Eredeti Basho féle haikuban és senrjúban

Vetkőzteti a
Mindenséget, pörére.
Kopaszodó ág…
*
Hideg lombhullás,
Búcsúzás a zöld nyártól.
Nap langyosan int…
*
Mezőség gubbaszt,
Jövőre újraéled.
Már nincs jó idő.
*
Szénakazal az
Ifjaké. Búvóhelyük.
Őszi kaszálás.
*
Ősz bolyong utcán,
Hajnalban, dérkabátban.
Fázósan toporog.
*
Erdő, már színes,
Sok levél, sárgán hullik.
Daruék, úton…
*
Ködhomályba vész,
A múlt minden melege.
Hideg eső hull.
*
Köd borította
A reggel ébredő fényt.
Sötét homálya.
•
Borult ég alatt,
Ködön kéne átlátni.
Gátló sűrűség.
*
Csak reménysugár,
Hogy napsugár még meleg.
Hűtő fergeteg.
*
Nyár elszökött.
Sunnyogott a hó elől.
Hideg büntetés.
*
Fagyottság érzés,
A szétszaggatott ruha.
Hideg fagyhalál.

Vecsés. 2015. május 3. - Kustra Ferenc József

...

A lassan eltűnő napfény, mint a fonnyadó vörös rózsa,
Mállik a nappal, mint korhadt fahídban a hasadt tartófa…
Vöröslő alkonyi ég, óh, mondj, ha akarsz, most mondj még mesét,
Támad a sötétség, én már látom éj fekete setétjét.

A lanyhuló napért, kegyelemnek kérése meddő,
A múló napfény helyett a sötétség bizton eljő!
A lemenő Napnak fénye most még… ah, már csak halványan ragyog,
Az est, settenkedve, lopakodva, csendben, de előandalog.

Még halványuló alkonyi bíborban csendesül az este
De már jő az éj, és teríti... lám, matt fekete a leple.
De nem leszek ám én egyedül, csak magammal,
Majd velem leszek, tudattalan önmagammal.

Messzire nézek, távolban a hegygerinc, egyre eltűnőbb,
Már most azt várom, hogy láthassam őt ismét, reggel mielőbb.
Eljő’ a reggel is, Te elköszönsz nappalra, búcsúzol…
Találkoztunk majd veled, de még előtte... napfényt hozol.

Gondolkozok, loholnom kellene még a napfény után,
De rájöttem még a bandukolás is, sok lenne talán…
Mára már nincsen tovább… ilyen a sors,
Reggel lesz virradat, várom... szélvész-gyors.

Vecsés, 2013. március 14. - Kustra Ferenc József

...

Csermely az élet, botorkálunk,
Bár a kövek közt meg- meg állunk.
Messze van, nem látjuk ér végét,
Ki, hogy fogja élni életét?

Kinek élete hosszan folyik,
Ő az életével jól játszik.
De, élete széles is lesz?
Ez nem tudni, hogyan is lesz...

Az életnek is van hordaléka,
Mi lerakódik a folyópartra.
Úsznak benne motoros hajók,
És csorognak rakott uszályok.

Vagy kanális, vagy Amazonas,
Vagy csak banális, vagy hatalmas.
De mindenképpen tovább kell élünk,
Medrében, tovább folyik életünk...

Budapest, 1997. augusztus 30. ? Kustra Ferenc József

...

Képzeletem…

A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem,
Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily’ a nyugdíjas létem.
Elnehezült szívem, mire végig zongoráztam rongyos életem.

A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség,
Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség…
Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ez a számszerűség.

Az áthatolhatatlan sötétet a csillag-sziporka mutatja,
Mert én belül tudom, hogy megy tovább, nem áll meg, óra mutatója.
Minden elmúlik, de a jövő perce, az előző folytatója.

A sötétben nincsen korkép, vad gondolataim úgy cikáznak,
De nem durván, nem fájók, Inkább szabadon magukban cicáznak.
Ez a korlátlan korlát-nélküli sötét, mit sokan imádnak.

Sötét hőségben hallgatnak, a fű, a bokor és a fák,
Ebben a vakságban nem látom, hol vannak broméliák.
De magamról mindent tudok, gáncsolnak a száraz csutkák.

Érdekes az éjszakai világ a meglevő tényekkel,
Még akkor is, ha magadévá teszed a vad éjt, lélekkel.
Ha gondolkozol, ha odatartozol, ha visz jó érvekkel.

Most nem vagyok sugárzó napfényben,
Csak leledzem az éber éj-kéjben,
Úszok a vaksötét semmiségben.

