Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál!
Nem akartam soha a színjátékot, vártam, hogy megáll…
Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál!

Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót,
Az én életemben az ördög, csak úgy berúgta az ajtót,
Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót.

Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam,
A torkom ki volt mindig száradva, karcos hangokat adtam…
Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam.

Az embert, biz' a saját sorsa, vad hajszában üldözi,
Letérni a szabott útról nem lehet, árok majd meggyőzi,
Az embert, biz' a saját sorsa, vad hajszában üldözi.

Sajnos, farsangnak fogtam föl az életet,
Mondták, hogy az álarc határozza meg létemet…
Sajnos, farsangnak fogtam föl az életet.

Megöregedtem már, és hiába hittem, hogy megszépül a jövő,
Öregségben sem bízhatok, az életem maga a cselszövő,
Megöregedtem már, és hiába hittem, hogy megszépül a jövő.

Tudom, lassan eltűnők az élet-estem sűrűsödő éj-ködében,
Csak állok a meredélyen, a meredő életsikolyom tövében...
Tudom, lassan eltűnők az élet-estem sűrűsödő éj-ködében.

Már nem tudok a sok bánattól sírni, könnycsatornám kiszárada…
Nem tudom leküzdeni, fáj, hogy átölel majd az utolsó éjszaka,
Már nem tudok a sok bánattól sírni, könnycsatornám kiszárada…

Nincs mese, a hátizsákomban hordom a múltat,
Izzadt hátamon cipelem a hátizsákomat…
Nincs mese, a hátizsákomban hordom a múltat.

Az életutam csonttá soványodva, fátyolos tekintettel rám bámul,
Az arcán látom, a virrasztó révülettől, már végleg kiábrándul…
Az életutam csonttá soványodva, fátyolos tekintettel rám bámul.

Az életem, egy japánként, folyton hajtogatott origami gyűrötté!
Ő csak kísért vagy vezetett mióta megszülettem… remetévé…
Az életem, egy japánként, folyton hajtogatott origami gyűrötté!

Immár, elcsendesült estéimen összebújok magammal és somolygok,
Udvaromon, már zajt nem ver föl ló pata, alszok, örülök, hogy nem halódok…
Immár, elcsendesült estéimen összebújok magammal és somolygok.

Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc József - Készült: 3 soros-zárttükrös versszakokban.
Olvasni: az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána a 2. és 3. sort egyben. Így lesz meg a gondolatiság.
Önéletrajzi írás.

...

(3 soros-zárttükrös duó)
Ébredek, főzök, iszom a kávét, hiányzik, kell, ő a szerelmem,
Reggeli ébredés, közben kávé kortyolás… velem van szerelem…
Ébredek, főzök, iszom a kávét, hiányzik, kell, ő a szerelmem!

Mikor a kézi kávéfőző „gombából” kiáramlik az illat… ő
Mai nap menője, a napom beindulását hevennyel segítő…
Mikor a kézi kávéfőző „gombából” kiáramlik az illat… ő…
*

(senrjon duó)
Ez az… ő nekem nem rassz!
Fekete ő… nem más földrészi…
De az ’emberem’.

Vigyázok a torkomra,
Nehogy leégesse a szőröm…
Nagy a barátság.
*

(Tíz szavas)
Két édesítővel iszom, cukorral nem lehet!
Cukorbeteg vagyok… ez cefet!
*

(Apeva)
A
Többit
Is iszom
Mind, napközben…
Négyet összesen.
*

(leoninus)
Iszok bizony még mellé vagy hét deci mentatát, napközben háromba osztva mellé.
Reggel már lefőzöm szálas fekete teát, azt a brazil rumba mesés ritmusát…
Hajnali kora reggel múlásával, már nem csoszogok, de nem is igen szambázok.
*

(Bokorrímes)
Napközben, ha megyek, iszok egy adagot, igy megmaradok...
Igy a napi erősítőmről, biz’ le, kicsit sem maradok.
Diabetológusom tudja és kis mértékben sem ellenzi,
Betartom ezt is mint mást, szerintem elismerőn jó igy neki…

2024. február 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a kávé-szerelemről, önéletrajzi írásként!

...

Hétköznapi pszichológia… lét variációkkal.

Az életszakadékom szélén rostokolok,
Remélem nem szédelgek, csak életre várok…
Az életszakadékom szélén rostokolok,

Jól láttam az aludni menő napot,
Lelkemnek kérek egy kis életsarkot…
Jól láttam az aludni menő napot.

A szakadékból érzem, hogy följött a taktus,
Érzem, hogy olyan az egész, mint a jó pulzus…
A szakadékból érzem, hogy följött a taktus.

Öreg életem, mint látszik, már a szakadék szélén,
Bízok, hogy nem esek le, mert még fájna még a végén…
Öreg életem, mint látszik, már a szakadék szélén.

