Szeretlek könnyen,
Észrevétlen.
Mögéd lopakodván,
Füledbe suttogván,
Te vagy az egyetlen.
Maradandó boldogság.

Mi könnyebb,
Mint a szerelem?
Hihetek- e a szavaknak,
S nem a szívemnek.
A szívem már érzi,
Amit a szavak,csak sejtenek.
Gondolatom rabja,
E h? szerelemnek.

...

Messze fújt, túl messze,
Az élet t?led.
De minden gondolatomba,
Minden mondatomba,
Minden egyes szavaimban,
Ott vagy, elrejt?zve.
Hiányzol, talán néha,
Talán csak a világ,
Vagy a sors ily kegyetlen.
Kedvesen mosolygok,
Csak a napfelkeltét várom,
De hiányod, akkor sem feledem.

...

Álmaim hazudtak,
Mikor téged mutattak.
Imáim mindhiába,
Csendben elbuktak.
Látom már,tisztán.
Szándékod hatalmát.
Akárhogy is titkolom,
Fáj az igazság.
Látom már tisztán,
Mennyit is érek.
A szerelmemet,
E perct?l,garasosan mérem.

...

Nincs már gondolatom,
Mi körülötted forog.
Tekintetem is elhalványul ,
Lassan az árnyaddal egybeforr.
Látom, távolodol,messzebb , és messzebb.
Hiányodat nem akarom.
De elfogadom, mert el kell !
Én türelmesen várlak,
Itt ezen a helyen.
Ahogyan elmentél,
Úgy vissza kell térned.
De addig is szomorúan,
Csak el?re nézek.
Bárhogy is fáj ,
A hiányoddal együtt kell élnem.

...

Ha a pénz beszélne,
Akkor biztos, hogy sírna.
Ha pedig látna,
Rögtön megvakulna.
A látvány amit teremt,
Szinte már siralmas.
Az id? is pénzbe kerül,
Pedig az láthatatlan.
A szerelmet. azt irányítja,
De az éhezés,már sok.
Szomjazó lelkünkön,
Látszik a nyomor.

...

Ha majd egyszer a siromnál állsz,
S engem többé már nem látsz;
Ird a porba csendesen
?t valaha SZERETTEM!!!!

...