Kedvesem!
Bevallom Neked! Nem tudok Nélküled élni! Nem tudok Nélküled létezni! Tiszta szívemb?l szeretlek Téged! Tudom sokszor megbántottalak, de csak azért mert az igazi érzelmeim idáig nem mertem kimutatni Neked! Rettegek hogy valaha is egyedül hagysz! Félek hogy elveszítelek! Ha bár megígérted Te is és én is hogy örökre együtt jóban-rosszban eggyütt leszünk! Én tartom magam hozzá és SOHA el nem engedlek! Túlságosan is sokat érsz nekem ahhoz hogy elengedjelek! Életem végéig harcolok Érted hogy velem legyél!
Én nem vagyok tökéletes, ahogy senki sem! És most sem értem, hogy lehetsz velem! De megbecsüllek érte! Te tökéletes vagy és hiszek Benned! Hiszek abban hogy örökre velem leszel, én pedig Veled lehetek! Tudom, sok nehézségen fogunk még keresztül menni, de minden akadályt legy?zünk ahogy eddig is tettük! Jöhet bármi, MI elbánunk vele, hisz mi ketten legy?zhetetlenek vagyunk! Te adsz er?t, hogy mindent kibírjak és Érted bárkivel megvívjak! Szeretlek Téged, bármi is legyen! Soha nem fogom elengedni a kezed! Te vagy a lételmem, mert Nélküled nem élek!
Elkell mondjam: Tiszta Szívb?l Szeretlek Téged Álompárom!

...

Szeretném körbejárni a földet, Két puha kezed a kezembe téve. Boldog szívvel,szerelmes énnel, édes csókok és lágy ölelés lenne a vége. Szeretném körbejárni a Földet. Arcod az arcomhoz érve. Két karommal átölelném forró tested, beleborzonganék: már most érzem. Szeretném körbejárni a Földet, eljutni Veled a csillagos égbe. Szeret? szívünk egymásra találna, odafenn a mennyek országába.

...

\" Nem úgy szeretlek téged, mintha rózsa, topázk? vagy ég? szegf? lennél, mely tüzes nyilakat szór. Úgy szeretlek, ahogy a vak, mély homályban leledz? dolgok szeretik egymást, lélek és árny közt, titokban. Úgy szeretlek, akár a növény, mely nem virágzik, és virágai fényét magába rejtve hordja. Szerelmed tette, hogy testemben él sötéten a fojtó, s?r? illat, amely felszáll a földr?l. Szeretlek, nem tudom, mikortól és mi végre, g?g és probléma nélkül egyszer?en szeretlek. Így szeretlek, mivel nem tudok másként szeretni, csak így, csakis e módon, hogy nincs külön te, nincs én, oly közel, hogy enyém a kezed a mellemen, oly közel, hogy pillád az én álmomra zárul...\"

...

Magányosan sétálgattam,
Nézel?dtem, bámészkodtam.
Hideg volt, s a szél is fújt,
De bennem valami lángra gyúlt.

Melegség öntötte testemet,
A lány szebb volt, mint a képzelet.
Eldöntöttem megszerzem ?t,
Megszerzem azt a gyönyör? n?t.

Összeszedtem magamat,
Érzem eljött az a pillanat,
Hogy leszólítsam, s elmondjam:
Szebb vagy mint a pirkadat.

Minden porcikám remegett,
Mert szebb volt mint a képzelet.
Els? kérdésemre felelet:
Vártam már rád eleget!

Nem sokkal kés?bb,
Hajnalodni kezdett,
S valami zaj törte meg,
Eme békés csendet.

Ráeszméltem, csak álmodtam,
De én hiszek még az álmokban.
Tudom, egyszer rád találok,
S már tudom, akkor mit csinálok.

Megfogom a két kis kezed,
Átölellek, s te engeded.
Nem lesznek már magányos nappalok,
Sem hideg fázós hajnalok.

Tudom vannak még angyalok,
Kiknek, nem fontos a t?sarok.
Nekik az álmaik nagyon nagyok,
S veled én is közéjük tartozhatok.

...

Szerelem az éjszakában



Az éj sötétje alatt nézem szép szemed,
A szívem oly régen csak téged szeret,
Csillagok is ránk ragyognak,
Kezed fogom, megcsókollak, s átkarollak

Boldogság veled az élet,
Szeress engem, míg élek
A szerelmünk meseszép, de olykor pislákol
Vágytól felhevült testem csak érted lángol

Az esti szél fújdogál, simítja végig testünk
Ma éjjel egymást kell szenvedélyesen szeretnünk
Jön egy felh?, beborul a csillagos égbolt, sötét minden
Te vigyázol rám, egyetlen drága kincsem

A felh? elvonul, az es? cseppek felszáradnak
Újra felt?nnek a csillagok, s felcsendül a szerelem dala
A nap fel kell lassan, s mi összebújva ébredünk
Nincs más dolgunk egymást, kell h?en szeretnünk.

...

AMIT SZÍVEDBE REJTESZ


Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekv?k s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedb?l szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!

...