Az életben csupán,
Csak boldog akarok lenni!
Sohasem sírni,
Mindig csak nevetni!
Örülök,hogy rád találtam,
Nem is adlak könnyen másnak!
Nekem te az életemet jelented,
Harcolok érted a jöv?ben,és a jelenben!
Nem tudom van-e nagyobb szerelem,
Mint ahogy én szeretlek téged!
De én érzem azt,
Hogy az életemet adnám érted!

...

Kezdem azt hinni
hogy már nincs szükséged Rám.
Elmerem hinni hogy nem szeretsz Te már.
Menekülsz elölem mintha kergetnélek
mit tegyek,próbáljalak elfeledni Téged?
Porba rúgtál minden álmot
porba rúgtad a valóságot.
Romba döltötted a szerelmünket
milyen naív voltam hogy Neked hittem.
Romba döltötted a szerelmes éveket
eltiportad a szerelmed kedvesed
azt aki a világon mindent jelentett Neked.

...

Szeretném, ha tudnád, mit jelentesz nekem,
Hogy nélküled, könnyes lesz a szemem.
Ha neved hallom, a tömegbe nézek,
S fáj a szívem, mert nem látlak téged.

Nincs rosszabb annál, ha nem láthatlak,
Hogy két karomba téged nem zárhatlak.
Nem ölelhetem át törékeny tested,
Nem vigyázhatom én szerelmes lelked.

Nem tehetek semmit, hogy itt legyél velem,
Átölelj lágyan, vagy megfogd a kezem.
Mit érek így, azt még nem tudom,
Szerelmedért, én a lelkemet adom.

...

Szeretnék álom lenni,
Éjjelente veled lenni.
Reggelente tovaszállni,
S szívedben megmaradni.
Szeretnék én es? lenni,
Ablakodon kopogtatni,
Szelek hátán lovagolni,
S forrásvízben lubickolni.
Szeretnék szabad lenni,
Börtönömb?l szabadulni.
Már nem szeretnék álom lenni,
Csak éjjel-nappal veled lenni?

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...

Te vagy az a N? akiért könnyek gy?lnek a szemembe.
Te vagy az a N? akire ha gondolok a szívem beleremeg.
Te vagy az a N? aki sokat jelent nekem.
Te vagy az a N? akit tiszta szívb?l s igazán szeretek.
Szeretlek nagyon nagyon édes drága kicsi angyalom.

...