Elszáll az éj, mint vándor madár,
J? a hajnal, s vele a boldogság.
Kelteget fel a napsugár
Maradjon így, legyen mindig nyár.

Delet kopogtat az ablakon át,
S bevilágítja az egész szobát.
Végig néz fáradt arcomon,
Felnevet, s szívembe mosolyt lop.

Simítja lágyan két karom,
Nyugalmatlanság már nem ostoroz.
Kett?t arrébb lép, táncba hív,
Közben sokszor szemembe tekint.

Szememen keresztül lelkembe néz,
Felkapcsolja legbelül a reményt.
Békésség száll a házra miatta,
Süss, melegíts még napocska.

Múlik az id?, fénye máshová halad,
Ereje gyengül, ölébe nem kap.
J? az éj, s levél hullik már
Elszáll a nyár, s vele a boldogság.

...

Kiolvadunk egymásból, ahogy
jégkocka a száj-melegben,
szíved illata még hozzád vonz,
mosoly-képed is meg-meglebben...
de nyugszik a pulzus, és tompul
szívem moraja, hamu lesz a t?z,
de emlék pora lágyan hozzád ?z.
Tántorgok mindig rád-éhesen, vérem
hajt és innék bel?led vadul, mint
eltévedt vándor vágyón, de szótlanul...
már tudom, e kút engem nem csillapít,
csak itat, s ha vödrét fel nem húzom
többé... tán majd új utat mutat...

...

Bel?led áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi.
Haladni te érted, s a megkövezett út porából,
Váró szíved összes dobbanását kisejteni.
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc.
Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
Hisz annyi mindent gy?jtöttem erre az alkalomra.
Tavak arcát, felh?k leplét, szeleknek susogását,
Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
Te sapkát kötsz az elhaladó id?b?l,
Arcodon fények, egy t?zcsiholó láng-ország,
És én nézlek, nézlek egyre közelebbr?l...

...

Szeretném, ha tudnád, mit jelentesz nekem,
Hogy nélküled, könnyes lesz a szemem.
Ha neved hallom, a tömegbe nézek,
S fáj a szívem, mert nem látlak téged.

Nincs rosszabb annál, ha nem láthatlak,
Hogy két karomba téged nem zárhatlak.
Nem ölelhetem át törékeny tested,
Nem vigyázhatom én szerelmes lelked.

Nem tehetek semmit, hogy itt legyél velem,
Átölelj lágyan, vagy megfogd a kezem.
Mit érek így, azt még nem tudom,
Szerelmedért, én a lelkemet adom.

...

Ma éjjel megtörtént amire mindig vártam,
Hozzám értél, és megcsókoltál lágyan.
Az eszem azt súgja nem lenne szabad,
De a szívem azt mondja, add át magad!
Ahogy hozzám érsz átjár egy érzés,
Tudom hogy szerelem ez nem is volt kérdés.

Forr a leveg? ma köztünk,
S végre minden gátlást levetk?ztünk.
Mikor eljött az id? és búcsúzni kellett,
Sajgott a szívem mert tudtam,
másnap lehet hogy végleg elmegy.
Nem tudom lesz-e majd folytatás,
de érzem, csak csak ? kell senki más!

Most messze van t?lem, de szívembe zártam,
Várom a napot hogy újra lássam.
Szemembe nézzen és azt mondja szeretlek,
Veled akarok lenni, többé el nem engedlek.
Remélem egyszer eljön ez a nap,
és ez lesz életemben a legszebb pillanat.

...

Álmod legyen olyan, mint egy madár tolla, mit a szell? lágyan ringat.
Ez a szell? ringasson téged, úgy, mint ahogy a kis madártollat.
Álmodban, Te légy a madárka tolla, mit a szell? finoman ringat.
Finom puha tollacska légy, ami boldogan ring a szell? ölén.
Vigyen a szell? feljebb és feljebb, és érezd, mily könnyed a tested.
Könnyeden ringsz a szell? ölén, mint egy gyermek édesanyja ölén.
Aludj, aludj, álmod legyen teljes, békés, mint a puha toll a szell? ölén.

...