Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
A csend ajtaja berozsdált…
(Septolet duó)
A csend,
Álarcban van!
Esend'…

Kis zajt szeretne,
Még telene…
Ő esengő csend…
Cseng…
*
Sokatmondó csend,
Magába esend',
Még kitelne,
Ennyit szeretne.

Beszorult szó
Nem való…
Torok kaparó!
*

(anaforás, 3 soros-zárttükrös duó)
A csend ajtaja berozsdált a magány falába,
A csended bús magányod, a szíved pitvarába…
A csend ajtaja berozsdállt a magány falába.

Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más,
Hah, a csend is kommunikációs eszköz, ugyan mi lenne más…
Hah, a csend is lehet vallomás, csak halkan értő fül kell, nem más.

Vecsés, 2014. december 30. - Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 171
Kustra Ferenc József Remény,
Járom az utam… igavonóként.
Járok az utamon, macskaköves úton,
Nagy, régi házak között nézek ámulón
Tekingetek mindenfelé, hogy milyen
Gyönyörű e szépség… nem akármilyen.

Fent látom a füstős kémények közül
Cselesen csak rám villan és túlröpül
A napsugár, már nem időzik rajtam,
Jól látja, nem nézi… összeroskadtam.

Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.
És ez végigkísért egy hosszú életen át,
Ilyen kezdettel nem várhatok semmi csodát.

Sétálok mezőn, taposom a kiszáradt füvet.
Szép a táj, de bennem már a kiégett lelkület
Dominál és vágyam a letaglózó szépségre
Sem reagál, mint dúsgazdag… a mély-szegénységre

Botorkálok erdei úton… száraz ágat, rugdosom
És húzom a sorsom, mint befogott igavonó barom.
Befogva nagy élet, vihar orgazmusa végtelenébe,
Hogy egyszer majdcsak vége lesz, ennek végtelen reményébe.

Még látom az őszülő táj elbarnuló színeit…
Napsugár felhők szűrt fénye, a szemeim vizeit
Még homályosabbá teszi… hah, nem is látok!
Vadonba botorkálok… élettel elbánok…

Szemem is lecsukom, és ébren álmodok,
Miközben már vakon alig botorkálok…
Nekem már kis pólyám lett a koporsóm,
Mint katonának köpeny… árokpartom.

Vecsés, 2011. szeptember 26. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
...
Eddig ennyien olvasták: 181
Lehetőség,
Hiányzol Bettina
Nyári napon fázok, Bettina!
Mond csak hová lettél, bestia?
Meguntál, leléptél,
Itt hagytál, elmentél?
Hiányodban él testem vágya…

Lelkemben hógörgeteg, fázok,
Egyedül, nincsenek is mázok…
Mért, föl nem foghatom?
Szerelem akolom…
Nem bírom ezt! Kínomban játszok…

Ha köszöntél volna, Bettina,
Kisebb lenne lelkem fájdalma.
De, csak úgy eltűnni…
Mint keresztbe tenni.
Bár ez Te lelked, nem bánthatja…

Vecsés, 2021. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
...
Eddig ennyien olvasták: 187
Hiányzol,
Élet a száraz folyómederben
Így éltem az életem…

(3 soros-zárttükrös)
Nekem soha nem volt benne víz
Nem érezhettem, hogy mily' víz íz!
Nekem soha nem volt benne víz.

(leoninus)
Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol.
Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem.
Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz' elegem...
Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba...

Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták.
Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól...
Sok helyen a part magas volt és oly' meredek, életrészek lehetetlenek.
Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak.

Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat...
Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe?
A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség...

Vecsés, 2024. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
...
Eddig ennyien olvasták: 216
A csend vagyok nélküled Szimonetta
Magamra hagytál Szimonettám!
Bizony, Te elhagytál… régen ám.
Hazudtad, hogy szeretsz?
Nem mondtad, hogy etetsz…
Én meg szerettelek… ó, babám!

Lassan belé tűnsz a múltunkba,
Beleveszel, nem sok harcunkba.
Már most sem emlékszem…
Mennyi volt, emlékem.
Én szeretettelek… ó babám.

Sors, nem akart együtt, Szimókám!
Lehet… nem passzoltunk Szimókám?
Még van kevés emlék,
Ezek már tört mesék…
Még egy kissé, talán szeretlek…

Vecsés, 2021. március 3. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
...
Eddig ennyien olvasták: 243
Pirkad a tavasz…
Tavaszi anziksz…

Ahogy tavasszá válik a tél,
Meleg szellő, rügyeket kefél…
Állat már, hidegtől nem is fél.

Szellő ölel ágat,
Napsugár rügyet csókol rá.
A kutyus napozik.

Hamar jön a tavasz, érzem, már ma.
Patak csobog, fényed várja.
Hamar jön a tavasz, érzem, már ma
*

Lassan a fagy is kiolvad már, mindenekből.
Kiolvad belőlem is, főleg a lelkemből…
Magamhoz térek lassan, mint fák a ligetből.

Megszűntek a fagyok,
Dermedt lelkem is felenged.
Dereng már a tavasz.

Csicsereg madárka, csak lebeg a szárnya.
Szellő fúj mosolyt a világra.
Csicsereg madárka, csak lebeg a szárnya.
*

Lám... új fényeket vélek -körben- felfedezni,
Szívem is átérzi ezt, és kezd melegedni…
Látom a rügyeket, kezdenek virágozni...

Életre kel minden,
Szívem telik szeretettel.
Fakadnak a rügyek.

Napfény lesz kis virágok párja.
Méhek zsongása - szép zene lágya,
Napfény lesz kis virágok párja.

Vecsés, 2016. április 25. – Szabadka, 2018. január 16. – Mórahalom, 2018. január 21. – Kustra Ferenc József: a verset én írtam. A HIAQ -kat Jurisin Szőke Margit írta. A 3 soros-zárttükrös versszakok, Farkas Tekla munkája.
...
Eddig ennyien olvasták: 233
Az igazi,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó