Szomorúság birtokolja lelkem,
bánatos vagyok hogy el kell mennem.
Itt kell hogy hagyjam a boldogságom,
hogy viszontlássalak már alig várom.
Mondd hogy találkozunk,mondd hogy látjuk egymást
mondd hogy nem álom volt csak ez a találkozás.
Peregnek könnyeim,sírok érted
de vissza jövök hozzád megigérem néked!
Odaadtam neked a testem a szerelmem
amíg távol vagyok töled addig sem feledlek.
Megígérted nekem a legnagyobb csillagot,
ha rám gondolsz onnan tudom,
csak nekem ragyog.

...

Meghalnak az érzéseim,szét tiportad a lelkem
megalázó minden gondolat hervad a vágy
peregnek a könnyeim,
megpróbáltam de nem tudtam nem gondolni rád.
Gyümölcsöz? szavaim mond mennyit érnek?
A semmibe szálnak...
Tudom soha nem fog eljönni a nap
bár talán belehalok annyira várlak.
Hol vannak a reszket? hanggal ígért mondatok?
Amikor azt mondtad ne féljek örökké a tiéd vagyok.
Eltiltottál magadtól,eltemettél
de én tudom id?vel az élett?l visszakapod!
Szomorú vagyok kopár az éltem elhagytál
mond hogy próbáljak meg ha nem tudok nem gondolni rád.

...

Boldogság? Milyen régen nem éreztem már,

Annyira kevés is elég,hogy mosolyt varázsoljál.

Kezem a kezedhez ért,hallottam szívem dobbanását,

Nem tudom mit érezhettél,de én lelkem nyugtalanságát.



Ha mertem volna csókot kérni T?led,

Vágytam rá,hogy karommal átölelhesselek.

Ha csak rá gondolok is,könnyeimet érzem,

A boldogságtól?-tudom,hogy csak Te érted élek!



Ha tudnád,mennyire vágyom Rád,szívem Érted dobog,

Hogy átölelj,lágyan megcsókolj,így lennék nagyon boldog.

Szemeid huncut ragyogása,szádon érzéki mosoly,

Szívemet balzsamozza lágy,elb?völ? hangod.



Érzem,hogy csak álmodom,valóra pedig nem válik az álom!

Ébredj fel! Az élet nem ilyen! Nem kaphatod meg,amire vágyol!

Pedig milyen szép lett volna,annyira kevés is elég volna.

Boldogság?-érzem,én már nem kaphatom meg talán soha.

...

Egy csillag lehullott.


Egy csillag lehullott, valami elszakadt.
Hatalmas tervekb?l fekete gyász maradt.
Valaki elhagyott búcsú nélkül ment el
Könnyeim nincsenek hisz még nem fogtam fel.

Ha majd évek mulvá elfoszlik a szemfedél,
emléked akkor is, örökre bennem él.
Mert téged nem felejt, a rokon, a barát,
hiába ragadott el a kegyetlen halál.

Ezután nem dobog egy szív, nem beszél egy száj,
könnyeim nincsenek, csak érzem, hogy fáj.
Miért az ment el, aki szeretetben élt
válaszolj hát Istenem: MIÉRT, MIÉRT???


Kókai András

...

Erd?t láttam én és ház állt közepébe.
Ablakából látszott két kis gyertya fénye.
Homlokomat tettem az üveghez én.
S könnyeim lefolytak az üveg felszínén.
Asztalodnál ültél, fejed tenyeredbe.
Néztél a semmibe könnyez?n merengve.

Bekopogtam halkan, meg ne rémisszelek.
Odanéztél, s láttad könnyez? szememet.
Az ablaküveg ekkor óriásra n?tt.
Tenger választotta el t?lem az erd?t.
Szívem ekkor kiszállt, és szívedhez rohant.
S a szerelem oltárán én feláldoztam azt.

...

Ki vagy Te,aki elveszed el?lem a szépet,
Míg könnyeim megáradt folyóig érnek?
Ki vagy Te,aki elrejted el?lem a szádat,
S elveszed ízét az édes boldogságnak?
Ki vagy Te,aki ha rám néz ragyogva,
Némán a sötét csillag is megáll égi vándor útján?
Ki vagy te,aki nem ismer se jöv?t,se múltat,
A legforróbb könnyek mégis Te érted hullnak?
Mondd!-Ki vagy Te?
-Szívem egyetlen örök szerelme!

...