Télapóka! Gyere, a fasorról látszik, ez a mi utcánk.
Ha nem vóna télapó nap, ilyen magas lázban nem vónánk!

(3 soros-zárttükrös)
Ablakba már kitettük a kitisztított kis cipőket meg a hócsizmát,
Nehogy megcsúsz, óvatosan a jeges úton... nem kívánunk csak hódarát…
Ablakba már kitettük a kitisztított kis cipőket meg a hócsizmát.

Ne legyen kétséged, evés előtt mi háromszorosan mosunk kezet,
Így aztán kellően tisztán várjuk hátizsákkal megérkezésedet.

Az udvarunkban tengernyi, sok, forró és nagy parázs között
Tegnap este is, nagyon finom császár-szalonna sütődött!
Tegnap este is, szépen lobogó füsttelen lángok között…

Apa és anya is olyan nagyon vár,
Hogy hátizsákoddal gyere, gyere már.

Vecsés, 2023. december 2. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában a már publikált „Télapó hátizsákkal” c. versem átirataként.

...

(anaforás, 3 soros-zárttükrös trió)
A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm,
A nap sugarát szívből élvezem, fölöttébb jólesik… simogatja bőröm…
A Nap sugara, mint egy rám esett selymes tüllfüggöny, simogatja a bőröm.

Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora,
Megérkezett újra az innen számolt életév… egy, már megélt igy letelt újra…
Megérkezett a késői vénasszonyok nyara, kiknek ez éltető faktora.

Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak,
Lehet is majd, hogy ez segít, jövőre újra egy évet ugranak…
Lehet, hogy a hölgyek, mától folyvást vágyakozva imát mormolnak.

Vecsés, 2018. november 24. – Kustra Ferenc József- A 3 soros-zárttükrös versformát és szer-kesztettem véglegessé, használhatóvá. Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. el kell olvasni egy-ben. Utána a 2. és 3. sort kell olvasni egyben és a különbség, ekkor nyilvánul meg és adja ki a mondanivalót.

...

Szalonnasütés egy fölséges foglalatosság,
Elkezdéséhez, kell biz’ némi akaratosság.
Vannak különféle szalonnák,
Ki mit szeret, azt felszúrhatnák…

A legfontosabb része azonban a finom meleg tűz,
Ez az, mi a szalonnával lelkileg totál összefűz…
Jó szalonnasütés, jó emberséges alapot ad, rendesen
Égő tűz, jó lelki élet, így lesz majd sütés bajtól mentesen…

Ha már ég is a tűz, azért legyen vékony fa kéznél,
Mert lehet, hogy leég, a fele szalonnasütésnél
És a vastag fa meg nem gyullad! Nincs rosszabb éhségnél.

Akkor lesz a megsült szalonna gyomrunk finomsága,
Ha olyat eszel, ami a kedvenced, gyomrod várja!
Van választék bőven… kinek most mi a leghőbb vágya?

Zsíros a szalonna, milyen legyen? De ne hidd, nem hizlal, csak fald bátran,
És egyél hozzá bőven kenyeret, ez a zaba, jó ha, zabolátlan.
Tiszta lelkiismerettel, ha ily’ fölséges finomságot eszel,
Nyugodt lehetsz te, ha, elmész aludni, nyugodtan hullámzik kebel.

Tűzmester! Itt aztán ne feled, hogy a gyantás fa nem alkalmas,
Más talán lehet, és akkor mindenkinek jól lakik üres has…
Ja! És legyen a kezed ügyében egy nagy tűzi fogó,
Mert a tüzet is kezelni kell, akkor lesz jól pattogó!

A nyársad lehetőleg legyen kétágú, akkor nem forog a feltűzött,
És semmi le nem fog esni, fenn marad úgy, ahogy Te azt oda feltűzöd.

