A tájra, fekete felhőréteg borult,
Ettől még a Nap sugara is lekonyult.

Pár órája, még a Nap sugára zavarta a szemünket,
Ezért még hordani kellett a sötétes napszemüveget.
Most meg már a levegőben van a nagy vihar szele,
De olyan, hogy még el is törhet az esernyőnk nyele.
Ebbe a viharba, bőrig ázhatunk
És nagyon vizes-kócos lesz a hajunk.

Az ősz győzködik, beszél hozzám, én meg csak hallgatom,
Szél, nekem zenél a levéltelen, kopasz ágakon.
Az egyik ágon, két varjú lebzsel.
Mag van a csőrükben, kora reggel.

Az ősz hangja, ahogy szól, zizzen-reccsen... vastag avar
Az árva, de feltámadó szél, még száraz port kavar.

A köd is van már, lassan-lassan felkúszott a sok fára,
Rájuk nehezedik, és eljön az ő ideje, várva
És marad is, míg el nem megy a napnak küldő-szavára.

Fázósan didereg a fák-bokrok oly' meztelen teste,
Őket levetkőztette rohammal a köd tegnap este.
Lombjuk már nincs, bokroknak-fáknak, már onnan, ez nem hull le.

Látom, hogy varjúcsapat repül az alacsony felhők alatt,
Lassan kezd már esni az eső is az elbujt kék ég alatt.
Sok levél, mint levetett gúnya, halomban gyűlik fa alatt.

Ha lány lennék, akkor lehetne hitem is dús keblű,
De azt gondolom, hogy így csak, bánatosan egykedvű.
Tavasz kéne, virulás, napfénysugárból kötegek,
Még tán' azt sem bánnám, ha megjelennének a legyek…

Udvaromban a japán lilaakác lombtalanítva más időkre vár,
Majd jövő tavasszal, aláülök én, ő egyszer csak, maga alatt talál.

Vecsés, 2014, október 11. – Kustra Ferenc József

...

Az ősz az elmúlás előjele,
De benne van a kikelet szele.
Mondják minden rosszat jó követ…
Ebben én nem hiszek… de lehet.

Tavaszt is a jobb nyár követi
Így nyáron az ember azt hiszi,
Hogy ez így a legjobb, maga a tökély.
Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj.

Nem tudni azonban, kinek mi a jó
És azt sem, hogy vajon neki mi való.
Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt,
De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt.

A sors útja, cifra, dimbes-dombos,
Nem egyenes, inkább jó kanyargós
És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé
Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé.

Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors
Az be is következik. Élet nem komfortos,
Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal
És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal.

Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen,
De ők a körülményeik miatt a tehetetlen
Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes,
De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes.

Megoldás nincsen, jó tanács nem adható.
Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó.
Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül,
Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül.

Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József

...

Délre igyekezz, majd vár az ebéd,
Vehemensen fújom majd gőzt feléd,
Nagy kanállal, nagyon tömném beléd…

Délre itt legyél, majd vár az ebéd,
Szedek akár kétszer, ha te kérnéd,
Várlak, óh gyere már, ha tehetnéd.

*
(Senrjú)
Mesélek neked
A szerelmemről, hosszan.
Leves majd… fogyna?
*

(Senrjon)
Ebéd után kávéznánk,
Sétálnánk, megfognám a kezed…
Nagyot hallgatnánk.
*

(Apeva)
Jó
program
Lehetne…
Jó lelkünkbe,
Behatolhatnánk!
*

Így kezdnénk együtt a szerelmetes jövőt,
Ránk férne már kezdeni egy jól működőt.

Vecsés, 2019. március 29. – Kustra Ferenc József – íródott; a kapcsolat kezdésről, romantikus Limerik csokorban.

...

Mond, kérlek, láttál Te már meseszerűt, nagyon szépet?
Láttál Te alkonyatkor a Balcsin aranyút fényet?
Voltál-e részese, hogy a táj, netán a víz-felszín,
Vérvörösre vált, ami természetes és nem külcsín.

Láttad-e a déli-partról este a hegyek árnyékát?
Láttad-e a vízből kiugró halak sziluett árnyát?
Ültél-e már nádas szélén, hallgatni, nézni az esti csendet?
Sétáltál-e már parton, mikor szembe kaptad a fergeteget?

