A művelt nyugat gőzerővel készül az oroszok ellen, az Ukrán háborúba… TV -k harsogják!

(leoninus trió)

Monotonon elmúltak a fiatal évek s közelednek a vég évek.
Vannak, akik totálisan megváltoztak, mit rosszul-élni hajlamosak.
Szép az élet, de ez keveseknek adatik meg és ennek lényege meg…

Nekem irtó nagy szerencsém, hogy a szívem bírja, lelkem meg okos adjutánsa.
Éltem ágai persze már párszor arcon vágtak, de hű híve vagyok hazának.
Káposztalevest mi is készítünk, de az orosz ’scsi’ nekünk biz' nem eledelünk.
Most meg a „művelt Nyugat épp’ a világvégét készíti… meki kellene ki ’scsi’!

Nyájas, jóindulatú a felhők nélküli nap és kék az ég, a mezőnk színes még.
A "Nyugat" háborúzna már, ha lehetne, közben nincsen is elég és új fegyvere…
Olyanok, mint a kocsmai verekedők, csak úgy egymást kergetik… tétet emelik.
A nagy hegytető éppen szemben van, a Nap nézi, itt bizony majd’ háborús helyzet van.
"Művelt Nyugat" csak bevételt akar, halottak semmi... ezért békét nem előkapar…
*

(Senrjon csokor)
Bókol kertben sok virág,
A csúzos öreg fronton meghó’.
Csendes béke nincs.

Észlelem, hogy fönn égben
Felhőtündér gyakorlóban van…
Semmilyen béke.

Nyár is izzad rendesen,
Kisebb felhő „pökik” hevesen.
Zajos béke sincs.
*

(HIQ csokor)
Kékségben
Is megöregszünk.
Háború?

Végtelen
Hosszú öregség.
Háború?

Léthatár
Csak úgy lecsökken?
Háború?
*

(leoninus)
Háború nem kell nekünk… aknára lépve milyen lesz a belünk? Nem vágyja a lelkünk…

Vecsés, 2024 július 6. – Kustra Ferenc József- íródott: életvégről és a „Nyugat” háborúba készülődése erősödő vágyáról. Európa vezető politikusai! - „pökik” - tájnyelvben köp.

...

Szomszédi háború, ha közeledik, minden csak nem bájos,
Sőt, jobban megnézve látszik, hogy egy lépésre sem sármos.
Nő a számuk az elesetteknek,
Ők voltak APU… hadiárva gyerekeknek…

Oktondi az ki a Balcsin, vitorláson nem vesz mentőmellényt,
De, ez csak akkor érdekes, ha túléli és elmeséljük az eseményt.

Ha csattog alattad a gyorsvonat, lehet, hogy defektes?
De, ha a gőz csattog, az még annál jobban is veszedelmes!
Keress a NET -n, menni kell a járműjavítóba, ez a helyes…

Zöld fűben is lehet ma már síelni,
Nem kell kicsit se nagyon ijedni,
Persze egy mozdulatlan sziklának menni?

Caj kiránduláson lehet, hogy dupla a defekt!
De! Tekerni kell tovább, lehagyni a stresszt.
Én jártam igy… a falúvégi kereszt tisztelgett.

Esti iskolában még lehet ’házi’ novellaírás
De, ne gyerekeddel írasd, mert NET -ről olvasni más.

Holnap reggel menetelnék iskolatársakkal, az iskolába…
De, sors ellenem van, nyári szünet van… nyarat csodálni!

Ma itthon ebédre ”jó lett” bableves volt a menünk,
Egy tányér, meg féltányér, volt adag nekünk…

(septolet)
Világ csodálva,
Háború szokásba.
Gránát dobálva…
Másik lovára.

Száraz pogácsa,
Lövészárokba… pofámba!
’Nyugat’ pojáca.

(HIQ)
Életünk
Vajon mit hoz még?
Száj tátva.

