Szerelemről… történetem.

(Anaforás)
Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra,
Igen, mindig mentünk a következő ősvényre, jártunk irtásról irtásra…
Igen, elmentünk kószálni az őszi ősvényre, jártunk tisztásról tisztásra.

Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette,
Füleinknek nagy, ritka élmény volt, ahogy csend nekünk szeretetet közvetítette…
Remek levegőben, a madár csivit meg csak a mélységes csendet erősítette.

(Anaforás)
De egy tisztáson fölnéztem az égre, és juj, megláttam a feketéllő felhőket,
De jaj, hiába akartalak ölbe kapni, csak agyam generálta képzeteket…
De egy tisztáson fölnéztem az égre, és juj, megláttam a feketéllő felhőket.

Meg is rettentem jobban, mint a felhők láttán,
Agyam megbomlott volna a rád várós vártán?
Meg is rettentem jobban, mint a felhők láttán.

(Anaforás, dupla belső rímes)
Úristen! Nem vagy itt velem! De akkor hol vagy, mond édes szerelmem?
Úristen! Nem vagy itt velem! Vajh’ hol vagy, messzi mérgezed a lelkem?
Úristen! Nem vagy itt velem! De akkor hol vagy, mond édes szerelmem?

Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra,
Nem vigyáztam sem a nadrágomra, sem az ülésemes alakzatra…
Le is rogytam egy rozsdás, régi és magába tört fából szálkás padra.

(Anaforás, dupla belső rímes)
Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! Pedig többször mondtam Neked, egymásnak lettünk teremtve,
Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! De látszik, részedről ez nem igaz, estem fenekemre…
Hmm… elhagytál, nagyon hiányzol! Pedig többször mondtam Neked, egymásnak lettünk teremtve.

(Anaforás, belső rímes)
Látom, értem, elhagytál kedvesem, vajon most merre jársz?
Látom, értem, nem úgy, mint régen, már utálsz, már nem imádsz…
Látom, értem, elhagytál kedvesem, vajon most merre jársz?

(Anaforás)
Nekem azért nem tilos csak rád gondolni
Nem tilos éjjelente veled álmodni…
Nekem azért nem tilos csak rád gondolni

(Anaforás, dupla belső rímes)
Bizony kedves, az erdőben dúl az ősz és zuhog az őszi, immár hideg eső,
Bizony kedves, a lelkemben dúl a nyári idő, a szerelmem folyvást feltörő…
Bizony kedves, az erdőben dúl az ősz és zuhog az őszi, immár hideg eső,

(Anaforás, belső rímes)
Ebben a zuhogó őszi esőben, a szerelmem irántad elveszi az eszem,
Ebben a zuhogó őszi esőben, éjjel már nem is alszok és nappal nem eszem…
Ebben a zuhogó őszi esőben, a szerelmem irántad elveszi az eszem.

(Anaforás, trió belső rímes)
Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… kérlek ad vissza az ősi hitem,
Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… folyó esővizes épp' a képem…
Imádlak, vágylak, sőt kívánlak… kérlek ad vissza az ősi hitem.

Vecsés, 2020, szeptember 11. – íródott; 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.

...

