(bokorrímes)
Mint a méhdongásnak harsanása, az életem ily’ zajjal rohant le engem,
Az óta már volt sok-sok rohama, de éppen, az életem untatott engem.
Sokszor jelent meg egy-egy vad és nagyon zúgó darázsraj… ők is, mind csak engem...

(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Lét!
Mért nem szép? Miért sötét,
Monoton,
Unott, vaksötét…

Búg,
Zúg a lét... beléd is rúg.
Megunt már...
Szépet mért nem súg?
*

(TANQ)
Nem sok szép ért, annál
Több lélektaposó élmény!
Ó, a körülmények!
Hullnak már fáradt levelek
Eltapossák az emberek.

Életem, bennem csak
Rohant, taposott, legázolt!
Ó, a körülmények!
Mindig siető tömegek...
Így az erdő nem nőhet meg.
*
Hiába akartam
Mást, ha nem voltak lehetők!
Ó, a körülmények!
Korhadó fák alatt avar,
Egy faj természetet zavar.
*
Az élet persze, így
Is haladt, már meg múlóban…
Ó, a körülmények!
Szomorú perc, sír az élő,
Nyugalmat, békét remélő.
*
Élet-nyártemető
Miben hetvenesen… élek!
Ó, a körülmények!
Azért még nincs minden veszve,
Egész világ eltemetve...
*
Múltam, oly’ ismerős,
Halál meg halk zenét játszik…
Ó, a körülmények!
Kaszás simítja a csendet,
Tájnak nyugalmat teremtett.
*

Volt ám sokszor, hogy a jó... csoportokban sunnyogott felém,
A vége meg szinte mindig az lett, hogy nem hatoltak belém.
Én még reménykedek...csak egy kicsit adjatok… üvölteném!

(Kínai forma - „Vágyódás délre”: "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)
Volt...
De mi? Az élet csak bolt...
Kapsz... fizess!
Remény még nem holt...

Jó!?
Keres, mint a rossz kopó...
Remény él...
Hívom... rossz-halló.

Vecsés, 2018. július 5. – Szabadka, 2018. augusztus 28. – Mórahalom, 2018. augusztus 24. –Kustra Ferenc, a verset és a HIAQ –kat én írtam, a kínai formákat, Jurisin Szőke Margit, míg a TANQ versek Farkas Tekla munkája.

...

Magácska árnyékom… ó, Jolán…!
Megyek, magácska követ, flegmán.
Sohse jön közelebb,
Sohse megy el messzebb.
Igy mindig emlékeztet, Jolán.
*
Tegnap is nézett a sarkon át,
Mintha kereste volna magát.
Álltam mögötte én,
Árnyékként, csöndben én.
És nem vett észre! Lásson csodát!
*
De én nem tudom Önt feledni,
Viszont, nagyon tudnám szeretni…
Testi valójában,
Lelki magasságban!
Ha tudhatnám… ismét ölelni!
*
Mondja csak, az úr mit is akar?
Szívecském kulcsát? Azt nem hamar!
Nem nyílik csak úgy ám,
Kell hozzá tánc, azám!
Meg bók… pezsgő is mi megzavar!
*
Árnyéka, tartja a vágyamat,
Megmutatnám Önnek… házamat.
Kettőnknek szerelem,
Fészkeként kedvelem.
Váljon már el, bírja házamat!
*
Házába? Hát... mit főz vacsorán?
Azt' be nem lépek csak úgy, okán!
Legyen bor, sütemény,
Férfi – nem pite lény!
Aztán meglátjuk, mi lesz, talán...

Vecsés, 2023. július 15. – Siófok, 2025. április 11.-Kustra Ferenc József – írtam: a páratlanokat romantikus KIMERIK -ben. A párosok: poéta-, és szerzőtársam társam Gránicz Éva munkája.

...

Az életről filozofálva… mert az sorsszerű!

(Bokorrímes csokor)
Emlékeimben ott van minden, kicsit megélt álmom,
Szép gondolataimban kiütközik a fájdalom,
Mindig is úgy volt, hogy kemények a sötétes éjek,
Az álmok meg harsogóan csendesek, mozgók, mélyek.

Amikor a harcok dúlnak,
Ott a könnyek igen hullnak,
Az ész erők lekonyulnak!

Már jól berozsdásodott: nyikorgó a kis kapu, nem nyílik némán,
Lehetőség adott, de erővel kell betörni a lét ajtaján
És lehet, hogy odabent: csak sok kiszáradt, szálkás parketta vár mán.

Azt mondják, hogy ne sirassam a tavaszt,
Meg, hogy ne sirassam a meleg nyarat?
Hát, hogyne mikor ez mind életfalat!

Én, egy szobában élek, de összezsúfolódva a sűrű magánnyal,
Sorsom, erre a címre jelentett be, együtt, az egykori vagánnyal!
Lelépni nem lehet, bár mozdony van, nem rendelkezünk képes' vágánnyal…

Megéltem én, korok jöttek, eszmék elmennek,
Becsületért mindig, mindenhol arcul köpnek.
Ember fejlesztette ők megvetendő szörnyek.

Nekem néha sem fájt… sosem simogatott élvezettel élet,
Sok álmom volt, mind-mind kudarcba fulladt és mind-mind semmisé lett.
Nemcsak a gondolatom, az életem is a vak végzeté lett…

Egyedül lakok a sors 'Péntek nélküli' apró szigetén,
Nem is ismerem ki magam, a lélekfájdalom tengerén,
Sivár ez a hely, az én belső gyarmatbirodalmam,
Még itt vagyok, így a kiutat biztos nem találtam…

Keresem vadul a magányom ördögi ügyintézőjét,
Közben nem keresem-találom, boldogság ügyintézőjét…

(3 soros-zárttükrös trió)
Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán,
Nem bántanak, de itt van velem egy óriási birtokos, 'hangya' klán...
Szoktam néha a dzsungelben ücsörögni, nem padon, de csak kidőlt fán.

Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.
A hangyák nem rám másznak, nincs bennünk harag, így veszélyem csöppnyi...
Ez az én padom, lelkem erőtlen... ezt bizony senki dönti ki.

Jobb híján keresem én a beste magányt,
Meg, ha van a boldogság védelmi kardját...
Jobb híján keresem én a beste magányt.

Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- írtam: alloiostrofikus versformában.

...

Erdei tisztáson lehetnék én tűző sugárkéve
Ami aztán vakítás volna sokak-mások szemében…

Esteledő homályban lehetnék én még szép bíborszín,
Az est meg ha hagyná, lehetnék bíborban világ-külcsín…

Hmm… ekkora fények nincsenek is, asztalom lehetnék én gyertyafény is
Lehetnék, világitást lobognék, kis méret, kis boldogság... állva is.

Környezetemben, pusztán tiszta megalázás minden napom,
Küzdve, hogy legyek valaki, így töltöm összes minden napom…
*

Lám! Minden lehetnék, küzdők nagyon, de ez mind semmi…
Fizikális vagyok, de már nem is akarok lenni…

A tegnapi húsvét hétfő, maga volt tán' végső alázásom,
Rosszul voltam, kókadoztam, vártam… mikor jön már a kaszásom?

Vecsés, 2025. április 22. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

...

Poéta a viharban…

Fénylő villám, gyűröttre karcolja az eget,
Én meg fölszólok: villám, velem ezt nem lehet!
Erre egy nagyot csattan megint és zumek, lecsap,
Ijedtében kilöttyenti a misebort a pap.

Talán az Isten így kommunikál velünk?
Ha igen, akkor haraggal bánik velünk…
Remeg a kutyám is, bebújt az asztal alá,
Roppan szélroham besuhant az eresz alá.

Eső meg? Úgy elkezdett most vadul zuhogni,
Mintha várná a Noé bárkáját érkezni.
Megint csattant fejünk felett, egy fényesen nagyot,
Kutya felvonított, biztosíték meg lekapcsolt.

Sötétben is tudtam, hogy hol van gyufa, a gyertya,
Gyorsan beletettem égve, egy üvegpohárba.
Ceruza akadt a kezembe és villám ötletem támadt,
Lejegyeztem nektek mind, ami villámlásnál belém áradt.

Vecsés, 2015. július 28. – Kustra Ferenc József

...

Jó vagy, megkörnyékezlek Tilda!
Kérlek engedd, ez lelkem vágya!
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Csókkor túrnék én a hajadba!

Kedves Ádám, te csábos lélek,
Versedtől majd’ elszáll az ének!
De ne légy oly’ hévvel,
Bánj velem szép szívvel.
Ádám, légy a fodrászom... kérlek!
*
Nem tudom hol laksz, keress engem,
Csinos lényed érdekel engem.
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Botolj ölembe… Te vagy kellem!

Már tudom merre keresselek,
Úgy áhitlak, nem eresztelek!
Remegve csókolni,
Csókolva remegni...
Az öledbe omolni vágyok!
*
Ha nem teszed, nem akarsz engem!
Láttalak… az óta élsz bennem…
Ölelve csókolni,
Csókolva ölelni…
Szeretnélek Tilda s Te engem?

Ádám kedves, szavaid bátran,
A szívemre hullanak, lágyan.
Csókolni, ölelni...
Nem csak beszélni.
Oh, szeretlek, - rebegem halkan!

Vecsés, 2025. május 2. – Siófok, 2025. május 2. -Kustra Ferenc József- írtuk: rom. LIMERIK csokorban, én a páratlanokat. Szerző-, és poéta társam Gránicz Éva írta a párosakat!

...