Csak játszva
Lehet-e élni?
Lekésni

Járj járva
Ne hallgass másra!
Még van front…

Vecsés, 2024. július 21. – Kustra Ferenc József- íródott, alloiostrofikus versformában és részben önéletrajzi írásként.

...

Nyekeregve nyílik ki az ajtóm,
Be kén’ már talán zsanért zsíroznom…
*
(Senrjon)
Van tüzem, táplálni kell,
Tűz a reményem, nem feledem.
Isten! Ne hagyj el…
*
(Tükör bapeva)
Remény
Keményen,
Nyikorgással,
Tolakszik hozzám!
Az ajtóm nyikorgott!
Én döbbentem néztem, hogy
Ajtómat ki... kinyitotta,
És nem lépett be, ki ezt tette.
De zsanér, minek nyikorgattatott?
Úgy vélem, velem, vihar szórakozott!

Úgy vélem, velem, vihar szórakozott,
De zsanér, minek nyikorgattatott?
És nem lépett be, ki ezt tette.
Ajtómat ki... kinyitotta?
Én döbbentem néztem, hogy
Az ajtóm nyikorgott!
Tolakszik hozzám,
Nyikorgással
Keményen,
Remény.
*
(Senrjú)
Nagy az én titkom!
Vakon bízok reménybe…
Ekkora titkot…
*
(Apeva)
A
Tüzem
Erőmet
Melengeti.
Ez a vak... remény!
*
(Bokorrímes, önrímes)
Ugyan már, hogyan éljek ezek után,
Csak lihegjek egy jó nagy ebéd után…
Ajtóm nyikorogna még zsírzás után.
*
(Bokorrímes)
És ne reménykedjen a remény,
Nem feledek, a lelkem kemény…
És ne reménykedj Te vakremény.

Vecsés, 2021. január 4. – Kustra Ferenc József – íródott; Alloiostrofikus versformában.

...

Estefelé hízik a sötét, pocakot ereszt,
Hogyha volna gyertyám küzdenék, de így nem ereszt.
Árnyékot sem látok, biztos elmentek aludni,
Csak gong óránk üt, ő tud sötétben is mulatni…

A szuszogó csend is eltette magát holnapra,
Zaj is csak reggel ébred, holnapra virradóra.
A csillagok is látom, álmosan pislákolnak,
De teli Hold vigyáz, ennyi kell a horkolóknak.

Nem vagyok én az olyan nagy-nagy mondatok bajnoka,
De valós, sötét élményemnek igaz minden sora.
A tűz sürgetett, s már leégett, éjjelre kialszik.
De holnap velünk a szerelem, élet újra játszik.

Lesz most majd időm, elleszek a kályha melege lebegésben…
Merengek vagy alszok a vaksötét, élő tunya létezésben…
Utolért az este oly’ lusták e sötét órák…
A reggellel meg elfutnak, mint üldözött hetérák…

Ah, napszámra csak nézni fénytelen, kékes eget...
Bámulni könnyeivel küzdő esti felleget...
Tudva, hogy éjjel semmi vagyok álomnyi létbe...
Tudva, hogy senki nem vagyok a nagy sötétségbe…

Vecsés, 2014. február 12. – Kustra Ferenc József

...

Hogyan működünk(?) - pszichés nézőpontból…

Az elszigeteltség káosszá válik, mert a nézőponttorzulást eredményez…
A világtól való önkéntes elszigetelődés, a rossznak átengedményez...
Az elszigeteltség káosszá válik, mert a nézőponttorzulást eredményez.

Bármely ember, alkalmazkodó képességének is van határa!
De, van, aki átlépi erőszakkal, ez már lesz: lelki válsága.
Ha az ember átkényszerül a határon, kiszámíthatatlan lesz.
És még ott van az összeroppanás is, mi bizony, lehetséges lesz.

Az éhség sokkolólag, bénítólag hat az ember életerejére,
Empátiát degradál, reakciót meg lassít! Vész ember harci kedve…
Az éhség sokkolólag, bénítólag hat az ember életerejére,

Megtörik az embert: az éhezés, a félelem és tudatlan bizonytalanság
És ezeknek a segédei, a kimerültség, a hideg, a kialvatlanság!
Fokozza ezeket a hó, a jégborítás, a metszően hideg szél,
És a speciális környezet, hol ember segítséget már nem remél…
Fáradtság, minek folyamodványa végső elcsigázottság,
Majd jön az önkontrol hiánya, az általános bágyadtság.

Az emberi test egy tökéletes, működő harci gépezet,
Ami, ha tudja kezelni a bejövő fenyegetéseket,
Akkor precíz munkával megteszi kellő ellenlépéseket!

A nagy emberi problémák is a felszín alatt siklanak, mint a torpedók,
Ha több probléma egyszerre közeledik, akkor azok egyben is… támadók!
A nagy emberi problémák is a felszín alatt siklanak, mint a torpedók.

Az élet az nem olyan, mint átsétálni egy szépen gondozott parkon,
Az élet bonyolult, szép és durva, hogy ezekkel küzdelmet akarjon...
Az élet az nem olyan, mint átsétálni egy szépen gondozott parkon.

Néha a legnagyobb boldogság is, egy nagy csapás mögött sejlik,
Nekem is volt, hogy a jó sejlett, de valóra nem mindig válik…
Néha a legnagyobb boldogság is, egy nagy csapás mögött sejlik.

Néha a boldogság messzire elkerüli a legnagyobb küzdőt is,
Néha a boldogság elkerüli legnagyobb, legjobban küszködőt is…
Néha a boldogság messzire elkerüli a legnagyobb küzdőt is.

Az életben a sebek ormai kiemelkednek a világfájdalom síkjából,
A lélekben keményen tornyosulnak, bőven termelnek ellenanyagot, gátlásból!
Az életben a sebek ormai kiemelkednek a világfájdalom síkjából,

Nem vagyok begyepesedett, elvadult fatalista
De, ami a sors nagy, vastag könyvében meg van írva,
Mindenkinél úgyis az lesz a sorsának az útja.

Vecsés, 2018. szeptember 19. – Kustra Ferenc József

...

Nos barátim! Kedves jó Atyámfiai…
Ki nem meri magát magyarnak nevezni?
Ebbe az embertelen világba eljött az idő, hogy beváltsuk szavunkat!
Nincs mese minékünk védelmeznünk kell családot, hazát, vagyis… önmagunkat!

Mi mindig büszkék voltunk a saját névre, hogy „Magyar”!
Persze okunk volt rá, méltán, mert dicső faj az magyar…
Sohasem fért gyávaság ezen nemzethez, pedig részesültünk üldöztetésben,
De ki magyar soha ne féljen, míg világ lesz… majd utazunk mi göncölszekérben…

Hogy itt vagyunk, ezért sokat tettek ős apáink hajdanta,
Legyünk mi mindenképpen és méltón a „méltóak” utódja.
Lelkesülve éljünk egész életben és bizony szívvel-lélekkel,
Tegyük meg mi is azt, amit a megírt sors szerint nekünk tenni kell.

A történelmileg dicső pálya nyitott ám előttünk,
Haladjunk mi előre, rajt’ és mi előre siessünk.
Szégyen és átok hulljon, gyávák meg árulók fejére,
Kik félnek kilépve tenni… a mindennapi harctérre.

Ha már majd a harci dob pereg és zúg-bőg az ágyú javába,
Előre mindenkinek… akiknek kedves a magyar hazája.
Bár egy harcban sok szerető szív vére ömlik el,
Szabadságunk akkor majd, nagy diadalt könyvel el…

Mert bizony, minket a „nyugati műveltek” nem szeretnek olyan-nagyon sokan…
Mi végül is kicsi ország vagyunk… de, magyarok tizenöt milliónyian.

Vecsés, 2023. március 16. – Kustra Ferenc József – íródott: Petőfi István, „Nos barátim” c. ver-se átirataként. (Verbász, 1848. Írta: Petőfi István: 1825 – 1880) [Közzétette Mucsi Antal Toni műfordító.]

...