És a lova…

A harcost ledobta a
Lova, úgy megijedt kígyótól.
De csak odébb ment.
*
Várta a gazdáját, ki
Csak feküdt a mező füvében.
Visszaoldalgott.
*
Szagolta, nyalogatta
Arcát, közben többször is prüszkölt.
Vitéz feléledt.
*
Lova örömnyerítést
Hallatott és ugrált pár nagyot.
Gazdi csodálta.
*
Pedig ismerte, évek
Alatt nőttek össze… együvé!
Szerették egymást.
*
Harcos a fegyvereit
Összeszedte, kicsit még szédült.
Hat év együttlét…
*
Lova nem messzi legelt
Hagyta, a pára hadd lakjon jól.
Halkan füttyentett…
*
Csata volt csata hátán,
Így aztán egy jó csapat voltak.
Becsülték egymást.
*
Nagyon bíztak egymásba,
Együtt értették szakmájukat.
Ló, már jóllakott.
*
Visszajött a gazdihoz,
Akinek eléggé fájt feje.
Ló menni akart.
*
Odafeküdt gazdihoz,
Horkantgatott, biztatásképen.
Üljön már nyeregbe…
*
Harcos feje csak romlott,
Már fellépett látászavar is.
Ló, csak biztatta.
*
Nagy nehezen fölmászott,
Ló, igen óvatosan állt föl.
Kocogni kezdett.
*
Harcos próbálta magát…
Rosszulléte egyre jobban nőtt!
Látása romlott.
*
Elértek egy folyóhoz,
Keskeny volt, mély, sebes sodrású.
Gyeplőt nem fogta.
*
Itt már többször átúszták,
De lova jól irányított volt.
Áradó folyó.
*
Középen a víz tarolt,
Lovat irányítani kellett…
Gazdi nem látott.
*
Még érzékelte forgást,
Mibe az áradás sodorta.
Még jobban szédült.
*
Ló érezte a veszélyt,
Többször fájdalmasan nyerített.
Gazdi dülöngélt.
*
Ló csak egyedül küzdött,
Gazdája terhével a hátán.
Becsatlakozás…
*
A kicsi folyóka is
Áradt, lett nagy örvény, szívással.
Gazdi már vak volt.
*
Az örvény berántotta
Nyeregből, nehéz fegyverekkel…
Gyors szívóhatás!
*
Kettőjüket beszívta…
Többet, senki nem látta őket.
Egy kobra miatt…

Vecsés, 2021. január 4. – Kustra Ferenc József - a harcosról a mese: senrjon csokorban íródott!

...

Izgalomban vagyok Laura.

Mi lesz, úgy izgulok… Laura!
Már lázálom-mámorban úszok!
Jöjjünk kicsit össze
Nullára, mindössze!
Gondolatomban csak rád bukok!

Jobban izgi, mint fiatalon,
Laura! Ölelnélek vakon…
Csak kicsit… derekad,
Közben lógna hajad.
Laura! Engedd már, tékozlón…

Legalább baráti ölelést,
Ezzel, elvennéd a torok-kést.
Lágy-szerű karolást,
Nem kérek, semmi mást.
Tested… közelségi ölelést!

Vecsés, 2018. december 17. – Kustra Ferenc József- Romantikus LIMERIK csokor

...

Este a gangon, csak ülök én csendben, nem rombolom a rendet,
Sötétben templomi harang szól, halkan meg is töri a csendet…
Körbenézek, sötét pillanat elvarázsolja a lelkemet…

A kettő együtt olyan szép, hogy kicsit leteszem a pennámat,
Hátra dőlök, és élvezem, mit a láthatatlan nekem nyújthat…

Csillag bár világít, de a sötét valahogy olyan élő,
Az asztalomon is már csak leégett gyertyacsonk, mi égő.
Gondolataim elszállnak, most a sötétben, harangszó elvarázsolt,
Most a lelkem a mély, matt-sötét harangszóval szárnyalt, sötét meg árnyalt…

A békességben én
Kicsit el is szunyókáltam.
Varázslat fönnmaradt.
*
Harangszó elmúlt már,
Sötét fátyol, tovább borít.
Szellő meg széllé lett.

A sötét erősödik, csillagok eltűntek, felhők már takarják,
A harangszó is megszűnt, elhalt, messze jár, hátha ott is akarják.

A gyertyámnak léte… vége... bemegyek,
Hogy írjak, nem akarják az Istenek…?!

Versezhetnékem volna még talán, meglehet…
Rám terül az álomvilág, valós lehelet…
Párnám habosítom, nyálam ráfolyik,
Majdan eljön hajnal, és rám virradtik.
A Nap majd egyre jobban pironkodva lépdel,
És én majd gyertya nélkül, elleszek sorvéggel…

Vecsés, 2016. június 15. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és HIAQ –ban…

...