Boldogságom nem volt, sikerem sem, életem meg ellenem…
Egy védett csak, az őrangyalom! Köszi’ neki, ő volt velem…
Boldogságom nem volt, sikerem sem, életem meg ellenem.

A taktusról mondják, rendbe rakja életet, de ki tud erről eleget?
A taktus a remegő, szédülő lelkemet fegyelmezi, biz’ eleget.
Javasolták, hogy nem éljek bajban, de éljek boldogságos szeretetben.
Igen, ebben nagy igazság is van, de erre az itiner vajon hol van?

Az engemet körülvevő világ, nagyméretű fridzsider,
A sok-sok hideg ömlik rám, jótanács már biz' nem siheder…
Ilyen öregen vajon már mit kezdek bármily' bölcs tanáccsal
Talán még kiélvezem az öregségemet a taktussal…

Pillantás,
Lélek sikítás!
Jó taktus.

Napfény, már
Alvó sorban van…
Jó taktus.

Rám, est dőlt,
Jó tanácsot kösz…
Új taktust?

Vecsés. 2024. november 11. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként a létproblémákról.

...

(Septolet)
Hull a hó,
Jön Télapó!
Csodaszánkó…

Piros kabátja,
Deres háta,
Hozza szeretetet,
Zsákba rejtegetett?
*

(Senrjon trió, fél haiku-lánc formátumban)
Esteledik, csend is van,
Fülbe hasít, hallgatjuk, jössz-e…
Úgy várunk… jöhetsz!
*
Előre mondom, hogyha
Kormos lész’ kéménybe, nevetünk…
Úgy várunk… jöhetsz!
*
Agresszív a csend… zavar.
Zöröghetne valami, szánon.
Úgy várunk… jöhetsz!
*

(Senrjú)
A cserepeken
Vigyázz, nehogy megcsússzál…
Vágyjuk… jöttödet!
*

(3 soros-zárttükrös)
Gyerekek! Jön már a csodaszán,
Végre mert, a türelmünk fogytán…
Gyerekek! Jön már a csodaszán!

Vecsés, 2019. október 20. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában

...

Ó, a Télapó az a személy
Ki sok gyereknek biz’ az eszmény.
Ő az, ki ismeretlenül is
Hoz havat és ajándékot is.

Puttonya tele van mindennel,
Édességgel, játékkal, könyvvel.
Van azért, ki nagy virgácsot kap,
Ki rossz volt, ezzel hátára kap.

December hatodikán jő el
Télapó hóban, nem szekérrel.,
Hanem szép lovas szánon csúszva…
Hidegben deres a bajusza.

A puttonyában sok ajándék,
Szívében szeretet… ajándék.
Várják felnőttek és gyerekek,
A vágy beteljesüléseket.

Olyan is van, ki levelet ír,
Álmában Télapó örömhír.
Van, ki csak csendben imádkozik
Vágyát várja… Úgy ábrándozik…

Vecsés, 2010. november 23. - Kustra Ferenc József

...

(Bokorrímes)
Gyerekek, szombaton jön a Mikulás, hallották?
Gyerekek, szombaton jön a Mikulás, hallották?

Hoz a zsákjában mindenféle finomságot, édességet, ezér legyetek jók!
Hoz a zsákjában mindenféle finomságot, édességet, ezér legyetek jók!

Tudom, hogy várjátok a Mikulást, de ő a jó gyerekeket szereti…
Tudom, hogy várjátok a Mikulást, de ő a jó gyerekeket szereti…
*
(3 soros-zárttükrös)
Induláskor majd telerakja a rénszarvas vontatta szánt,
És bizony minden ott lesz, mit kértetek és amit nektek szánt…
Induláskor majd telerakja a rénszarvas vontatta szánt.
*
(senrjú)
Vajon lesz hó is?
Mert hó nélkül nem csúszik!
…Csengő működik.
*
(Senrjon)
Lábbelid, fényesítsed,
Mert ablakba ki kell azt tenni!
Ő tele teszi…
*
(Bokorrímes)
Ébredésedkor már rohanhatsz az ablakhoz,
Ekkor már ima sem kell a jó Télapóhoz.
Amúgy meg a szákokban -lehet- békét is hoz,
Tehát készüljetek, ezek fogadásához.
*
(leoninus)
Kirakja a cipőkbe: azon tartalmát, diót, mogyorót és sok mást.
Itt még a felnőttek is részesülnek ajándékba… minden a zsákba!
Télapó tudja, hogy hetente kéne jönnie, de a szákokba mi lenne?

Várakozás csodás éje volt... ez akkor elmúlt, az sok ajándék hasznosult.
Ő olyan, hogy mindenhol meg is ígéri, jövőre is jön majd teríteni

Vecsés, 2024. december 3. -Kustra Ferenc József- írtam: 2024. Mikulás ünnepére.

...