Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre,
a nap, melyen el?ször megláttál,
legyen csillogó arannyal hintve.

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s elszállt napjaidat sorra veszed,
emelkedjen fároszként közülük
a nap, hogy el?ször fogtam kezed.

Forró ölelésekbe foglaltam
mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
emlékezz rájuk! Megérdemeltem,

hisz odaadást, h?séget kapni
csak az képes, ki maga is szeret.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
tudni fogod: így más nem szeretett!

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s élted lapjai szertemállanak,
tán nem leszek, hogy szorítsam kezed,
megsimogatva roskadt válladat...

Nehéz teher a szív! S mennyi öröm,
ha ketten hordták végig az úton!
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
halálod megkönny?l ett?l, tudom.

Kísértés, gond százszor környékezett,
de összeláncolódtunk mi híven...
Emlékezz hát a végs? percekig,
reám, ha ?sz, öreg leszel szívem!

...

Ismerem az arcod de mégsem látom,
érzéseid tükörképét a lelkembe zárom.
Mérföldek nyomában követem életed
s mégsem találok rád,elijeszt a félelem.
A sötétség ura áll az utamba
érinti reszketö testem,
szárnyaló t?zmadár vágtat sebesen felém,
szívem kitépi hogy szerelmed elfelejtsem.

Vágtató t?zmadár nem tudod mit teszel,
kitépett szívemmel halott leszel.
A sötétség ura már nem áll az utamba
szívem gyémánttá változott,
a szerelmi zálog jelképére,légy hát átkozott!
S mi lesz tovább velem?
Lelkem a mennyekbe száll
s majd ott örökre a tiédre rátalál.

...

Könnyekkel szememben
mondok jó éjszakát.
Nem érinthetem remeg? tested
s nem érezhetem édes csókod zamatát.
Lehúnyom két szemem
és csak rád gondolok,
er?sen remélve ha felébredek,
melletted vagyok.

...

Felnéztem az égre, hogy kívánjak egyet,
Minél el?bb láthassalak, ha lehet?!
Kértem egy jelet, s a válaszra várva,
Elém tárult a csillagok sokasága.
Ragyognak, fényesek, pulzálnak, lüktetnek,
De nem érnek nyomába a két szép szemednek.
Rájöttem miért csak villognak az égen,
Mert elszégyellik magukat mikor erre néznek.
Pompájuk nem ér fel a szemed csillogásával,
S csak sóvárogva néznek rád halvány pislogással.
Szeretlek

...

Egy pillanat alatt beléd szerettem,
Két szemed csillogását soha nem felejtem.
Három kívánságommal téged kérnélek,
Négy évszak van az évben, ahol szeretnélek.
Szeretlek

...

Megismertelek

Egy februári délután megismertelek
Áldom az eget, örülök, hogy megismertelek

Eljön, a tavasz majd a nyár mire végre látlak
már Örülök, hogy megismertelek

Én csak nézem a két szép szemed és nem tudom, hogy foghatom-e a kezed örülök, hogy megismertelek

Eljön majd az ?sz és sétálunk, mint a hulló falevelek
Közben fogom a kezed, örülök, hogy megismertelek

Eljön majd a február és egy éve, hogy ismerlek
már, örülök, hogy megismertelek

...