Gyöngyöz? kispatak szeli ketté a rétet,
Pompázó virágok teszik még szebbé a képet.
Madarakk csicseregnek a fáról kémlelve,
Mikor bontakozik ki két fiatal szerelme?
Sétálnak, s egy szót sem szólnak,
Helyettük csak a rigók dalolnak.
A fiú félszegen megfogja a lány két kezét,
S mindketten érzik a boldogság kezdetét.
Nem kell ide üres szó, sem ígéret,
Az a fiú én vagyok, s bizony szeretlek téged!

...

Elfáradtunk

Elfáradtunk drágám, fejünket letenni végre,
testünk összefonódva,két kezünk összeérve
örökre elengedhetetlen köteléket képezve
vágyunk egy szebb életre.
De tudjuk, azt majd talán unokáink engedhetik meg
Mi dolgozunk a kis szürke hétköznapjainkon serényen,
bízván hogy nem felejt a gyorsan elröppen? élet ,
s fáradozásaink gyümölcse kell?képp beérhet...

Elfáradtunk, talán egy kis szünet nekünk is jár, elvégre
küzdöttünk eleget az élet kifürkészhetetlen útjaira térve.
Családi kötelékeink szemünk el?tt lebegése,
állandó jólétének megteremtése
a feladatunk, ezért robotolunk,küzdünk,harcolunk reménykedve
bízva-bízván,hogy egyszer révbe érve
a világegyetem a sok jót figyelembe véve,
próbál segíteni rajtunk,minket jókedvre derítve.

Elfáradtunk, s mint minden évben
ha tehetjük nyári pihen?re térve
próbáljuk regenerálni fáradt testünk,mint éden
rengetegében patakot keres? tikkadt emberi test fénye,
pislákolva ugyan,de még kapaszkodva a reménybe
próbál világítani er?sebben..... a sötétben......
de ereje gyenge, ki-kialszik a fénye
s próbál pihenni a világ tengerében.

Pihen,pihen, de közben a kerék csak forog,s nem tétlen,
nem hagy nyugodni: pedig mindkett?nk vétlen.....
A sors így próbál jelezni hogy mindig légy résen,
s ha netán pihenni mennél is állj mindig készen,
készülj,hogy menned kell, s váratlan feladat soha ne érje
pihenni vágyó lelkedet és testedet meglepetésképpen.......

...

Évek múlásával veszed majd észre,

Mennyit is ér egy másodperc része.

Ami elmúlt, elmúlt. Kár búsulni rajta.

A jöv? év úgyis új rügyeket hajta.



Más rügyeket hajt, más képben éled,

Mint reggelenként az újuló természet,

És a harmattól mindig új er?re kapva,

Mignem végül egyszer leáldozik napja.



Ne felejts el a jelenben élni,

Mindig bizakodni, és folyton remélni,

Hidd hogy bármi jót teszel te itt,

Az valahol valakit egyszer megsegít.



?rangyalok mindig vigyázzanak rád,

Ha messzi hazában sodorna a vágy.

Emlékezz azokra kik szeretve féltek,

És hoztak oly sok áldozatot érted.



Álmodozz! és tégy azért oly sokat,

Mindig szem el?tt tartva az álmokat.

Ha el is ragad az élet gyors sodra habja,

Boldogságban teljen születésed napja.



Az évek,az évek, úgyis csak jönnek.

Nem szab határt semmi az id?nek.

Földi teherrel telt életünket rójja,

Mígnem túlsó partba vágódik hajója.

...

Te


Imádom a mosolyod, mert szép,

S immár két éve bennem él

Imádom a mosolyod, mert kell

Hogy a hangulatom felemeld!

Imádom a lelked mert mély,

Mint érzelmekkel teli kép

Mely szobánk falán minket néz

S kiáltja harsányan felénk:

Szeressétek egymást még,még,még!!!!!!

...

B?nös vagyok, mert vétkeztem,
Küzdöttem ellene, de beléd szerettem.
Bocsáss meg, hogy ez így történt,
De nem tudok mást szeretni semmiképp.
Mondhatnám, hogy nem kellesz, de így hazudnék,
S ezzel a tudattal tovább élni nem tudnék.

...

Te vagy szívem legmélyebb pontja
Te vagy a gondolatom magja
Te vagy kinek köszönhetem az életem
Mert te vagy kiért élnem kell
Jöjj hozzám, jöjj velem
Te vagy a szerelmem
Hozzád, hozzád megyek ha tudok
Hisz boldog leszek, ha veled vagyok
Az életem nem tudom mással elképzelni
Nem akarlak téged elveszíteni
Hidd el te vagy az életem
Mert örökre téged szeretlek
Nekem nem kell más, csak ez a vallomás
Hogy örökre szeressük egymást!

...