Visszás faramuciságok!

Világ annyira el van romolva, hogy embertömegek, a „jót”, nem is értik…
A rosszért rajonganak, művelik, és még kérik! Azt, hogy ezt elvesztik: félik!
(Lásd. 2020 Nyugat-Európa! Szerkesztő!)
[Lásd akkor most: 2023 Művelt Nyugat! Szerkesztő!]

Egy dühös fickó lép be a kocsmába, kezében egy pisztollyal
- Úgy hallottam, ha igaz: a feleségem megcsalt valakivel!
Hadd lássam, van-e elég bátorság benne, hogy kiálljon velem!
Erre egy hang a háttérből:
- Haver, kis tárból nem tudsz annyi töltényt kilőni a fegyverből...

A legnehezebb dolog a világon tudni, hogy kell valamit -tényleg- jól csinálni
És szó nélkül végig nézni, ahogy valaki, kizárólag képes, rosszul csinálni.

Irodalmat olvasni olyan, egy modern újhullámos szeszély' szösszenetben,
Mintha az ember megpróbálná követni a cselekményt a betű levesben.

Levelező tagozat, egyetemen. A professzor rendőrviccet mesél, sikerrel
Feláll egy hallgató: - Kérem, ez már mégis sok! Én rendőr vagyok! - Mondja élccel.
Nem baj, fiam, akkor, hogy meg is értse; magának máris elmondom még egyszer.

Tartozol egy szakajtónyi kávéval, büntetésből, mert rám hoztad a frászt…
No, de! Figyeltél, hogy szakajtót mondtam, mert lepofozom arcodról a mázt;

Az embereket igen könnyű meg-, és elhülyíteni,
De lehetetlen erről szenvedőt… mint tényről, meggyőzni.

Gyárigazgató voltál, de most elköltözik a hivatalod,
Épp visznek a sírod felé, kiürített lett a ravatalod.

Noé hajót megépítette, de napsütés volt hosszan az idő,
Kérdezte az Istent, hol van az ígért özönvíz? Jöjjön már elő!
Isten válasz: Noé! Nem lesz itt semmilyen özönvíz, oly’ szépen süt a nap,
Emberiség majd kipusztítja önön magát, már erről prédikál egy pap…

A sarki, lakótelepi ház előtt nagyon elhányta magát a szemeteskuka!
Persze arra járt egy éhes kutya, fölborította, mert ő biz' nem is olyan buta!

Szemed állítólag a lelked tükre,
Rólad árulkodik már, mindörökre.

Életregényemmel tele a hócipőm, meg színes-kristályos szemcsés hóval,
Pedig sokat küzdöttem, mint púpos teve sivatagban, a görkorcsolyával...

Vecsés, 2020. október 27. – Kustra Ferenc József - Az oximoron egy olyan nyelvi fordulat, ami (látszólag) egymásnak ellentmondó szavakat kombinál, leggyakrabban egy kétszavas főnév-melléknév pár: mondjuk, "néma kiáltás", "nyílt titok".

...

Múlt a pillanat,
Ami már megmaradt,
Enyészetbe… beragadt.
Ha fontos volt a pillanat,
Valami tán’ emlékként maradt,
Előkeresni, biz' nagy feladat!
Átkutatni az emlék raktárakat,
Megkeresni az eltűnt pillanatokat,
Emlékezést segítőn, a gondolatomat.
Érzést elővenni nem lehet, az nem gondolat,
Ha nincs meg a pillanat, vond le a tanulságokat,
Utólag egyeztesd az életkitevő vég-órákat.

Vecsés, 2018. július 27. – Kustra Ferenc József- A lépcsőzetes versformát én alkottam meg. 12 sorból kell állnia. Az első sor 5 szótagos, majd minden sor egy szótaggal több. Minden 3. sor végén kötelező egy mondatlezáró írásjel! Rímképlet: "A".

...

Somló Tamást én
Ismertem, teát főzött.
Japán szertartás!
*
Évszázadokat
Őriznek, hegyi sziklák.
Kiemelkedők.
*
Őserős erdő
A fenyők sokasága.
Rég’ örökzöldek.
*
Kezd meleg lenni...
Lélekből távozzon baj!
Kakaó készül?
*
Az esőfelhő
Lemossa a könnyeket!
Bánat, még maradt.
*
Tört szilánkokon
Ülni esőben… ázás.
Búbánat, marad…
*
Soraidon, jól
Szórakoztam! Nagy élmény.
Sírós mulatság…
*
Most már csönd legyen,
Vagy tovább, én hallgatok!
Bátorság nélkül?
*
Koldusélet jó?
"Emberi" társadalom?
Kutyájával él...
*
Didergő tegnap
Helyett, fűágyon alvás.
Lakhely nélküli…
*
Alak, árny nélkül…
Így nincs, ami rád vetül.
Mulasztott esély.
*
Madár, búgósan…
Vadgalamb, csicsergősen…
Bolondult világ!

Vecsés, 2013. május 5. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

...

