Szeretném, ha tudnád, mit jelentesz nekem,
Hogy nélküled, könnyes lesz a szemem.
Ha neved hallom, a tömegbe nézek,
S fáj a szívem, mert nem látlak téged.

Nincs rosszabb annál, ha nem láthatlak,
Hogy két karomba téged nem zárhatlak.
Nem ölelhetem át törékeny tested,
Nem vigyázhatom én szerelmes lelked.

Nem tehetek semmit, hogy itt legyél velem,
Átölelj lágyan, vagy megfogd a kezem.
Mit érek így, azt még nem tudom,
Szerelmedért, én a lelkemet adom.

...

Szeretnék álom lenni,
Éjjelente veled lenni.
Reggelente tovaszállni,
S szívedben megmaradni.
Szeretnék én es? lenni,
Ablakodon kopogtatni,
Szelek hátán lovagolni,
S forrásvízben lubickolni.
Szeretnék szabad lenni,
Börtönömb?l szabadulni.
Már nem szeretnék álom lenni,
Csak éjjel-nappal veled lenni?

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...

Eddig még nem éreztem ilyet.
Eddig üres volt a szívem.
Eddig csak kerestem "A lányt".
Most érzem mit jelent valakit szeretni!
Most tele a szívem szerelemmel.
Most már rád találtam
És soha többé nem engedlek el,
Mert Szeretlek Szerelmem!

...

Létkarmai hamar, ha mar, a karma kér,
húsvérb?l valóm értedé-e, aki érted él.
Testéb?l kilépet lélekként, szállok feléd,
így hamarabb ölel át, az örök szenvedély.

Ajkadra tapadva, utolértem önmagam,
dobbanó szív szavalja, minden szavam.
Boldog áldás szikrázótekintet, fényeden,
Permetegben szemt?l szemben, szerelem.

Alaptalan világpillérje remeg, hasztalan,
eggyé teremtve, nemlétez? a bizonytalan.
Bársonyként békésen vállamon megpihen,
hajfürtjeid selymét simítva biztonság, igen.

Egymagammal halni vágytak takart tagjaim,
lándzsába d?lnék kincsemért, megért a kín.
Magamba szívom b?röd illatát, a könny ered,
tisztán érezve tudva mit jelent, viszontszeret.

Szök?kútcsobbanásnál beteljesít hullt csillag,
kívánságtitkainak fényei, bennünk ragyognak.
Rózsaszínfelh?t-lenlebegésben szeszélytelen,
végtelened? id?tanúink s a sors velünk, jelen.

...

Egy szó, amit várok t?led,
Egy szó, hogy a létem,
Fontos volt neked,
És jó emlékkel hagytál el,
Engem!

Egy szó, amit várok T?led
Ez a szó az hogy
Kicsit hiányzok Neked!
Egy szó, hogy kimondd,
Engem nem felejtesz soha el!

Egy szó, amit várok T?led,
Hogy ne mond soha,
Hogy nem láthatlak,
Soha többé Téged!

A sors kiszámíthatatlan,
El?re nem tudni semmit,
És az, hogy mi találkoztunk,
A sorsunknak ez jelent valamit!

Ezért kérlek ne mond, hogy
Nem találkozhatunk többé,
Ez a szó fájó, hisz a sornak,
Valamilyen szándéka volt velünk!

Csak egy szót várok T?led,
Hogy ne mond soha, hogy
nem láthatlak Téged!!!

...