Utaztál-e már a Balcsira vonattal, parti síneken,
És közben láttál mindenfélét, közeli, sávnyi vizeken?
Érezted közben, hogy gyorsan javított a magyar lelkeden?

Fiatalon, én is vonattal utaztam, és élveztem a látott csodákat,
És, ahogy közeledtünk, izgultam, felismerem-e a tavaly látottakat…
Ötven éve persze, még nem volt sok változás, mindig megkaptam… vágyottakat.

A vízben strandolni az maga a nagy csoda!
Úgy érzed a világ, bekísért téged oda…
Ott bent, ember lelke örül, ez nem uszoda...

Ültél-e már csak úgy a parton,
Egy mólón korhadó, fa-padon?
Vagy ültél a vízparti köveken,
Hosszú, vízbe belógó köpenyben…?

A móló szélén ülök, gidres-gödrös hullámok arcomra vetítik a fényt,
Az arcom a fénytől vörös lesz és kiváltja a hazaszeretet kezdeményt…

Mit nekem az Égei tenger, vagy a messzi Nagy Tavak!
Mikor barátaim a hazai, Balatoni halak.
Meg a halakat evő, sirály nevezetű madarak.

Voltál-e már ott hajnalban, amikor még üres volt a móló?
Mikor még zárva a pénztár és még nem indul ma sétahajó?

Labdáztál-e már a vízben egy jó társasággal,
Közben nagyon fröcsköltétek egymást, barátsággal?

Voltál-e a parton, amikor eső volt, az idő szeles kissé,
És egy pillanat múlva, veszett vihar, áldozatait keresé?
Ettél-e már friss, nagyon forró lángost, ott a parton,
És kóstoltad-e baracklekvárral, nem finomkodón?

Nyaltál-e már fagyit, ruhádra cseppentve, a parton ülve,
Úgy, hogy közben bambultál, nézted a nagy vizet elmerengve?
Közben nézed tele kompot, ahogy elúszott, kisebbedve?

Vágysz-e a télben arra, hogy nyáron nyaralni mész a Balcsira?
Igaz, hogy ez összejön-e, annak csak jó Isten a tudója…

Azért, javasolom, ha teheted, egyszer nézd meg télen is,
Mikor minden fehér, hó és jég! Az élményed nagy lesz, csakis…
Én, ha most tehetném, letenném a pennám és mennék máris…

Balaton a magyaroké, én is magyar vagyok, ezért enyém is!
Büszke vagyok rá, mert együtt vagyunk magyarok a Balatonnal is.
Régen, egy barom le akarta csapolni… lehetne, szántóföld is…

Vecsés, 2015. szeptember 2. - Kustra Ferenc József

...

Egy árnyék rop táncot a falamon, lehet, hogy nőalak?
Álmodozom és ezek a már vakolatomlós falak?

Gyors vagy lassú tánctól mi függ? Remény már elveszett?
Fali táncjáték látszat, málladó falak helyett?

Ha majd az utolsó falevél lehull,
Családnak mi adsz enni, vacsorául?
Ha a satnya élet szálló porba vész,
Bánhatunk mi bármit, ha már elenyész.
Kesereghetünk múltunk elpazarolt életén,
Bánhatjuk mit nem tettünk és az élet véget ér.

Dolgos kezedet nézheted, mely talán a bűntől égett!
Eltávozó lelked lehet, hogy nem találja a Mennyet?

Ha megy az úton az ember, árnyékot vet magának,
És ezzel neki kell megbirkóznia és nem másnak.
Megy az úton az ember, talán míg fel nem adja?
Aztán ha kifullad, leáll, lepihen, feladja?

Az éj most leszáll, világtalan.
Én lankadt vagyok, álomtalan,
A csendben, hogy álcáztad az intést, a halál szavát?
Álca alatt tudtad már, nem érsz meg több, más éjszakát?

Olyan nehéz az élet, ha sok benne a részed...
Gondold végig, sok semmi miért történik véled?

Elvesztünk valamit, miközben csak előre megyünk,
Lehet, hogy fáj, bánkódunk! De hiszen még tovább élünk.
Életben árnyéktól ne bánkódj, mindenhez erő kell
És, hogy legyőzd az árnyékodat, ahhoz bátorság kell,
Mely van mindenkiben
Vagy nincs is senkiben?