Legyen, amit feltűzöl, például jó kis angol szalonna,
Majdnem tiszta hús, és ezt még a rossz gyomrú is enni bírja.
Ez, a vékony zsírréteggel, megsüti magát,
De nem lesz kemény, öregnek sem vássa fogát.
Ha a húsos részét eszed, abban a kényeskedőknek sincs zsír,
Csak amennyiben megsült, és aki ezt sem eszi, az, az emír.

Ki a zsírosabbat szereti, tegyen fel a nyársra, jó füstölt szalonnát,
Ez bizony, puha marad, zsírja kenyérre csepeghet, majd eteti magát.
Ha előre meg csak egy kenyeret szúrsz föl, akkor lesz finom pirítósod,
Aztán a szalonnazsírt rácsepegtetni, fölséges foglalatosságod.
Van itt még vastagabb kenyérszalonna,
Süsd azt, és az is lesz fölséges kaja.
Van, aki a húsosabb erdélyi szalonnát kedveli,
Süsse bátran, különleges, majd kedvét ebben megleli.

Vannak persze még sokféle húsos szalonnák, mik érdemlik a sütést,
Szeld kisujj vastagra, úgy szúrd fel, biztos eléred a beteljesülést.
De! Nem elég a szalonnaféleség, kell még mellé, valami kolbász,
És az legyen, kb. tíz centis, ez a nyárson nagyon jól mutat, kicikornyáz.
Meg vörös hagyma, mit beteggyomrúak nem is ehetnek, de itt sütve?
Felszúrod a szalonna mellé, zsír ráfolyik és így lesz készre sütve.

Ne feledd a krumplit, oly' fontos kelléke ennek a lucullusi lakomának,
Mosni és egyenként alufóliázni, ezzel is megadod fényét a mának…
Ezeket csak úgy bele kell tenni a parázsba, ez része lesz az alkotásnak.

Nagyszerű, ha tálalóban előre felszabdalt a paradicsom, paprika
És ha már úgyis füstszagú vagy, legyen pucolva egy nagyobb marék fokhagyma!
Meg nagyon egészséges, ha van a nyers vagy kovászos, már jól beért uborka...

Itt elég előre egyszer kezet mosni, a többi már szappan pazarlás,
Ha kéz, füstős, zsíros, erős paprikától csípős, kell az alkalmazkodás.

Virsli jó sülve, de nem a legjobb a nyárson sütni,
Mert a már sül, lehet, hogy a parázsba fog kikötni.

Tű mellett, jó, ha boldogságos, nagy békesség van,
Gyerekeknek példát mutatni erre idő van…
Mert a játékból, hamar végzetes baleset van!

Sertés és- marhahúst inkább ne használj, mert azok lassan sülnek,
Ha leég a tűz, vége, akkor talán nyersen még, ki is hűlnek.
Szalonnasütés közben ne vegyétek elő a gondokat
Hogy kinek lesz, étek finomabb, ebben forogjon gondolat!
Dobd le addig a telefonost meg a táblagépet, tűz ég a nélkül is,
Beszélgessetek, egyeztessetek, hogy a nyársra felszúrt, sül és miért is?

A kenyérre azért figyelj csak, hogy vastagabb szelet kell legyen,
Könnyebb megfogni, kezelni, meg az emberfia jobban egyen…
Kenyérnek a durum kenyeret ajánlom! Egészséges legyen!

Van, ki csinál még francia vagy más, egyéni salátát,
És ezzel kedveskedik, ezzel is megadja a módját.

Célszerű a nagy nap előtt a késeket is megfenni,
Mert bot éllel, egy jó sült szalonnát nem lehet jól szelni.
Ha, van, aki kávézik utána, akkor az legyen előre lefőzve,
Hadd igya a lelkem, lehet, úgy érzi, hogy neki ettől fényes a bőre…

Ha vége az úri-murinak, akkor a tüzet, le kell locsolni ez a lényeg,
Ne hagyd magára, az bűn, mert ha valami leég, hiába esz meg már a méreg.

