Fortyogó lelki éhem… hétköznapi pszichológia…

Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését,
És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését…
Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését.

(10 szavasok)
Bosszúvágy? Hallani rémes!
Megvetés fájdalmat okozni képes,
Az érzés ellenséges.

(HIAQ –k)
Édes ám a bosszú,
Nyalánkság mézesmadzagon.
Torokra forr lassan.
*

A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát,
Éreztem, rám semmi nem jött, kihagytak, mint régen félbevágott marhát…
A nap megállás nélkül lövelte, egyenletesen tűző sugarát.

Nekem az élet árnyékos oldala jutott,
Fényben néhány pillanat úszott.

Emberek megvetnek.
Mások nyomorát élvezik.
Nincs ez így jól - nem kell!
*

A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított,
Sokszor arra gondoltam, lét-sorsom a sikert nem adja, mert az halott…
A sorosom, némán hallgatag, fogatlan szája, torzan vicsorított.

Sorsom sokszor hallgatott, vagy acsargott,
Jó szót, boldogságot alig adott.

Min múlik a siker?
Éppen úgy, mint a boldogság,
Hozzáállás dolga?
*

A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém,
Én tettem dolgomat, amit kell, működött az elmém…
A genyó sors-talányt megfejteni nem volt szerencsém.

Sors-titkának kulcsát keresem,
Ebben telik életem... ám, meg nem leltem.

Fiatalság titka
Egy egyszerű képlet csupán:
Fitt agy és hű lélek.
*

Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal,
Hej, de sokszor kívántam, tán’ jobb lenne barátkozni halállal…
Fortyogó lelki éhségem, összepárosult... peches magánnyal.
Jött a magány, növelte lelki éhínségem,
Vagy százszor, elvette életigenlésem.

A halál még várhat.
Túl szép az élet - gyorsan fogy.
Okulj ma a múltból...
*

Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem,
Az est meg az alkonyat után, mindig feketével terítette be a létem…
Megfigyeltem, a Hold mindig, mint valami olcsó bizsu állt, lebegett felettem.

Imádom a csillagfényes éjszakákat,
Kaptam morc-felhős, magányos éjszakákat... üres ágyat.

Csillogó ékszerek
Nem tesznek gazdaggá senkit.
Számít -e még benső?
*

Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember,
Nekem az elmetörődéssel együtt élni neves teher…
Sorsomban bánatos vagyok, keseredett-keserves ember.

Elmém pátyolgatom, ápolgatom,
Ám nem múlik a fájdalom, sem bánatom.

Keserű a bánat.
A megkeseredés is fáj.
Öröm azért még él...
*

Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?
Biztos nem került volna sokba, ha mellettem hívséges lett volna…
Izenek én az életvirágomnak, miért nem nyílt bánatomra?

Kit nagyon szeretek,
Mellette nem lehetek...
Vajon, hiú reményeket dédelgetek...?

Hűség sokat ér ma...
Mint a szerelem, oly' néha.
Megfoghatatlan, lágy...
*

Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…
Élettel mit kezd, amikor már az, véglegesen fakult…
Mikor az ember hosszan, rosszban van, akkor lesz megbúsult…

Megfakult éveim vállaim nyomják,
Hiányosságok életem tovább rontják.
Végül kiontják...

A rossz is kijár még.
Fakul a boldogság, szépség.
Remény csak egy hajszál.
*

Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek,
Pedig erkölcsben, értőn, hittel, jártam utam... van, mit cipeljek?
Soha nem sikerült, hogy örömmel, lélekben megnyugvást leljek...

Tiszta szívvel, lelkiismerettel létezem...
Lelkem békéjét mégsem lelem,
Kínos gyötrelem...

Furcsa a lét lelke.
Magától nem ad semmit sem.
Mindig küzdelem van.
*

A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos,
Én ki úszni nem tudván, hol kapaszkodok... csak, mint egy kapatos…
A vízben halódó, még a hab után is megvadulva kapdos.

Sorsom vize sodor,
Fuldoklok, életem nem lélekdonor,
Hervad, mint vadrózsabokor.

Haldoklás életben
Elkezdődik sokszor sajnos.
Van, aki nem is él.
*

Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!
A szegény-szerencsétlen meg a rossz sorsában marasztaltatik…
Régi példabeszéd: „a hatalmasnak, minden meg is adatik”!

Gazdagoknak miért jár minden...?
Pórnépnek, száraz kenyér vitrinben...
Valóban minden...?

Ne hidd el soha sem,
Hogy csak akkor vagy értékes,
Ha jókkor jó helyen...
*

Vecsés, 2018. augusztus 6. – Szabadka, 2018. szeptember 12. - Mórahalom, 2018. augusztus 22.
-Kustra Ferenc József– a 3 soros-zárttükrös -ket én írtam, a 10 szavasokat: Jurisin (Szőke) Margit, címük: Sorsom titkát kutatom! A HIAQ –k Farkas Tekla munkája.

...