Járom utcákat
Éjszakai magányban.
Szív néma vágya…
*
Láb alatt az ág
Törik, ágyam meg üres.
Kis is éltetne?
*
Hirtelen villám
Fényesíti a tájat…
Fájdító a csatt’.
*
Vad magányomba
Is belevág… vadul csatt’!
Én vagyok, nincs ő!
*
Pár csepp leesik.
Magány tovább kételyeg…
Magány nem hűtlen.
*
Múlt emlékei
Kisérnek, meg magány is.
Csak megyünk tovább…

Vecsés, 2022. szeptember 13. - Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

...

A sötét fátyolában megérkezett éjben,
Bánatosan kerengünk erdei ősvényen.
Néha hallunk halk állathangokat
Vagy letört nagyobbacska ágakat.

Szomorú sötétség töri a békét,
Rakja tönkre az ember lelkét.
*

Az erdő végül is nem olyan nagy
De sok az ősvény, ami jól elhagy…
Bizony kicsit-jól eltévedtünk,
Nem tudjuk, merre a lakhelyünk…

Mind,
Egyszer
Induljunk,
Egyenesen
Sokan haladunk.

Sokan haladunk,
Egyenesen,
Induljunk
Egyszer
Mind.
*

Éhesek vagyunk és didergünk kicsit,
De megyünk előre, talán csak picit!
Egymásba karolunk az bizalmat ad,
Még jó, hogy nincs erre éhes farkashad.

Öröm tölti a reménytelen szívünket,
Mikor a boldogság oka megérkezett.
*

Jobbról észrevettem a fényét... egy autólámpa
Hullámozva világit láthatón vaksötét tájra.
Biz’, Isten segített, megleltük a kijáratot,
Megmenekültünk! Ezt a nagy-finom pazarságot…

Új
Minden
Folytatjuk,
Az út vége
Ránk vár örökre.

Ránk vár örökre
Az út vége.
Folytatjuk,
Minden
Új.

Vecsés, 2023. április 14. – Arad, 2023. április 17. - Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben, amit én írtam. Alá a 10 szavasokat és apevákat, szerző-, és poétatársan Ghica Izabella Iasmina írta.

...

Látunk egy közeli háborút és magasra emelte a fejét a háborús világhelyzet…

(leoninus)
El kellett volna futni, de önfeledtem… így csak bámulom az eget, ezt nem feledtem.
Nevethetnékem van megest, igazán… ha elkezdene esni a langy eső, igazán.
A vizes fűben sétálgatnék, min elcsúsznék… közben ovis-kori éneket dúdolnék.

Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, bár ez mindig volt az emberiség átka.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, ez növeli, ki holtak kis-nagy csapata.
Szomszédban dühöng a gazdagok háborúja, nem kell ölni, minden régiben maradna.

(Triolett csokor)
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre,
S visszagondolok a jóra, a szépre.
Menekülni kellett volna már rég…
Békétlenség tombol, közel a vég –
Mennyi idő van futni még?
Menekülni kellett volna már rég…
De most nézek fel, meredten az égre.
*

(3 soros-zárttükrös)
Hmm… ez akkor talán visszahozni a boldog békeidőket?
Hmm… ez lenyugosztaná a normálatlan bomba-kergetőket?
Hmm… ez visszahozná a totálra bonbázott, elmúlt szeretet?

Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom,
Mikor fehér zászló lengett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Véget érhetne a rémuralom –
Szeretet robbanna bombák helyett.
Lehetne ismét béke és nyugalom…
Felhőtlen évek fénykorába utazom.
*

(senrjon)
Ma már nincs hova futni,
Atombomba bárhol utolér…
Sok nyerészkedő!

Az igazságot hamis
Váltotta föl, szenátor mondta…
Halálban is pénz!

Gyerekek apa nélkül,
Férj nélküli özvegyek… sokak…
Árvagyerekek!

Hallgat a sok halálos
És félrevezetett ügynők mind…
Magas fizetés!

Van a sok okos-gazdag,
Hisz benne, neki baja nem lesz!
Ő is halandó!

Atombombázás fogja
Földi lényeket kipusztítni?
Nagy marha… gazdag!

A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
A halál nem válogat, pénzest is meglátogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Mit számít sok áldozat,
Életekkel játszogat.
A tehetős haszonleső, háborúból jót kaszál –
Gondolván, hogy pénzben, rangban örök életet talál…
*

(leoninus)
Hinnünk kéne abban nagy merészen, föld nem pusztulna, megmaradhatna egészen!
El lehetne engedni, nem valós kétségeket, visszakapnánk élet-lényeget…
Nemzeni kéne kisgyerekeket, visszakapnánk a létet és földi életet.

Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…
Húzzuk be a vészféket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Tegyük félre a kétséget,
Mentsük meg az értéket!
Pusztulás útvesztőjéből kell, hogy legyen menekvés –
Egyetlen kiút létezik: hittel társult cselekvés…

Vecsés, 2023. június 10. – Pápa, 2023. június 29. - Kustra Ferenc József- íródott: a világ, az emberiség jelen történelmi -élő háborús- helyzetéről. Végveszély van! Én írtam az alapokat, a trioletteket:
szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta.

...