Persze néha elkalandozik a figyelmünk,
De közben haladunk és nem állunk meg, megyünk…

Mert árnyékod van, haladj, nem kéne feladni,
Életutadon bátran kell tovább haladni…

Vecsés, 2013. december 20. - Kustra Ferenc József

...

Letöredezettek…

Kút káváján pihen… holló.
Peches ember munkanélküli. Bánata: nincsen meló.

Mért
Lehet
Másoknak
Minden? Neked
Meg munkád se, nincs.

Csak
Lebzsel,
Ám jól él.
Szorgos voltál,
Még se nincs munkád.
*
Jó voltál, dolgoztál.
Munkátlanság megtalál még,
Miért pont te? Kérded.
*

Lóháton, gyorsan vágtat az intéző,
Már elveszett kobakjáról a fejfedő.

Csak
Diktál
Magasról.
Ám majd egyszer,
Leszáll a lóról.

Ki
Fenn áll
Magason,
Le kell jönni
Elszámolásra.

Ki
Gőgös
S parancsol,
Neki is szól,
Majd trombitaszó...
*
Helyet cseréltek majd.
Egyszer Te leszel ott, hol ő,
Ezt kívánod most épp.
*

Kismacska prüszköl hóban,
Sokan ülnek falóban.
Jót játszanak, borulnak csónakban.

Van,
Hogy nem
Tetszik de
Ne hívd ki a
Sorsot! Ráfizetsz...

Van
Úgy, hogy
Nem jó, de
Ne játssz tűzzel!
Megéget... vigyázz!
*
Még rosszabb is lehet,
Ne félj. Ami jár, utolér.
Légy csak türelemmel.
*

Leégett a rántás,
Lesz ebédre más.
Hal ebédhez kell kapás…

Nem
Ehetsz
Azt, amit
Épp szeretnél,
Csak amire jut.

Ha
Szegény
Vagy, egyél
Csak kenyeret…
Húsra már nem jut…
*
Száraz kenyér és víz.
Ez az étek éppen mostan.
Maradjon holnapra.
*

Nincs is béka miskolci kocsonyába’,
Ember nyugodtan eheti két pofára.

Ha
Bántasz,
Nem bántlak.
Csak nyugodtan
Egyél, nincs mérgem.

Ha
Hozzám
Rossz voltál...
Mérgem nincsen...
Egyél, nyugodtan...
*
Nem haragszom rád sem,
Békés vagyok, haragtalan.
Szeretem életem.
*

Csikó kanca vágtat anyja után,
De még setén és sután.

Míg
Család
Vesz körül,
Addig élhetsz
Csak, biztonságban.

Mig
Szülők
Vigyáznak
Rád, addig élsz
Nagy biztonságban.
*
Amíg gyerek vagy, jó.
Életed szép lehet, vidám.
Bárcsak igaz volna.
*

Szopós malac sír az anyjának,
Farkasok közelben… jó vacsorát szaglásznak.

Mért
Bántják
A gyengét?
Nem bánt senkit…?!
Élni szeretne...
*
Ne légy gyenge soha.
Aki gyenge, bántják mindig.
Ez a dzsungeltörvény.
*

Disznóölésnél van, hogy disznó elszalad…
Böllér lecsüccsen, késsel magára marad.

Vedd
Észre!
Szállj szembe!
Sok kudarcot
Rejteget a sors.

Ne
Csüggedj!
Az élet
Már csak ilyen,
Kihívás s kudarc.
*
Míg kell, védd magadat,
Senki más nem fog védeni.
Csak Te vagy magadért.
*

Elefántnak nagy az ormánya…
Disszidensnek nagy a honvágya,
Kicsi… ormánya.

Már
Bánod,
Fáj tetted…
Viselned kell
Következményét.
*
Figyelj és tanulj még,
Mert tanulni mindig lehet.
Legközelebb másképp...

Vecsés, 2015. júl. 2. – Szabadka, 2018. máj. 9. – Mórahalom, 2018. jún. 10. – Kustra Ferenc József – a 10 szavasokat én írtam, alá az apevát Jurisin Szőke Margit (az apevák címe: ”Élet szálkák”)
és a HIAQ –kat Farkas Tekla.

...