Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
Jó évünk legyen…
Friss szerzeményem,
Mert megy az óév, jő új!
Jó évünk legyen!
*
Boldog újéve,
Hazánknak, sőt nemzetnek!
Boldog családok…
*
Itt a szilveszter, ennek örvendjünk,
Pezsgőt csak, igyuk, de ne vedeljünk.
Ünnepeljünk elegánsan, szeretettel, boldogan,
Mindenki járja az ész saját útját, hogy, hogy hogyan.

Szilveszterkor magadból a régies gondod vesd ki hamar,
Az óév, már elmenni, sőt végleg rohanva-futni akar.
Ne akadályozd, engedd csak el, tárd is ki a szíved hamar.

Most már újesztendő kerül előre,
Te, éjjelre tégy szert a jó kedélyre…
Mert erre lesz szükség, majd egész évbe.
*
Újévet kapunk,
Ha kell, másképp élhessünk!
Ezt adta sorsunk.
*
Jobb újesztendőt,
Sikereket mindenhol!
Remény, maradjon.
*
Higgy, majd a Hitnek!
Használd lehetőséget.
Jót, mindenkinek!

Magány sötétje kerülje a házad,
Nehogy azt mond, a vízözön utánad!
Ha szíved valamiért darabokra törik,
Javítsd ki, meglásd, majd az égi fény őrködik.

Éld át az újév mámorát,
Várd és meghozza a csodát…

Havas fának, bokornak, összes, kopasz ága,
Óévet búcsúztatja, ez mulandósága…

Vecsés, 2014. augusztus 31 – Kustra Ferenc József- írva: Versben és senrjúban…
...
Eddig ennyien olvasták: 27
Kustra Ferenc József Remény,
Elgondolkozó poéta…
A nagy kérdéseim…

A nagy kérdés: akkor írni vagy nem írni?
Lefeküdni, vagy íróasztalhoz menni?
Gondolatot kiírni, vagy eltemetni?

Harceszköz lett poéta kezemben a penna?
Induljak, mártsam be? Legyen végén kis tenta?
Kérdezzem meg a papírt, hogy ő mit akar ma?

Legyek én virágzó mezőn mélyen gondolkodó?
Vagy legyek őserőmben csak, éberen szunnyadó?
Lehetek-e írás közben, mint kezdő pacázó?

Legyek én, örök fény saját sötétemben?
Legyek menedéketek a szenvedésben?
Legyek én sötét erdő, vagy menekülő vad a vadászatban?
Legyek, vagy vagyok, saját félelmemben, énemben űzött vadban?

De, tenta oly’ nagyon a papírra kívánkozik,
Kalamáris kacsint, bele penna kívánkozik…
Betűk már tolulnak a fejemben,
Lélegzetem beszorul részemben…

Az újonnan beállított gyertyám pislákol lágyan,
Lángja lassan lobog, gyengéden táncot lejt magában.
Én mélázva nézem, közben merengek pár, múlt percen,
Láng lassan lobog, de mintha értené... néha sercen.

Eddig is mindig mutattam, de többet kell mutatnom, milyen az ember,
Gondolatok tobzódnak a fejemben, annyi van benne, mint a tenger.

Ha nem írok, akkor ráng a csont, hergelődik a tudat,
Rémülten megáll a csend, mereven, sikítva csak matat!
Ez nem kell nekem… minek is, az ilyen sárgás virradat?

A lábam alatt a mosatlan padló, mint húsban a porc reccsen,
Lenézek, hogy mi ez, körben a függönynek a szeme se rebben.
Megyek tovább, már ahogy elértem az íróasztalom
Leülök és észlelem, a székem a saját nyikorgóm!

Gondolataim buján tobzódnak az agyamba.
Szerintem, ennyi biztosan nincs élő-halottba…
Kezemben a penna, belevágom a kalamárisba.
Aztán rögvest lecsöppen, egy kerek-szögletes pacuska…

Mikor végeztem és verítékesen megírtam a végszót, meghajlok,
Csak úgy magam előtt, hogy milyen jól megírtam, magamnak meg tapsolok.
Aztán magamba zuhanva gondolkodok... Parnasszus felém haladok?

