Nevedet halkan, remeg?n ejtem ki számon,
mert bátortalan szívem, én azt most kitárom.
Kit takar e név? Mónika
A N?T!
Csupa nagybet?vel,
de ? még álmodban nem t?nt fel.
Ám nem egyszer? lény az, kit keresel mélán,
kinek neve nem ráz fel ágyadból bénán.
Lelke bonyolult, teste gyönyör?, szemei igéznek.
Melyt?l vágyra gerjedsz ha rád néznek.
Csábít arra, mit gondolni sem mernél,
mit legféltettebb titkaidban sem reméltél.
Hát ? Mónika. A n?, ki szívem titkos vágya,
és lesz-e szó mely e titkot kizárja.
Lesz!
E szó a szerelem halk szava: Szeretlek!
Melyet szívem mond halkan szívednek.
Melyt?l én rabod lettem, és te rabom leszel.
S míg lélegzel, lélegzem, mellettem leszel.

...

Szeretem e lényt kit úgy hívnak Mónika
Szívembe zárom nevedet Mónika
Figyelem huncut mosolyod Mónika
Léteznem nélküled nem is lehet Mónika

...

A kedvesem kék szem?, szöszi lány,
játékból mondtam ki nevét a Cintiát!
Bolondoztunk mind a ketten nevettünk,
elválni még soha nem mertünk.

Elmegyek Cintiához nem veszek rózsát, mit sem ér,
engem vár, nem a virágot ott vagyok jó kedvvel visszanéz,
Megb?völ mindig a mosolyával, pezseg a vérem ha átölel,
esküszöm hogy Cintiával gyönyörü órák telnek el!

A szemében ott a t?z,
lemondani róla soha nem sikerült.
Szemében ott a láng
remélem gondol egy kicsit rám.
Elment a lány akit szeretek:
- igazán csak Cintiát.

Kés?bb jött felém a lány
? sokat gondol rám,
nem felejtem utolsó szavát
azt mondta szeret igazán!

...

Szomorúan flangáltam, szakadtan a kiskésit,
szenvedtem frontálisat felismerhetetlenségig.
Százféle szelektált forma , szókimondó furja
szégyene fantomként századokik folytogatja!

Sziklának fújt a szél fáradt, száraz falatként
- Szaporán foltozz! Szólitottak fel szeret? feleim.
Szilárd felh?kre szaggattam felh?tlen szellemi fedelet
a szebb és felértékel?d?tt szabad feleknek hol...

Szívembe faragták a szerelem fantomképét
szépen fülelem a szenvedélyr?l formált elképzelését,
szállok felfelé a szokatlan aforizmáktól mosolyra
áll a szám a farodizmától így született a mottolya:

- Szeress! Ez a fontos szentül fogadd és így tovább...
szüntelenül filozofál míg a szememre fókuszál.
Ez a szokásos formalitás szakasztott forditotja
a szófordulatot szavakkal fabrikálva szorva fujja.

Szepl?n innen , féléven túl SZÍVEMFÁNKJA az üzenet
szabadid?mben százlapos szinfónia született!
Számtalanszor szemethuny néha fedd és szekiroz
amit kell szóvá tessz, szelíden egy csókót szervírozz!

Szikrákkal finomitva szakitunk trenddel, hagyománnyal
mint Sziranó vagy Fióna feln?tésszel, felel?s szabványban
szerepl? forma szerint finoman szorittom két kezét
- Nézd te szegf? illatú, szeder ajkú, százszorszép!

...

Szeretnék egyszer boldog lenni,madár dallal ébredezni.Simogatni arcát olyan lánynak, kit igazából szeretni lehet. Minden vágyam az nekem, hogy szeressek, és boldog legyek.

...

Egy álom ,az vagy csupán ,
S el nem érlek soha talán ,
De szívemben mindig lesz hely emlékednek,
S téged soha, hidd el soha nem feledlek!
Messze megyek és vissza se nézek,
De a szívem egy részét itt hagyom neked!
S bár tudom ,hogy a te szívedben,
Nincsen helye emlékemnek,
De akarom ,hogy tudd:t?lem jobban
még talán soha senki nem szeretett!
Bárhol jártál és bármerre is vitt az utad,
Veled voltam és egyengettem boldogságodat!
Viszonzást én soha nem vártam érte,
Csak az a bolond szívem remélte,
Hogy talán majd egyszer megszeretsz érte!
De mostmár feladom mert meghalt a remény,
S nem akarok vele halni én!
Elmegyek hát,hogy feledni tudjak,
S remélem a vágyaim egyszer majd megfakulnak!
De most még két szó él bennem ,mely fáj és éget,
Csak két aprócska szó:\\\\\\\"SZERETLEK TÉGED!
Évek múlva majd ha egyszer visszatérek,
S majd akkor újra a két szemedbe nézek,
Ne vesd majd a szememre kérlek,
Amit érzek most,s majd akkor is érzek!
Mert én tudom,hogy soha nem feledlek téged!
Egy álomban éltem hosszú id?n át!
S mint egy naív gyermek,vártam a csodát!
S bár a fájdalom már rég agyongyötört,
Az álom csak most ,de darabokra tört!
S bár szívemet már összeraktam százszor ,s?t ezerszer
De most millió szilánkja túl mély sebet ejt!
Már nem tudom összerakni újra!
Majd ha már meggyógyult,talán pár év múlva!
Remélem megtalálom majd,azt az egy szilánkot,
Mely az én lelkemen oly mély sebet vágott!
S remélem legalább te nagyon boldog leszel!
S az élet viharos tengerében,el soha nem veszel!
Kérlek nagyon,hogy légy boldog egy életen át!
S ne úgy mint éncsak várd,hanem éld át a csodát!
De mostmár búcsúznom kell,s indulnom tovább!
Felejtsd el,hogy voltam és éltem!
Azt is hogy bolondságokat reméltem!
Felejts el engem mindörökre!
S szemedb?l-ha ejtettél-a könnycseppet töröld le!
Mosolyogj! Légy nagyon vidám és boldog!
S szeresd azt kit a szíved választott!

...