Én már innen látom, ahogy folyik az álladon a zsír,
A tűz, ha leégett, halkan pattog, ilyen, amikor sír…

A nagy parázs, sütéshez, isteni meleget adott,
Részt vevő meg a nap végén, bíztunk, dalra fakadott…

Vecsés, 2015. június 20. – Kustra Ferenc József

...

II. Világháborúban: bevetés a Földközi tengeren…

A Földközi tengeren régebben őrjáratozó
U-311 számú tengeralattjáró
Parancsnoka, H.D.F. von Tiesenhausen tengerészfőhadnagy. Nagyon is gyakorlott volt.
Látcsövében meglátta a közeledő flottaköteléket… annak a végzet volt!

A hadműveleti napló béli bejegyzés,
Teljesen hiteles és ez maga nem kevés.

„Negyvenegy, november hatodika. Tizenhat óra.
Derült idő, enyhe szél, kis hullámok, egy játszoda.

Az őrszem is jelzi, hogy riadó!
Keletről jövő, több hadihajó.
Minden ember, tüzelőállásba,
Periszkóp ki, támadóállásba.”

Periszkópmélységben a naszád… kapitány meg nézi,
Hogy jön három hadihajó, meg több romboló… neki.
Valamennyi vetőcsőnek készenlét! Lövést fogok leadni az orrból!
Ki is lett választva a második óriási csatahajó az sorból.

A nagy csatahajó lassan beúszott periszkóp látómezejébe,
A cél baloldalára, „Los: I.-II.-III.-IV. cső tüzelése”!
Futási idő: ötven másodperc, majd három nagy robbanás!
A hadihajó balra dől, lőszerrobbanás, füsttakarás.

Orr hirtelen megkönnyebbül, emelkedik, hullámnyomás emeli, kormány nem tartja meg,
Felszínen körbepillantott és ötszáz méterre egy csatahajó közelítette meg.
Erre rohan, hogy legázolja a tengeralattjárót, de, elkésett, már nem lepi meg.

Gyors-merülés! Mindenki az orrba! Elektromos gépek, előre!
A naszád éppen, hogy sikeresen lebukik, mint bálna a mélybe.
A csatahajó teljes gőzzel, gyilkos haraggal elzúg felette…

Nincs megállás, a víz fokozatosan préselődik a cellákba,
A mélység pillanatok alatt már száz méter, a naszád mentsvára.

Mivel süllyedés nem állt meg, kormányt fel! Egész erővel előre!
De a naszád, tovább merül… Biztonsági mélységhatár a léte?
Százhatvan méter a végső határ… Kioldani a hajótő gerendáit!
Végső merülési tartalék, több mint öt tonna… ne veszítse legendáit.
Minden sűrített levegőt, palackot, a mellső tankokra kapcsolni!
Vészkiürítés! Lassan kétszáz méteren vagyunk, nem áll meg süllyedni…

A mélységmérő nem mutat többet, már kiakadt.
A hajótest recseg, jajong, sok szegecs elpattant.
Lámpaburák eltörtek, szerkezet majd’ szétszakadt.

Jóval lent vagyunk már a biztonsági határ alatt,
A naszád, bármelyik pillanatban összeroppanhat!
Végtelennek tűnő, elmúlt percek alatt a süllyedés megáll,
Erőlködő elektromos gépek miatt az orr felfelé áll…

Hosszú percek csak múltak, volt idő elemezgetni...
A naszád, orral kezd lassan felfelé emelkedni,
Egyre gyorsul, nem tudjuk a levegőt elvezetni…

Gépek állj! Ez sem segít, a felszínre emelkedtünk gyorsan,
Mert naszád könnyebb a stabil súlyánál, a tenger is morran.
Hajó, hatalmas toccsanással kiugrik a vízből,
Libegve áll a felszínen, nem mozdul el egy helyből.

Jó pár mérföldre vagyunk már elsodródva, a harc helyszínétől,
Ellenség nem látható, mesélhetünk hajó dicsőségéről...