Más karja csábítóbb,
Mint a legszebb kincs.
Elt?nik a bizalom,
Ahol nincs már hit.
Megtörik, még a leger?sebb,
Szívbe zárt szerelem,
Másnál vigasztalódni,
Keserves gyötrelem.
Csábító szeret?,
Megéri-e?
Kalandos vágyakozás,
Véget ér -e?
S ha elmúlik is,ki marad a végére?
Ördögi játék ez, melyben te vagy a vesztes.

...

Jaj neked világnak,szép szín? szirma,
Keservesen sírsz majd,
Szomorúan elhervadsz.
Csalódol bennem,
Szerelmed vágyában,
Szótlanul t?rsz majd,
Ugye nem hitted volna?
Két szemem, már két szemednek,
Útját hiába keresi,
Csalódás, csalódást szül,
S a szívem mindent , mindent elveszít.

...

...magáévá tesz a magányos,
kietlen álom, a hideg, üres
ágyon, ne a darabokra szaggató
napokra gondolj vissza, repülj?
repülj a nyárba , mikor
oly sok év után, kábultan,
értetlenül - szinte bután,
zuhantál egy kedves
randevúba...
ezer sugárral ünnepelt a nap,
de nem perzselt, nem égetett,
langyos, kedves szell? is érte
arcodat, meglobbantotta
ingedet...
nem tudtad mi ez, csak érezted,
valami nagyon furcsa jóság
bebugyolálja tested, nem is
értetted, nem tudtad, mire
véljed...
s a buja rengeteg kedves, sz?k
ösvényén átöleltél, majdnem
kettétörtem és megismételted
a csókot, a legels?t, mit én fogadtam
olyan meglepetten?
utóbb beszéltél róla, akkor
tudtad meg, tisztán, élesen,
hogy "én ?t szeretem, istenem,
mennyire szeretem!"...
ámultál, mint a kisgyerek,
mikor az angyal csenget,
karácsony este...
kitárul az ajtó, teljesen,
s káprázik a csillogó
csodától olyan édesen,
hogy eláll a szó...

öleltelek, illatodba mélyen
belefúrtam magam, hogy
legalább ezt el ne veszítsem,
istenem, már akkor hogy
tudta a szívem...
pedig te akkor még reméltél,
tervet készítettél, s valami
módon magadénak tudtál,
teljes biztonsággal
engemet...

aztán jöttek a kínkeservek,
félreértések és bánatok, mint
malomban megadón a búza,
?rl?dtem, lázadoztam, hittem,
nem adhatod fel ennyire könnyen,
s amiért feladod...
ma már elment t?lünk a nyár,
a szerelem még tombol és éget,
de nyomunkban egy sötét
kísértet, azt mormolva, mint
buddhista imája, egyhangún,
idegesít?, folytonos, csendes
zajjal, hogy ember, ezt feladtad,
gyenge lábon állsz az akarattal,
elfáradtál...
igen, belefáradtál, érzem, s nem
tudok tenni érted semmit, csak,
mint Magdolna, letörlöm véres
lelkedet, kiölelem bel?led a
napi rettenetet, mikor lehet,
s engeded...
illatod ma is varázsos, lényed
el?ttem tiszta, nincs titok, csak
tudom, hogy nélküled keserves,
veled lenni, állandóan, mégsem
akarok...
így a magányos álom el?tt, legalább
jelenjen meg az ösvény, hol csak
kétszer voltunk, csak a testünk
esküdött, nehéz teher akkor is,
ha nem mondatott ki szó...
szeretlek, mint egy beteg
gyereket, lesántult cicát,
mint a soha ? kedvesemet,
szívemben forró széndarabok
parázslanak némán, s ha nagyon
éget,vizet neki...
de fölparázslik újra, s apellálok
az úrra, vegyen el t?lem, mert
úgy szeretni vétek, hogy tudjuk
mindketten, mindkett?nket éget,
csak egy balga "nem lehet" az
akadály...
ha ember kett?sen él, bicsaklik
a lelke, fázik és csak egy csöpp
melegre vágyik, ölelésre, szóra,
mindenféle, csillámos csuda jóra,
de azt az ember csak attól az
egyt?l kaphatja meg...
átok már rajtunk
vágy, szerelem,
szabad szívvel,
szürkén és érdesen,
de biztos talajjal -

így kellene...

...

Emlékszem
Emlékszem február volt, mikor megismertelek,
ragyogtak a csillagok azon az éjjelen.
Emlékszem az elsö pillantásra, a szemeidre és a szádra.
Emlékszem az egész évre, a tavaly elmúlt nyárra.
Keserves életem kapuját bezártam,
a boldogság útját hozzád megtaláltam.
Eltelt egy év és szeretnélek mégjobban szeretni.

...

Akárhányszor látom szívem boldogságos
Amikor búcsúzom a fájdalom mardos.
Minden vele töltött perc az aranyat ér
Életem nélküle csak egy fehér háttér.

? jeleni számomra az életnél is többet
De ? az enyém soha, többé már nem lehet.
Minden áldott reggel keserves ébredés
Hogy kit nagyon szeretek, nem lehet enyém.

Lelkemben tornádó, a szívemben hurrikán
A tomboló érzést bár megállíthatnám!
Belül csak sötétség, szemem el?tt a fény
Ahhoz hogy elérjem túl kevés a remény.

...