2011 júli 22. a nagy nap
A szerelem ki nem apad
Ne törd darabokra össze szívem
Azt mondtad szeretsz, neked elhiszem!
Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Ez a mi dalunk már
100meg 100 csoda vár
De örökké együtt maradunk
S egymásért harcolunk
Mert egymást szeretjük
Benne hibát nem keresünk

Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Szívem te érted dobban
Ett?l szívem lángra lobban
Rémület az élet nélküled
Epekedve vágyom arra hogy együtt lehessek veled
Teljesen elb?völtél engem
Légy most itt velem
Ezt szeretném mindennap
Kedvesem, ha téged láthatnálak

Éden kertben érezheted magad velem
Neked csak jót akarok kedvesem!

Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Te veled örökre együtt édes
És ez a kapcsolat nem mézes
Gigantikusan téged imádlak
Ezért soha el nem hagynálak
De tényleg szívb?l kívánlak! :$

Refrén(4×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

...

Szívem dobog,boldogságot te táplász belé.
Kérlek legyél velem, s majd öröké az enyém.
Akarlak kívánlak csak téged imádva,
Naphosszakon keresztül csak érted rinyálva.
Tudom hogy már ez szinte bálványozás,
De érted megéri ez az ábrándozás.
-Még egyszer kimondom amit érzek:
Te vagy az akit szívem kíván,
Az én egyetlen édes kiscicám.

...

Kandallód imbolygó fényénél, intim félhomály,
Kezed kezemben, reszket?n táncra jár.
A lágy tavaszi est csendben surran be ablakodon,
Hárman voltunk akkor, Te, én, és az alkalom.

Szemedben huncut mosoly, szádon a szó: Szeretlek!
Több sem kellet remeg?, szerelmes szívemnek.
Kezem simítva kereste tested bársonyát,
Vágytól ég? ajkad számmal frigyre járt.

És akkor ott, mint láva mely izzó mélyb?l tör fel,
Szerelmünk is így robbant bel?lünk az égig fel.
És repültünk, szálltunk, égtünk, és kívántunk,
Míg meghitten karomban beteljesült vágyunk.

Csókomra csók a válasz, nem egy, talán száz is,
Vágytól tikkadó ajkamnak így adtál oázist.
Testünk egybeforrott, szikrázott az éjben,
Míg meg nem pihentünk kisszobád csendjében.

És reggel együtt keltünk, szívünkben a lánggal,
Te csókkal ébresztettél, én pedig a vággyal.
Azóta is várom percét, mikor viszont látlak,
A valóra vált álom, csak téged kívánlak.

...

Póznák sora közt,
a vasút-peronon túl
zöldbéka szín?
nyaraló-vonat indul,
s már zsírba nyomódva
egész könyökig
a vas-karok ócska
daluk nyökögik,
majd por települ le
a lanka füvére,
s felkattog a sín
a kerék ütemére...
Egy pár odabent
az üvegre hajol,
s egy nyári gitár
paliszandere szól:
- Kéz-kézben akarsz-e
vezetni, mo mondd csak!
-Kedveske, akarlak!
Akarlak! Akarlak!
És kint a f?vön,
le egész a folyóig
a tavasz csodazöld
lobogója kibomlik,
s tönkök, kövek és
meredélyek alól
a vadt?zü zöld
a világba hatol.
Tar gallyakon,
ott, hol az ér víze zúg át,
új fészki lakos
köszörülgeti torkát,
s már újra kiált
a rigó a ligetben,
már újra nyüzsög
csuka-nép a vizekben,
s a néma egekben
a csillagok árját
új s új denevér hadak
összekavarják.
Kedves hagyomány
ez a játszadozás
fészek puha vackai,
ikra-rakás...
Én, emberi lény
- se madár, se vadállat-
kéz-kézben a rétre
kivinni kívánlak,
s vágyam belehullni
- ruhám ledobálva-
a csillagos ég
kosarába...
...Hogy mint a vadak
vicsorogva a csonton,
párzó-szagokat
szimatoljon az orrom,
vagy hol gyökerek
a medert beborítják,
tejjel telehintsem
a friss csuka-ikrát,
?zzek halakat,
madarakra lecsapjak,
mint farkas,
a párom után csavarogjak,
s sodorjon el újra
a vágyteli örvény,
teljék be csak újra
a nagyszer? törvény,
s láthassa szemünk:
a világ örömére
bolydul fel a vad,
s a halak vizi népe-
s a mozdony is így fut
a friss füveken,
- mint t?zfejü csíkhal
a mély vizeken-
s zakatolja a kéjt
a kerék meg az ablak:
-Akarlak! Akarlak!
Akarlak! Akarlak!

...

Édes vagy mint a méz,
Vigyázok rád hogy el ne vész,
Még a szélt?l is óvlak,
Soha el nem hagylak,
Tudod hányszor sírtam érted?
Hány mindenr?l lemondtam te érted?

Ha nem vagy itt velem,
Hogyan tudsz élni nélkülem?
Ha messze vagy t?lem,
Úgy érzem elloptak el?lem.
Örülök hogy megvagy nekem,
Mert nélküled teljesen elveszem!

Oly boldog vagyok hogy megtaláltalak,
Mióta együtt vagyunk egyre jobban kívánlak.
Úgy szeretlek, mint még eddig mást soha,
Nem vagy itt,mintha egy darab bel?lem hiányozna.

...