A naszád menekülőképtelen, csak felszíni úszás a léte,
Felszínen kezdjük meg a veszélyes visszatérést a kikötőnkbe.
***
A négy torpedóból, Őfelsége csatahajó
BARHAMOT, telibe találta három torpedó.
Nyolc perc alatt el is süllyedt,
Lent, kezdődött az enyészet.
***
Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a tengeralattjáró
Kétszáznegyven méterről jött vissza. A német haditechnika volt kiváló,
Hiszen csak, maximálisan százhatvan méteres merülésű volt a hajó!

Vecsés, 2017. január 2. – Kustra Ferenc József - A tengeralattjárós epizód, megtörtént eset. ’Megmenekülés a víz alatti pokolból…’

...

Képzeletem…

Csak egyedül voltam, jól elvoltam a kertben,
Az éjszaka körül ölelt a sötétségben…
A fénytelensége, benne volt a lelkemben.

Most, este lefeküdtem fűágyamban, a csillagos eget bámultam,
És eszembe ötlött egy gondolat: ez a plafon? Csak néztem, ámultam!
Ahogy besötétedik, a csönd is elhallgat… miért? Erre gondoltam…

Az ég, kékjében tükörként keresem a saját arcom,
És keresem légben... kergetőző kusza gondolatom…
A csendes estét, üde sötétség hasítja szét… hallom.

Éreztem én, hogy ezen estét a kertben kint kell töltenem,
Láttam, a csillagfény-koszorúnak is kell a jelenlétem.
A lelki mindenható rám borult… rendben a lelkiségem.

A fűcsomók között, már nem csíptek, nem voltak vörös hangyák sem,
Sötétségben, elveszetten álmodoztam… világ, én, semmi sem…
Beleolvadtam az éjbe… én voltam a lehetetlenségem…

Éltem egyes, de átélt részletei… olyan régen volt…
Ebben a vaksötét nyári éjben emlékezni? Fényfolt…
Egy halknyi, pici fényt nekem, csillagok kórusa dalolt.

Eszembe jutott, sok minden, de a sötétségbe burkolózott…
Egy hullócsillag, meg a nagy kanyarban utolsót rugdalózott…
Az agyam meg változatosan, felületesen vagdalkozott…

Oly’ szép volt a kertem mennyezete, tágra nyílt szemmel bámultam…
Bármerre néztem, mindenfelé oly' sok csillag volt… csak ámultam.
Közben agyam rájött, hogy a sötétben vagyok… összerándultam.

Néztem a sokmilliónyi fényes pontot, egy-egy csillagot,
Azt véltem, hogy eleink, a sok igaz magyar ott vágtatott
És némely csillag mostan azért porzik, mert épp’ ott vágtatott…

Csendes, derűs alkonyra ereszkedett le az este,
Szél a fák között… messziről hallik a patak nesze…
Hangosan kongó tehénkolomp, állat nyakát verte.

Az esti hőségben, mereven, mozdulatlanul lógtak a levelek,
Csak néztem, ahogy rám sötétedik, már nem láttam, milyenek az erek.
Azt sem tudtam kivenni, ami a kisebb levél az náluk a gyerek?

Szél nem fújt, nem törte meg a nyáladzó, vibráló fényeket,
Olyan volt, mintha mennyezetbe szúrnánk csillagfény kévéket.
A hajlongó fűben, csillagok borzolják a kedélyeket.

Szívem csak lassan andalog a sötét éjben,
És beleütközik a sok-sok emlékképbe,
Amik ott vannak a távoli homály-fénybe.

A sötét égbolton, csak nekem ragyognak a csillagok,
És úgy tűnnek, mint a végeláthatatlan lámpasorok.
Beborítanak, úgy érzem, rám ragyogó pillantások…

Az éjszaka lampionjai, örökön villódzó csillagok képében,
Szórják rám a vaksötétség szűrt fényét, mindenhonnan, és összességében.
Így a láthatatlanul vaksötét éjszakát jól látom, terjedelmében.

Láttam egy nagyon, kirívóan fényes csillagot… a sarkcsillag lehetett.
Lehet, Petőfiék amikor választottak, kocsijuk erre mehetett?
Itt fönt az égben, olyan sok csillag van… választani eleget, nem lehet.

A természet lágy ölén, harmóniában csillagfényes éggel, világgal,
A diszharmóniától eltávolodunk, begyűjtött égi sugárzással,
És az élet megy tovább szépen, idő is megy időleges megnyugvással.

Idővonaton érkezett a vaksötét este
Bebocsáttatása, természet örök törvénye.
Majd a reggeli pirkadat, az élet reménye…

Talán, jó egy órát relaxáltam, gyönyörködtem, pihengettem,
Ettől a mély-levegőt, kapkodva szaporáztam… piheggettem,
Majd a füvet markolászva felkeltem, lakásba belibegtem.

Vecsés, 2015. június 27. – Kustra Ferenc József

...

1942 –ben a japánok által uralt Csendes-óceáni vizeken…

***
A periszkóp szálkeresztje mozdulatlanul ült a célon,
Von Topp kapitány kígyós szeme rajta volt a préda hajón.

Az acélcápa irányító termében teljes csend honolt,
Parancsnok hangja is csak néha-néha muszájból hallatszott,
Mikor lőelemeket még helyesbített, még pontosított!

Az elektromos hajtóművek csak zümmögtek békés, csendes egyhangúsággal,
Kapitány parancsa: - Támadáshoz felkészülni! Ő, kezet fogott halállal!
Az U-boot már sokszorosan terhes a torpedós halállal,
Az alattomos tengeri rém-farkas, beállt… egyhangúsággal…
***

A gőzös utasai között zűrzavar volt, és ez vad pánikba csapott át!
Mindenki megrohanta a mentőcsónakokat, már semmi nem tartott kordát!

Látták, hogy a periszkóp kicsit megmozdult! Kapitány így szólt: - A támadás megkezdődik!
A hajógépek fékeveszetten dübörögtek, remélték torpedókat elkerülik…
A kazán-feszmérők mutatói minden gépegységnél pirosban álltak, bajt kettőzik...

A fűtök, izzadva, halálra váltan, sápadtan etették a kazánokat,
A lomha teherhajó csak lassan túrta maga előtt a nagy hullámokat…

***
Von Topp kapitány, várt még néhány, kis, békés pillanatot,
Majd kiáltott! – Egyes, kettes cső tűz! Kézzel nyomatékolt!
A vetőcsöveket elhagyó torpedók megrázták a hajótestet,
Legénység előre szaladt, helyrehozni, megdőlt egyensúlyhelyzetet.

A víz felszínén, két buboréksor száguldott a gőzös felé…
Szemét a gumipárnára szorítva az eredményt figyelé…
Remélte a torpedók betalálnak, nem mennek gőzös mellé…
***

- Odanézzenek! – üvöltött föl az amerikai hajó mérnök, sápadtan,
- Ott jönnek a torpedók, ezek a halál lovai! És lett ő bátortalan…
A gőzös, majdnem fölborult, ahogy gyorsan elfordulni akart,
De a sors úgy intézte, a két torpedó csak telibe akart!

A két torpedórobbanás hangjai nem korrodáltak,
A hajó mélyéből, súlyos dörrenések hallatszottak…
Széthasadó oldallemezek, fülsértőn csikorogtak.

Jobb oldalon a víz szökőkútként fölvágódott a magasba
És ott embereket sodort magával, vitte őket halálba.

A gépek elnémultak, a gépház-élet véget ért...
A Yucatan futása megtorpant, tovább már nem ért…
A gőzös igen gyorsan, szinte jobb oldalára dőlt,
Belsejéből előhömpölygő gőzzel telítődött.

Mindenki össze-vissza, ordítozott, félelmében remegett,
A hangzavarba asszony sikoly és gyereksírás keveredett.
Tömeggel a tisztek nem bírtak, fejetlenség, megveszekedett...