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(leoninus duó)
Minél sötétebb a mostani idő, annál többet kell nekünk szenvedni… sőt illő!
Minél többet senyvedünk belül, annál jobban kell az igazsághoz ragaszkodni, kívül.
Minél több embertelenséggel találkozunk, annál több emberséget kell mutatnunk.

Csak gyűlöletet látunk szinte mindenhol, de álljunk ellent és küzdjünk mindenhol.
Ellenállást segítő isteni adomány ad erőt, használjuk ki ezt a lehetőt.
Csakhogy minél többet akarnak megtörni belül, annál jobban kell küzdeni kívül.
*

(3-soros zárttükrös)
Van bennünk egy isteni adomány, ápoljuk!
Szelídséget és szeretetvágyat használjuk…
Van bennünk egy isteni adomány, ápoljuk!
*

(leoninus)
Nagyobb zűrzavarban, nagyobb rend is kell! Nagy gonddal, a kisebbekben is így kell…
*

(senrjon duó)
Az arrogáns és buta
Háború tapos mindent, mi jó!
Rendet kell vágni…
*
Ha háború van, szívnek
Úgy kell tiszteletet mutatni.
Rendet kell vágni…
*

(Leoninus)
Sötétül az élet hazugságoktól, így kell növekedni a tiszteletnek magától…
*

(Senrjú)
Minél nagyobb baj…
Igazságra törekvés.
Nem kell engedni!
*

(leoninus)
A pénzemberek gerjesztik a hazugságokat, de csak mi járjuk be a poklokat!
*

(3 soros-zárttükrös trió)
A pénzemberek hazugságokkal terjesztik a sötétséget,
De minél sötétebb éje… újult fénye igazság is lehet…
A pénzemberek hazugságokkal terjesztik a sötétséget.
*
Zűrzavaros, súlyos-sötét időkben vizsgálni kell az elmét is…
Zűrzavaros, besötétült időben; tenni hithű lélekért is…
Zűrzavaros, súlyos-sötét időkben vizsgálni kell az elmét is.
*
A dolgok törékenyek, nehogy mi pusztítsuk őket,
Jót, a szépet, igazat terjesszük, mint kelendőket…
A dolgok törékenyek, nehogy mi pusztítsuk őket.
*

(senrjon duó)
A hírért, az álhírért,
A médiák a felelősek!
Megtestesítők!
*
A gyarló emberekkel
Úgy bánnak, mint a rabszolgákkal…
Háború… tovább.
*

(HIAQ duó)
Kímélet kiveszett,
Kíméletlenség… így lehet!
Háború meg folyik…
*
Lenyaklik a világ,
Irányítók haramiák…
Háború meg folyik!
*

(leoninus duó)
Akik újságnak, mikrofonnak, nyilatkozók, azok mosolygó háborús uszítók!
Hadügyminiszternők tudattalanul úgy nyilatkoznak… főzni nem tudásban, konokak…
Férfi nyilatkozók bután a magasabb beosztásban… aspirálnak új magasságban…
Ezek mind semmit tudva had ügyiről, okosok! Ők igy a halottakat marcangolók!

A háború, mint vad folyam haragos, még erős szél nélkül is tarajosan hullámos.
A katonák életét lehazudják égről, mikrofonban meg csöpögnek kedvességtől.
Hadurak egymásnak esnek, közben lehet; nagy pénz... libériás inasokat keresnek.
Mi lesz a még élő néppel, a még ép családokkal? Mi lesz a még élő harcosokkal?
Isten segedelméért akkor, imádkozzunk, mert eme helyzetben most, nincsen más dolgunk…

Vecsés, 2023. júl. 9. – íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is… (Úgy írtam meg, mint egy főpap szószéki beszédét…)

...

Minden vágyam eggyütt lenni veled,
CSókolni a szádat,nézni a szemed.
Szeretnélek úgy,ahogy csak lehet,
Érted tenném, és mindig is veled.!!

Szívem újra gyorsan dobban,
Lelkem megint t?zbe lobban.
Szeretlek én egyre jobban,
eggyütt leszünk jóban rosszban!

...