Igyekeztem, mindenképpen maradásra bírni a napfényt…
Nem akartam éjsötétben élni saját szívben, ön-rabként…
De élet csapdákkal teli, idő meg csak halad, óraként…

A vaksötét, csendben zümmögteti a sötétséget,
Ebbe, mint lovat befogja a világmindenséget.
Én meg részt veszek benne, élvezem e semmiséget.

Talán a sötétben, unos-untalan rovod az utadat,
Közben lehet, hogy sokszor sírás fojtogatja a torkodat,
Te meg elhagynád a sötétben, de nem lehet… a gondodat.

Lehetsz Te igazságos, életerős, vagy életharcos,
Ha nincsen jó kövesút! Amin mész pocsolyás, buktatós,
És ezeket nem biztos, hogy legyőződ… lelked magasztos?

A fénytelen csillag-fények, millió-számra égnek
És nekem azt sugallják, hogy nem lesz vége az éjnek,
De én tudom, a reggel véget vet a vaksötétnek…

A szénfekete éjtenger, teljesen belepte eget,
Fájó gondolataim nem is fogják fel a fény-szelet.
Reggel majd jobb lesz, ha a Nap egy délibábot feléget.

A fekete düh tüze is fellobbanhatna bennem,
Mert az életem is éj-fekete, dühítő nekem…
És mégis várom a fényt, fogam erre nagyon fenem…

Reggeli napsütés arany-viharában eltűnik majd fekete éj
És az aranyárban messzi elúszik a sötét-éj, mi már úgysem mély.
A napfény tűző, elhatalmasodó hullámai… maga a fény-kéj.

A természet lágy ölén, harmóniában csillagfényes éggel, világgal,
A diszharmóniától eltávolodunk, begyűjtött égi sugárzással,
És az élet megy tovább szépen, idő is megy időleges megnyugvással.

Vecsés, 2015. június 28. – Kustra Ferenc József

...

Nincs a reménynek,
Sem a félelemnek;
Hiánya a semminek.
A remény mesterségesnek,
Teljesülés lehetetlennek,
Tűnik? olyan messzi végtelennek.
Reménytelenségek, már végtelenek,
Az önfeledten bízók meg eszetlenek,
Nem hiszik, hogy reményeik lehetetlenek.
Emberi létet többek közt fönntartják remények,
Amik többnyire a képmutatás, s nem az erények?
Ember remél, míg él! Úgy tesz mintha; éltetnék remények?

Vecsés, 2019. március 27. ? Kustra Ferenc József ? A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! A rímképlet "A".

...

Hétköznapi pszichológia…

Az emberek élethelyzeteikben könnyen lesznek ellenfelek,
De, másik –külső- behatolás alapján ellenséggé válhatnak.
Van a Kretschmer féle katatimia, mikor ellenségeskednek
És
Az lehetetlenné teszi a kapcsolatokat... kész! Bezárhatnak.

Valamely behatásra, torzult agyi képzetek keletkezhetnek…
*

(3 soros-zárttükrös)
Ez nagyjából a hirtelen haragban; végzetes-döntés esete...
Az itt a kérdés, hogy ilyen gyors-haragvó ember, ezért felel-e?
Ez nagyjából a hirtelen haragban, végzetes-döntés esete...

Hirtelen haragban agyi zárlat van, a végzetes döntéshozás,
Mi főként jogtalan, nem vezet máshoz, mint téves háborúskodás.

(Bokorrímes)
Konkrétan a sértődő fél, szinte mindig egy másik baját vetíti...
Mit nem tudunk, de a lelkisége sérültségét, tovább nehezíti.
Esetjellemző, hogy rá, a másikra most-már örökre rávetíti.

Az ő részéről a haragszom rád, gondolkodása jellemzője
A másik fél csak azt látja, hogy végleg fönt van a szemellenzője.
Lehettek ők rokonok, barátok, munkatársak vagy jó-szomszédok,
A békesség végleg elveszett, mert a "sértett", örökre már álnok!

(3 soros-zárttükrös, önrímes)
Bűnüldöző koromban sokszor belefutottam, találkoztam e jelenséggel,
Rájöttem, sok bűncselekményben elemezni kéne, számolni lehetőséggel...
Bűnüldöző koromban sokszor belefutottam, találkoztam e jelenséggel.

Soha nem hallottam, hogy szakemberek e jelenséget is vizsgálták volna,
De engemet tanítóm kiképezett, különben lemaradtam volna róla...

Persze az, hogy e jelenség fönnállt, az nem lehet a bűnelkövetői mentség,
De, ügy megértésében, feldolgozásában, lehetne segítő tevékenység.

Vecsés, 2018. március 9. – Kustra Ferenc József – íródott: általam megalkotott 6 sorosban és egyéb versformákban.

...