Sajnálom, hogy nem merem Neked kimutatni, mit érzek igazából a szívemben Irántad!
De tudd: Te vagy a mindenem, Te vagy az életem, Te vagy a legcsodálatosabb lány ezen a földön!
Sejtelmem sincs hogy lehetsz az enyém, mert egyáltalán nem érdemellek meg!
De köszönöm hogy vagy nekem!
Köszönöm hogy bízom bennem!
Köszönöm hogy szeretsz!
Köszönöm hogy szerethetlek!
Köszönöm hogy megmutattad azt az életet ahol érdemes szeretni!
Köszönöm hogy Te lettél a mindenem!
Köszönök minden szépet és minden csodálatos együtt töltött percet! Melyb?l még nagyon sokat szeretnék Veled átélni! Szeretlek Tiszta És Teljes Szívemb?l Örökre Csak Téged Hercegn?m!!!

...

Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk.
Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom.
Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok bel?led és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Szükségem van RÁD!

...

Szeress ha fáj, ölelj, s utálj.
Mert amit nem látsz, az nem fáj.
Amíg ölelsz, addig nem kár.

De ha egyszer elengedsz,
az életeddel fizethetsz.
Mert akkor meglátod a valóságot,
amid volt, csak hazugság volt.

De ha örökre velem maradsz,
egy gyönyör? Világot kapsz.
Gyere velem, s megígérem,
az álomvilágból valóság lesz.

...

Gondolatom csak a fellegekben jár.
Hol lehetsz? Vajon merre jársz?
Nem talállak, hiába kereslek téged,
De emléked szívemben ?rzöm végleg.

Ez a kis gondolat szárnyrakap bennem,
Képemet ?rizd egész életedben!
Ha eljön a holnap, s nappalra virrad,
Szerelmünk rózsái újra kinyílnak.

...

Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam h? társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?

...

Erre sok ember nem tud válaszolni, ha megkérdezed!
Talán szavakba önteni teljesen nem is lehet! Számomra?
Leveg? vagy... aki nélkül megfulladok!
Tenger a pálma fák körül... mi nélkül kiszáradok!
Napsütés... ami nélkül sötétségbe borulok!
Föld... ami nélkül a lábam alatt nem lenne talaj!

...