Távoli kedvesemhez! ( Kelemen Zsóka 2011-08-18)

Kedvesem ki úton vagy
Gondolsz néha rám?
Eszedbe jutnak-e, a szerelmes éjszakák?
Gondolatban elkísérlek a messzi útra téged,
Hogy én legyek ki mindig nyugalmat ád néked!

Én vagyok a szell?, mi simogatja arcod!
És én vagyok a felh?, mi takarja a napod,
S én legyek a víz mi h?síti tested, s szomjadat oltja,
Mint, szerelmesed forró csókja a lelked vágyát oltja!


S ha eljön az este, fejedet ölembe,
Mint, puha párnára gyengéden hajtsd le.
Pihentet? álmod, nyugalmad vigyázom
S míg alszol kedvesem, szerelmedre vágyom!

A te álmod is kísérje a szerelem vágya,
S én legyek a te vágyaidnak álma!
Szeress! Hogy én is szerethesselek!
Ölelj, hogy ölelhesselek!
Két karom téged vár a hosszú útról vissza.
S boldogságom így lesz veled teljes és tiszta!

...

Drága Egyetlen Szerelmemnek!

Felcsendül a szerelem dala
és én oly boldog lettem mint még soha
Megtaláltam életem értelmét benned
aki megdobogtatta a szívem bennem
És akármilyen bolond is legyek
csak te kellesz nekem, szerelmem!

Mikor az égre tekintesz s a szemed könnyes
Egy kívánságom van : Várj meg és ne csüggedj
Mikor az égre nézel könnyes szemeddel
Egy dolog vigasztaljon
A kezed sohasem engedem el!

Melletted leszek mire az éj leszáll
Oly gyorsan repülök hozzád mint egy sasmadár
Átölellek véd? szárnyaimmal
és óvlak mindent?l, mi neked baj

Ha sötétbe borulna az éjszaka
Tudd, melletted vagyok
Nem hagylak el, nem t?nök el
S mi lényeges a tiéd vagyok mindenemmel!

Csókod nekem olyan mint egy csónak a mennybe
Kerüljek t?led bármilyen messze!

Köszönöm a szép perceket
mit melletted tölthetek s a szívemet
akármikor neked adom, ha kéred!

Én szeretnék emlékezni örökkön örökké
Arra a n?re kit szeretek ?szintén
S szeretném ha: Én a tiéd Te az enyém
Amíg csak világ a világ mindörökké!

...

Érzem egy fájó szív dobbanását,
Mely megszakad a másikért.
"Bántottalak" már nem is egyszer,
Ezért kérek bocsánatot ezerszer.
Fájó szíved láttán könnybe lábad a szemem
Érted hull ezernyi könnyem.
Sajnálom minden egyes b?nöm,
Mellyel fájdalmat okoztam.
Kínok közt verg?dik lelkem,
Hogy ezt veled megtettem.
Azt hogy SZERETLEK nem hazudtam soha!

...

Nyugodt a lelkem
Nem szomorú, nem zaklatott
Csak vár arra,
Hogy a túlvilági hajó
Átvigyen a túlsó partra.

Örök mozdulatlanságban
Belesüllyedve a sárba
A magamfajtákkal
Örök kárhozatban
Ezzel az örökké tartó gyásszal.

Ott, ahol még nem ismerik a neved
Ott, ahol nem ismernek fel,
Ha megmutatom a képed,
Mit útközben beejtek a tüzes folyóba,
Hogy ott leljen örök kárhozatra
Izzó vérembe zárva.

Hogy ott égjen,
Mert ott a helye
S, hogy hozzám egy kicsit közelebb legyen.

...

játsszunk szerelmet és ne kérj, ne adj kegyelmet,
legyen igazgyöngy a könny ha beléd mar a múlt
és felszakadnak a behegedt sebek, a halott szerelmek
néznek rád mosolyogva és újra nyújtják kezük,
hogy megkapaszkodj, s beléd-kapaszkodjanak,
hát ne lökd el karjukat, kulcsold ujjaid ujjukra,
vagy kulcsold kezed imára és írd újra hited,
jöjj hát, mosollyal arcodon, játsszunk szerelmet,
játsszunk lebben? szell?t nyári h?ségben,
csillagfényt a titkokról hallgató sötétl? éjben,
simogató szép muzsikát a monoton csöndben,
egy érintést a b?rön az érinthetetlenségben,
játsszunk ölelkez? párt, izzadt testünket fedje
jótékony homály, hálás mosolyod én lássam és
én köszönjem meg kitárulkozásod, hogy
magadba fogadtál, játsszunk hát, játsszunk
boldog embert, kiknek az ég egymást adta ajándékba,
játsszunk hát szerelmet

...

Sajnos nem egyszer? az életem, nem is volt soha!
De szívembe és lelkembe elhoztad a reményt és a hitet,
A reményt, hogy még lehetek boldog ezen a földön,
A hitet, hogy higgyek abban, hogy jó az élet!
A lelkemben megsz?nt létezni a remény,
A hitem elveszett úgy érzem örökre,
Hogy az élet jó lehet még egyszer!
Meglegyintett az élet keser? íze ismét,
Életemben újra és újra, ezt érzem,
Ez a keser?ség tönkre tesz Engem,
A Vágy az után, hogy nem érezhetlek,
A vágy, hogy nem az enyém lehetsz,
Ez a Vágy, az ami fölemészt Engem!
Lehetnek, orvosok kik keresik a gyógyírt,
De Én tudom, hogy a gyógyszerem nem a pirulákban van!
Lelkem szenvedése a testemet fölemészti,
És, úgy érzem, hogy lassan az elmémet is!
A hiányod pótolni nem tudom senkivel,
Így, lassan elsorvadok és az elmém is elhagy!

...