Vecsés, 2016. október 1. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
...
Eddig ennyien olvasták: 46
Magány, Remény,
Sötétség lepte század
A szomszédban fölütötte a fejét a -vészjósló, veszélyes- háborús világhelyzet…

(leoninus csokor)
Az univerzum pókhálóján élsz még… és hidd, hogy ez nem semmiség!
Tapasztalni lehet, hogy a lét viharos hullámot vet, évszázadnyit, eleget…
Emberiségnek tán’ elvész végleg a nyugalom, arcok meg csak sírnak félvakon.
A művelt világ, jóra nem éhes, de a tettei és a cselekedetei… véres!

Már vagy száz éve bizonyított, hogy embernek, ember a farkasa… írott, bemutatott.
A pénz lassan átveszi az Isten szerepét végleg… világ-vezetők meg, mint sok részeg...
Emberekre, kik adóznak, úgy néznek, hogy ez a féreg… embert kiirtják biz’ végleg.
A marhái pénzen ülnek és hiszik, ők megússzák… hiszik, de magukat meg nem húzzák!
Ezek az ív-állatságok majd’ mindenkit elsodornak! De atombunkerek sem óvnak…

Tudjátok meg, ha van… igaz az átok, mit még messziről sem szívesen láttok…
Mostanában nem is egy darab a fekete sereg… a dobpergés, már közel pereg.
Juj, most aztán mindenki érdekelt lett, küldik a vasvillákat… kihegyezetteket.
A héják terror repüléssel riogatják békegalambot, köpnek ki szókat… halmot.
Az elmúlt, kocsit hosszabb gyilkos-évszázad, lehet még akár kétszázad…
Volt itt már egyszer egy százéves háború… de végül százharminc évig tartott… mint a bú!

Ember, okos telefon, űrhajózás, még vannak imák… És velünk, kik nekik páriák?
Mi sem számít, csak halhatatlan pénz, világuralom, atombomba meg? Ők sem ússzák meg!
*

(serjú duó, félhaiku láncban)
Én már megírtam
Ember pusztítja magát.
Nem lesz őskor sem!

Éjsűrű a köd,
Emberiség nem látja…
Nem lesz őskor sem!
*

(senrjon duó)
Én már megírtam, ember
Háromszáz év alatt kipusztul!
Föld… kihalt bolygó!

Megírtam… de, tévedtem!
Atom-ködbe borul a világ!
Tíz percre… halál!
*

(Tíz szavas csokor)
Mi kicsik vagyunk, de szeretjük hazánkat!
Mi látni akarjuk… fákat!

Ezért a nagyok minket üldöznek,
Mert nem a halottakra... fegyvereknek.

Kárpátaljáról már úgyis bőven halnak meg magyarok!
Nem-vagyunk eldobható anyagok!

Feketeseregek üvöltenek!
Magukat hergelve bizony közelednek...
Vége is lesz… vérünknek?

Vecsés, 2023. április 16. – Kustra Ferenc József - íródott a világ, az emberiség jelen történelmi és nagy katasztrófát-jelző helyzetéről. ’Nyugaton a helyzet változatlan’.
...
Eddig ennyien olvasták: 38
Lehetőség, Remény,
Tél eleje
(3 soros-zárttükrös)
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület,
Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett...
Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület.

A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget,
Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget?
A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget.

Mintha otthon lett volna, úgy dühöngött a vihar,
Mintha megcsalta volna egy szélroham… mit akar?
A viharban voltak nagy szélrohamok,
Mint tangóharmonikában akkordok…

Volt szélroham, kecsesen buja,
Volt szélroham, kedvesen tunya…
Jött olyan, ami süvítve dudorászott,
Jött olyan, mi a tántorgásra rászokott…
Lecsapott a kecsesen gyors sapkalekapó,
Lecsapott a kecsesen gyors, morcos-harapó...
Volt ott, táncoló,
Volt ott ballagó…
Fújt bizony, árokba is beugró,
Fújt bizony, lassan, majd' el is múló…
Járt arra, ami a kopasz kutya szőrét borzolta,
Járt arra, ami a sírásót a gödörbe dobta…
Többen is összefogtak és lelassítottak egy tehervonatot,
Többen is összefogtak és felhasítottak, tető vonulatot…
Volt, amelyik szoknyák alatt nagyon kutakodott,
Volt, amelyik, erőszakosan ott malackodott…

Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,
Szinte, mint egy pelerin… hideggel mindet beborigáltak…
Éjjel a mély-sötét felhők, igencsak alacsonyan szálltak,

Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia,
Még a szürkés-sötétkék szín, volt eme táj uralkodója…
Még a téli reggelnek sem sikerült kibontakoznia.