A főgépész Castaneda jelentette: - két találat érte a hajót,
Egy kazánházat robbantott, másikat is elmondom, azt, hogy volt, de nem jót!
Másik torpedó eltörte a hajógerincet, így az már nem bírja,
Bármelyik pillanatban összecsukódhat, hajónkból lesz két darabka…

A kapitány rendelkezett: - mindenki a fedélzetre és elhagyni a hajót,
A mentőcsónakoknál nőtt a zűrzavar, mindenki tudta… várták már a bakót.

A kártyacsapat megkapta a kapitánytól a parancsnoki motorost
És vízre szálltak! – Én emberekkel maradok, segítem a sok utazót…
A hajó rakterében fékezhetetlenül tombolt a tűz,
Látták, hogy ez, az első mentőcsónakot jó messzire űz…

Alig voltak ötven méterre a nagyon dőlt a hajótesttől,
Mikor hatalmas robbanás rázta meg a roncsot mindenestől…
A Yucatan-roncs mélyéből iszonyú tűzoszlop tört a magasba,
A lángok majd’ fölértek az égig, és majd beszakadt a dobhártya…

Koromfekete füstgomolyag mindent beborított,
Közben félelmetesen hangos morajlás hallatszott.
A hajó, ettől kettőbe, teljesen kettétört,
A robbanás mindenkit -élőt- halálba lökött.

A távolodó parancsnoki motorost hatalmas ütés érte,
Egy nagy, fém roncsdarab repült, utolérte, így elérte a vége…

A becsapódás ereje olyan erős volt, hogy az utasok
Magatehetetlenül, kábán estek deszkára... elalélók.
A kis, sérült jármű, lassan megtelt vízzel... halálba suhanók.

***
A kapitány a periszkópban látta, hogy Yucatan fölrobbant,
Majd kettészakadva, azonnal elsüllyedt. De, mi volt mi robbant?
Utasítást adott: - Föl emelkedni a felszínre!
Periszkópmélységből, rögtön fönt is voltak… ízibe.

A sűrített levegő sziszegve áramlott -víz meg ki- a tartályokba,
A hajótest, nekifeszülve a víztömegnek, emelkedett hullámra…
Sivítva futott körbe a toronytető ajtót záró kerék,
A súlyos acéllap fölcsapódott, kinyílt, működik... oly’ derék.

Von topp körülnézett, mindenhol holttestek voltak,
De, látszott, hogy ezek nem csak úgy a vízbe fúltak.
Most látta csak, hogy a hajón, utasok is voltak…

Utolsónak von Topp is leereszkedett az irányítótérbe,
A tenger beömlött a tartályokba, ez már hajó merülése…
A tatfedélzetre már futottak föl az első hullámok,
Majd az első részt nyalták -mint vulkán- a második hullámok.
Fokozatosan víz alá kerültek az antennát tartó bakok,
A fedélzeti ágyú, géppuskák, majd a középső lépcsősorok.
Végül toronytető vizesedett két periszkópjával
És végül a még kitolt rádiós rúdantennájával.

A támadó víz, még rövid ideig örvénylett,
Aztán a végtelen óceán, elcsöndesedett…

Heinrich von Topp kapitány, porosz katonatiszti családból származott,
Emberemlékezet óta, felmenői, mind ilyen hivatást választott.
Hallgatag, sőt csendes és fölöttébb zárkózott ember volt,
Még a zárt tengeralattjáróban is ily’ volt, kimódolt.
Számára minden parancs maga a törvény volt… úgy kell megcsinálni,
Mindet fenntartás nélkül, maradéktalanul kell végrehajtani…

Gondolatvilágát behatárolta szolgálati szabályzata,
Az otthon maradt családja feltétlen anyagi biztonsága,
Nem utolsó sorban a siker, elismerés utáni hajsza…
***

Ahol a veszély rémisztett,
Ottan halál leselkedett…
Ahol a veszély rémisztett.

Vecsés, 2017. október 8. – Kustra Ferenc József– Készült-John O’Kelly: „Farkasles az óceánon” c. háborús regénye ihletésével.

...