Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




« Első oldal
1
Csak szeretlek
Szeretlek könnyen,
Észrevétlen.
Mögéd lopakodván,
Füledbe suttogván,
Te vagy az egyetlen.
Maradandó boldogság.

Mi könnyebb,
Mint a szerelem?
Hihetek- e a szavaknak,
S nem a szívemnek.
A szívem már érzi,
Amit a szavak,csak sejtenek.
Gondolatom rabja,
E hű szerelemnek.
...
Lőrincz Andrea
Mikor fáradtan


...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szellő is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, szűk
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legelsőt, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én őt szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
őrlődtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment tőlünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesítő, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem belőled a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
előttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom előtt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el tőlem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkettőnket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kettősen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egytől kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...



...
Szeretet,
Szerelmemnek
Az életben csupán,
Csak boldog akarok lenni!
Sohasem sírni,
Mindig csak nevetni!
Örülök,hogy rád találtam,
Nem is adlak könnyen másnak!
Nekem te az életemet jelented,
Harcolok érted a jövőben,és a jelenben!
Nem tudom van-e nagyobb szerelem,
Mint ahogy én szeretlek téged!
De én érzem azt,
Hogy az életemet adnám érted!
...
Õszinteség, Szeretlek,
Elfordultál
Elfordultál

Szemét dolgot mondtál, még rosszabbat tettél,
És tudom éveken át rajtam csak nevettél.
Nem érdekelt álmom, nem érdekelt vágyam.
Hideg volt a szíved, mint nekem most az ágyam.
Nem láttál szépnek, nem láttál jónak,
Bár inkább mentem volna, neki a folyónak.
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Megsirattál hányszor? csak folyt a könnyem
És nem értettem: elhagytál? ilyen könnyen?
Álmom összetörted, lelkem megtapostad.
Csak én lehetek hibás, te kezeid mostad.
Tönkre tettél mindent, mindent elrontottál.
Mosolyogtál ugyan, de nekem csak hazudtál.
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Nincs több vágyam, nem maradt már álmom
Nem érdekel az sem, ha egyedül kell hálnom.
Mindenemet adtam, de neked nem volt elég.
Csak húztad a szádat, ha szívem tártam feléd.
Neked olyan kellett, amilyen én nem lehetek.
És mit kaptam havonta? kussolok vagy mehetek!
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Azt gondolom, most már nincs értelme élnem
Minek álmodjak, ha nincs mit remélnem.
Sokat szenvedtem, mára semmim nincsen.
Elhagyott a remény, mert te voltál a kincsem!
Fekszem, kelek, pár évet még vegetálok.
De ha eljön a nap a temetőig meg sem állok!
Mit tehettem volna? elfordultál tőlem,
Ott hagytál a bajban, egyedül, erőtlen!

Tudom, hogy megbántad és talán el is hiszem
Mégsem tudok túllépni egy csomó mindenen.
Fáj minden seb, mit rajtam ejtettél
A sok hazugság, amivel etettél
Nem tudok változni, nem tudok más lenni,
Nem tudlak feledni vagy kevésbé szeretni!
De mit tehetek most már? hisz elfordultál tőlem,
Magányos maradtam, gyenge és erőtlen!
...
ölelés
Ölelj meg! Két puha kezeddel- Ölelj át! Forró testeddel- Ölelj még! Meleg szíveddel- Ölelj meg! Tudom hogy szeretsz- Ölelj át! Érzem most gyorsan döntesz-Ölelj még!Szerelmes lettem ilyen könnyen-
...
Nem lehet feledni
Bárhogyan is szeretnéd
Nem lehet feledni
Ahogyan szemeiddel
Reám tudtál nézni

Nem lehet feledni
Ahogy megfogtad kezemet
Érintésed olyan volt
Mint a szerelmes lehellet

Nem lehet feledni
Ahogy ketten az ágyban
Ábrándoztunk a jövőn
És az esküvőt vártam

Százszor is elterveztem
Elgondoltam, éreztem
Hogyan fogom veled
Leélni az életem.

Most nem vagy nekem,
De tudom neked is hiányzok
Hajnali kettőkor is
Megnézed e fiókot

Várod hogy írjak,
Várod a verset
De nem látod hogy a fiú
Minden sornál szenved

Nem megy olyan könnyen
És nem is azért nehéz
Mert nincs már téma,
Nem fog az ész

Tudd meg drága,
Ennyi az akaratom
Azért nehéz írni:
Mert szeretlek még, nagyon.
...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó