(3 soros-zárttükrös)
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.

A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget,
Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget?
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget.

Mintha otthon lett volna, úgy dühöngött a vihar,
Mintha megcsalta volna egy szélroham… mit akar?
A viharban voltak nagy szélrohamok,
Mint tangóharmonikában akkordok…

Volt szélroham, kecsesen buja,
Volt szélroham, kedvesen tunya…
Jött olyan, ami süvítve dudorászott,
Jött olyan, mi a tántorgásra rászokott…
Lecsapott a kecsesen gyors sapkalekapó,
Lecsapott a kecsesen gyors, morcos-harapó...
Volt ott, táncoló,
Volt ott ballagó…
Fújt bizony, árokba is beugró,
Fújt bizony, lassan, majd' el is múló…
Járt arra, ami a kopasz kutya szőrét borzolta,
Járt arra, ami a sírásót a gödörbe dobta…
Többen is összefogtak és lelassítottak egy tehervonatot,
Többen is összefogtak és felhasítottak, tető vonulatot…
Volt, amelyik szoknyák alatt nagyon kutakodott,
Volt, amelyik, erőszakosan ott malackodott…

Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Szinte, mint egy pelerin… hideggel mindet beborigáltak…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,

Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia,
Még a szürkés-sötétkék szín, volt eme táj uralkodója…
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia.

Ahogy a nap kezdett aktívabban kukucskálni,
Kiderült, zúzmara vont be mindent, ezt már látni…
Hó is esett, az is itt-ott mindent betakart,
A falakon nem tapadt, ott zúzmara takart.
***

(3 soros-zárttükrös)
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Telet nem remélve... itthon, majd megvett isten hidege.
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.

Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.


Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.

Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
Meleg szoba, meleg ruha, kesztyű, kendő, sál is kellett.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.

(10 szavas)
Még jó, hogy télen nadrágban járok,
Nem hiányoznának hideg ficánkok…

Vecsés, 2017. november 30. – Szabadka, 2018. szeptember 29., Az első részt (versben és 3 soros zárt-tükrösökben) én írtam, alá a 3 soros zárt-tükrösöket és a 10 szavast, szerző,-és
poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: Meglepett a tél

...

Látunk egy közeli háborút, majd fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(Bokorrímes)
Sok-sok gyerek van a nem messzi, szomszéd országban,
Ott élnek családjukkal a háború poklában...
Este, ha lefekvés van, nem bíznak már csak imádságban,
De tán' próbálnak hinni, a csillagok mintázatában...
*

(Senrjon trió)
Felnőttek bombáznak és
Ölnek szembe katonát, rendre...
És a gyerekek?

Gyerekek kérdezik, hogy
Mi a háború, hol van apu?
Háború vissza!

Család lakása ledőlt,
Óvóhelyen még vegetálnak!
És a gyerekek?
*

(HIQ trió)
Derű holt!
Kenyér keserű!
Gyerekek?

Fű nem él!
Sok madár halott!
Fák dőltek!

Jó Isten
Segítel nekünk?
Sok árva!
*

(Leoninus)
Gyerekek még semmit nem értenek! Háború fájdalmat ad léleknek!
A világ tele van árvával, őzveggyel, az apja meg élt szökéssel...
*

(Bokorrímes)
Istenem, zokogva kérlek, szóm zokon ne vedd,
Hiszen nem szállhatok én szembe, pörbe veled.
Kérdezem, hogy örömöd abban Néked lehet-e,
Hogy a szomszédban már minden árvákkal van tele?
*

(3 soros-zárttükrös duó)
Te, ki ott villámlasz fönt a hegy-kardok hegyén,
Emberszívbe költözz be, szeretet nem lévén...
Te, ki ott villámlasz fönt a hegy-kardok hegyén.

Az istennek, csak ott lehet a helye,
Embereknek, végzetesen elege...
Az istennek, csak ott lehet a helye.
*

(Bokorrímes)
Nőjön ki sok virág összes holtak sírjain,
Az élőnek ne légyen élte örökig kín...
Uram, háborút gyorsan parancsold vissza már!
Áldva nézzen föl rád a földi látóhatár...

Vecsés, 2023. június 17. – Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában: a világ, az emberiség -élő háborús- jelen történelmi helyzetéről. [Íródott Móra Ferenc azonos c. verse átirataként: 1916] Naponta látjuk TV híradóban a videókat is…

...

(3 soros-zárttükrös)
A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt,
Látni nem lehetett, a fény-erősödött, Nap is haladt…
A csípős októberi reggel, jó nedves ködre virradt.

(haiku)
A deres tájra,
Ködlepel ereszkedett.
Csípős virradat.
*

A köd remekül eltakarta a kiskert levéltelen bokrait,
Nem látszott, de az ágakról vízcseppek érték a bokrok gallyait…
A köd remekül eltakarta a kiskert levéltelen bokrait.

(septolet)
Ködfoltok,
Szürke pontok,
Idő konok.

Pőre bokrok
Ágai vizesek,
Ám láthatatlanok.
Hallom, huppannak vízcseppek.
*

A kutya sem ugatott, házában nem látta van-e inzultáció,
Az orrát is hátrébb húzta, onnan nézte, hogy ködben nincs látnivaló…
A kutya sem ugatott, házában nem látta van-e inzultáció.

(sedoka)
Álmosan ásít
Házában a vén kutya.
Ő sem lát semmit, - neszez.

Ködös hajnalban
Még a vén kutya se lát.
Ásítva nyújtózkodik.

Vecsés, 2019. szeptember 11. – Szabadka, 2020. március 20. – Kustra Ferenc József– a versszakokat én írtam, alájuk a haikut, septoletet, sedoka –t, szerző és poéta társam, Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: „Csípős virradat.”

...

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál.
Éppen fölém hajol az ősz,
Széllel… süvít, nyarat lefőz.

Én csak vágytam… süssön rám a nap.
De fénye, min jött… tükördarab.
Árnyékom is becsapott,
Mindig csak mögöttem volt.

Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem,
Hogy nyáron hideget éreztem…
Majdnem mind a hatvanháromszor?
Életemben, bizony jó párszor.

Vágytam pedig élet melegségére…
Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre,
Legyen boldog… úgy minden másnap,
De csak hamisan sütött rám… nap. .

A karmámban nincs ilyen.
Mi benne van, semmilyen!
Napsütötte élet… vágyálmom,
A ború alatt csak kínlódom.

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál,
Magad mögött borút hagytál,
Úgy tűnik, hogy nem is voltál…

Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József

...

A pennám nélkül
Félember vagyok végleg.
De nem akarom!
*

Tovább akarom
Használni, metszett lúdtollt.
Én ezt akarom!
*

Tollam jót akar…
Mit megmond! Írásba ad!
Fő az igazság.
*

Amit gondolok,
Híven, hűen rögzíti.
Jó barátként szánt.
*

Szinte már magam
Vagyok a metszett pennám.
Pacákat nem ejt.
*

Pennám szántásként
Mutatja bő sorokat.
Papír-szántógép!

Vecsés, 2020. június 2. – Kustra Ferenc József– íródott; senrjú csokorban

...

Fölvetem problémámat, Rozi.
Ettől, Te ne legyél, hangosi.
Megizzasztanálak,
Megkufircolnálak…
Élmény lenne, beléd hatolni!

Fölvetem, nagyon csókolnálak,
Szádba beszélnék, csodálnálak…
Nyelved, jól kiszívnám,
Enyém ajánlanám…
Bugyidba turkálnék, érzd’ vágyat.

Fölvetem! Jót élveznék bele…
Benedvesítenélek… bele!
Fogdosnám erogént,
Mutatnám fenomént!
Rozi! Akaratod kellene…

Vecsés, 2019. április 8. – Kustra Ferenc – Erotikus LIMERIK csokor, anaforában

...