A tavaszról, a szerelemről TANQ csokorban írt a szerzőpáros.

Ágyamban dúlás volt!
Hold, erősíti szenvedélyt!
Reggel, tavasz virrad!
Álom volt, de most már való!
Tavasz hozta, vérforraló...
*
Itt hagytad illatod,
Mélyen szippantok belőle.
Búcsúhajnal volt ez?
Elszállt meghitt pillanatok,
Mint a tavaszi illatok.
*
Hited, ne hagyjon el,
Lepedőt mosom, visszavár.
Némán koncentrálok!
Örök kikelet reményünk,
Vágyainkba elmerüljünk.
*
Ülök, párnát nézem…
Szemed kacaja, itt maradt!
Jó, nagy… mosás kell itt.
Napsugár őrzi mosolyod,
Szellőcske hozza illatod.
*
Ismét nagyon vágyok…
Mosolyoddal… karod, ölel.
Tavaszom zenéje…
Vágyaim mégsem apadnak,
Mint méh virágot, akarlak!
*
Lehunyom szememet,
Képzelgem, nyál-ízű szádat!
Tavasz illata leng…
Válik még álmunk valóra?
Vagy marad álom… csalóka.

Vecsés, 2017. február 25 – Szabadka, 2017. február 26. - Kustra Ferenc József - A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Jurisin (Szőke) Margit. A versrész címe: „Álom vagy Való?”! Egy esemény, férfi és női nézőpontból…

...

Nézem, látom, hogy a legtöbb ember margón éli életét.
Kik meg bent szép sorokat írják, ott rögzítik a kilétét.
Itt még az a tintapaca sem középre csebben,
Így igazi lét az első oldalon elcsebben...

Margóra írni sok jegyzetet, nem igen lehet,
Bent, sorok között rejtik a tudáselemeket!
Milyen élet az, amit a lecseppent paca is beborít?
Kis széljegyzetet, így már az olvasás, kissé sem háborít...

Vecsés, 2013. május 8. - Kustra Ferenc József

...

(3 soros-zárttükrös)
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő,
De mégis megmutattad, hogy elkerülendő…
Múlt, Te aztán voltál már nagyon várt jövendő.

Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban,
Fejem benne volt a szőrkalapomban...
Jöttél, majdnem vészes rohamtempóban.

Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók,
Mint a homokozóban a gyermek-csacsogók...
Vártunk rád, mint a félig örült álmodozók.
*

Gondoltam, majd uralom a pillanatot, de Te átugrottad,
Én meg megfordulva nem láttalak, de Te voltál az új múltad.
Mi meg, hoppon maradtunk, hiába is jöttél rohanvást,
Így bánatunkban kirúgtuk a nyilvántartó kamarást.

(Septolet trió)
Jövendő!
Rettenthetetlenül érkező!
Te, Időtényező!

Újítással érkező
Faktoriális tényező.
Pillanatot ugorva átlépő,
Valójában meddő…
*

Te vagy kehes,
Nem kellemes,
Ráérősen vemhes?
Veled gyötrelmes,
Peches.

Nem zökkenésmentes,
Nem portómentes.
*

(Sedoka)
Most vajon mi lesz?
Mit kezdhetnénk, ily’ múlttal?
Ily’ bujkáló faktorral.

Vajon most mi lesz?
Régi jövendő múlt lett!
Lélekfaktort kikezdett…
*

(3 soros-zárttükrös)
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot,
Bőséggel ránk zúdítottál sok-sok, nagyon átélt búbánatot…
Te rossz-életű! Nem hagytad, hogy uraljam pici pillanatot.

Vecsés, 2020. március 6. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

(Senrjú)
Mind igaztalan
A sok, mázas hízelgő.
Ők nem barátok!

Kik, nem akolbólítottak, be sem vettek…
A csapatba, csak ők lehettek.
Én meg künn a hidegben nézek befelé.
A szívemet is hideg lelé.
*
Képmutatóak,
Kik a hízelgést szülik.
Védekezni kell!

Vecsés, 2002. május 23. –Kustra Ferenc József- íródott: senrjúkban és bokorrímesben, önélet-rajzi írásként.

...

E szegény kis Magyarország védelme,
Egyedül a mi gondunk már eleve.
A mi hazánk, a mi földünk, mi jussunk!
Ha kell, akkor érte mindön harcoljunk.

Fuldokló, szalmaszálba kapaszkodik…
Hazafiúi kötelesség nekik,
Kiharcolni, a pénz, a posztót, fegyvert
És jó képet vágni a királyhoz, mert…

Keserű… vedd a királyt, ahogy vagyon.
Imádkozz… beszorulunk várba vajon?
Nagyságon vitézlő atyámfiai,
Keserű gondolat és most a kard ki?!

A nemes országunkat megtartani.
Ebgondolat véres kardot mutatni?
Idegen nemzettség lábát megvetni
Jött. Mi meg itt… országot megtartani.

Őfelsége inte; férjünk törökkel.
Alkudjunk meg, az idegen őrökkel?
Kényszerítsük, viaskodva gyalázzuk!
Ne hagyjuk magunk, hazánkat vigyázzuk!

Ravasz a török… hitszegő, kegyetlen,
Összeszedi aranyunkat a végeken.
Falu és szántó nélkül nincsen vár,
Még csak hódít török… kizsigerel már.

A ravasz bevonult már Szigetvárra,
Onnan hív minket szpáhikkal csatára.
Nádor ízen ez jól van így… zsoldos ő?
Szégyen ez? Mit szól ehhez a felmenő?

Keresztyén seregek zsoldosaitól
Mit várhatunk, mint felszabadítótól?
Ők is egymással vannak elfoglalva
És nekünk is jó a nagyok hatalma…

Meghalt Mátyás király óta igazság,
Egyébként sincs… kicsinek nincs igazság!
Ő magyar volt, bár horvátnak született,
Vezető az óta sem teremtetett.

Átok ül hazánkon, török míg lesz… itt?
Imádkozom végig az esztendeit.
Középkorban, döngölt földvárban ülve
Iga, sorsa hazánknak, szem lesütve?

Vecsés, 2003. április 27. – Kustra Ferenc József

...

A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket,
Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket!
*
Tébolyult a szél
Új létnek, vadul örül.
Kék ibolya él.
*
Szél végigfut
Erdőn, barázdák során…
Friss illatot hord…
*
Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról,
Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról.
*
Szakadó eső
Áztatja megújhodást.
Szomjas növények.
*
Utolsó vízcsepp
Is leesik, már vége.
Növényfejlődés.
*
Tavasz az, ha kigombolt ingnyakkal megyek a viharban?
A vad szél meg befúj hónomig, meleget pazarlóan?
*
A szél citeráz,
Felhőnyájat terelget.
Friss levegőt fúj.
*
Kikelet dühöng,
Minden megújul, frissül.
Szép az újhodás.
*
Aztán ha alsómig elázok a már langyos esőben,
Tavaszi szél megszárít? A dolga, ez eredendően?
*
Melegség tölti
Meg a tájat, szíveket.
Hideg feledés.
*
Már szép a tájék,
Szél meg melegen csókol.
Fűben mezítláb.
*
Te tavasz! Úgy látom, te vagy a megújhodás könnyű parafa kérge,
Biztos, hogy te vagy a megújhodás, szélfútta parafa medencéje…

Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: 2 soros versben és senrjú -ban, önéletrajzi írásként.

...