Ahogy a nap kezdett aktívabban kukucskálni,
Kiderült, zúzmara vont be mindent, ezt már látni…
Hó is esett, az is itt-ott mindent betakart,
A falakon nem tapadt, ott zúzmara takart.
***

(3 soros-zárttükrös)
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.
Telet nem remélve... itthon, majd megvett isten hidege.
Hosszú útról érkeztem, ott még úszkáltam langy tengerbe’.

Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.


Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.
Hó takarta utcák, zúzmarás fák, kémények füstöltek.
Csodás idill... tüzelnem kellett, fahasábok sercegtek.

Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.
Meleg szoba, meleg ruha, kesztyű, kendő, sál is kellett.
Hóvihar tombolt... pedig, a tél még csak akkor érkezett.

(10 szavas)
Még jó, hogy télen nadrágban járok,
Nem hiányoznának hideg ficánkok…

Vecsés, 2017. november 30. – Szabadka, 2018. szeptember 29., Az első részt (versben és 3 soros zárt-tükrösökben) én írtam, alá a 3 soros zárt-tükrösöket és a 10 szavast, szerző,-és
poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A vegyes címe: Meglepett a tél
...
Eddig ennyien olvasták: 43
Remény, Vágyakozás,
Kese Cseke gyereke
- eszperente nyelven…

Megy hegynek fel gyerek Cseke
Vén, kese Cseke gyereke.
Szekere gyenge kereke,
Csetteg, kerreg, leeshet-e?

Szekere kereke leeshet,
Ekképpen, eh, letenyerelhet.
Kerekezne Cseke szekere,
De nem fel erre, ferde hegyre.

Nyekergett Cseke kereke, de ment
Esetleg szeretve, de nem megkent.
Ez nem mehet levelekbe, versekbe bele
Mert nem lett versekbe, levelekbe kezelve.

Hej! Leesett Cseke kereke,
Lehemperedett egy gederbe.
Hergelt, kese Cseke gyereke,
Hegyet, kereket egye fene.

Lehetne kese Cseke gyerekének
Szekercéje, és beleverne éknek
Kerekébe egy fellelt szegecset,
Mert menetben kereke leesett.

Enne, esetleg lehetne gesztenye,
Éhesen keres, de nem lel egyet se…
Lehetne egy telek eperke…
Enne epret… nem lel szemet se.

Hegyek meredekek, kellemes helyek,
Fenn, e hegyen messze reppennek szelek.
Cseke gyerek rendesen eltervezte,
Rendesen repdesve menne fel hegyre.

Menne, de ez lehetetlen, feltegye
Szekere kerekét Cseke gyereke.
Vén kese Cseke elég hergelt,
Hegyet, kereket egye fene…

Kese Cseke e gyereket kereste.
Kereste, kerestette. Hej, meglelte.
Meredeken lereppentek szelekkel,
Ernyedt testekkel, remek emlékekkel…

Hegyet, kereket egye fene…
Ebbe, lehetetlen helyzetbe.
Meglett kese Cseke gyereke!

Vecsés, 1998. december 19. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 73
Õszinteség,
Öreg róka!
Öreg róka, nem vén róka,
Ő már nem menekül.
Szembenéz a puskacsővel?
Csak néz és leül?

Munkája volt a vadászat,
De már ez sem ingerli.
Vadásszanak inkább a fiatalok,
Őt a békesség érdekli.

Úgy mondjuk, ez volt a sorsa,
Keleten, hogy a karmája.
Élet kereke, lassan elgurul,
Ez is benne van a sorsába.

Evett, ivott, vadászott, megöregedett,
Élt egy kínkeserves életet.
Változtatni régin már nem lehet,
Miért rótt ki sors, ilyen életet?

Vecsés, 2005. október 26. ? Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 42
Remény,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó