(3 soros-zárttükrös duó)
Ébredek, főzök, iszom a kávét, hiányzik, kell, ő a szerelmem,
Reggeli ébredés, közben kávé kortyolás… velem van szerelem…
Ébredek, főzök, iszom a kávét, hiányzik, kell, ő a szerelmem!

Mikor a kézi kávéfőző „gombából” kiáramlik az illat… ő
Mai nap menője, a napom beindulását hevennyel segítő…
Mikor a kézi kávéfőző „gombából” kiáramlik az illat… ő…
*

(senrjon duó)
Ez az… ő nekem nem rassz!
Fekete ő… nem más földrészi…
De az ’emberem’.

Vigyázok a torkomra,
Nehogy leégesse a szőröm…
Nagy a barátság.
*

(Tíz szavas)
Két édesítővel iszom, cukorral nem lehet!
Cukorbeteg vagyok… ez cefet!
*

(Apeva)
A
Többit
Is iszom
Mind, napközben…
Négyet összesen.
*

(leoninus)
Iszok bizony még mellé vagy hét deci mentatát, napközben háromba osztva mellé.
Reggel már lefőzöm szálas fekete teát, azt a brazil rumba mesés ritmusát…
Hajnali kora reggel múlásával, már nem csoszogok, de nem is igen szambázok.
*

(Bokorrímes)
Napközben, ha megyek, iszok egy adagot, igy megmaradok...
Igy a napi erősítőmről, biz’ le, kicsit sem maradok.
Diabetológusom tudja és kis mértékben sem ellenzi,
Betartom ezt is mint mást, szerintem elismerőn jó igy neki…

2024. február 1. -Kustra Ferenc József- írtam: a kávé-szerelemről, önéletrajzi írásként!

...

Télapóka! Hegyről lefelé,
Aztán lapos völgyben befelé
Gyere, ott a mi utcánk.
Úgy várunk, ez a dumánk.

(Bokorrímes)
Gyakoroltuk jóságot
Meg rólad az ábrándot,
Gyere, hozd ajándékot!

Szót is fogadtunk,
Jó is tanultunk,
Megettük a spenótot,
Gyere, gyere most legott!

(3 soros-zárttükrös)
Ablakba már kitettük a kis cipőt meg a hócsizmát,
Nehogy megcsússz, nem kell a hó, nem kívánunk csak hódarát…
Ablakba már kitettük a kis cipőt meg a hócsizmát.

Ne legyen kéltséged, evés előtt mindig mosunk kezet,
Így aztán fitten várjuk hátizsákos érkezésedet.
Oskolában is sokat beszélgettünk rólad,
Minden tégedet vár, beszélni akar rólad.

Az udvarunkban tengernyi, sok és nagy lángok között
Tegnap este is nagyon finom szalonna sütődött!
Forró teát is ittunk közbe,
Mulattunk téged felidézve.
Még apa és anya is nagyon vár,
Hogy hátizsákkal ide… gyere már.

Vecsés, 2020. május 26. – Kustra Ferenc József

...

Egy várakozó gyerek siráma…

Ha lenne hó Télapóra,
Abban kutya is ugrálna,
Én meg csak nézném bámulva…

Mindannyian várjuk a kristályszemcséket,
Hogy azokból földön… paplan szerűséget.

Úgy néz ki, hogy idén nem is lesz,
Kérdés meg adott, akkor mi lesz?
Télapó görkorcsolyában lesz?

Nagy, fehér szakáll, meg a piros ruha,
Ez lesz mind a mulatságunk záloga!

Nem fog itt hullani az égből bizony semmi,
Ettől azért a Télapó jól el tud esni…
Gyereke meg, gurgulázva fognak nevetni.

Srácok az utcában mind rákészültek a télre,
Nehogy elmulasszák télapót, nem néznek félre.
Jó akarat, várakozás ellep már mindenkit,
Láttam, az anya is kitette téli cipőit!

Mi utcabeliek nekikészültünk, hogy készítünk egy hóembert,
Adtunk volna rá egy piros kabátot, szakállt... mint ajándékmestert.
Most azonban ebből sem lesz semmi jó,
Hogy jut el hozzánk a földi mogyoró?

Látom a gyerekeken, hogy mindenki kezd véglegesen szomorú lenni
És, hogy a havat lássunk… repülővel az északi sarkra kell elmenni?
Ablakok mindenütt tele vannak üres hócsizmákkal, téli cipőkkel,
Nem is tudunk mit kezdeni a kicsikkel, az ezért folyvást csak bőgőkkel.

Télapóra hogyan jön ide, akkor a szános télember?
Várjuk ugyan, de nem lesz kész nekünk se, meglepi hóember.

Télapó, ha jön, az ablakban keresi kis cipellőket, csizmácskákat
Közben meg nagyon is osonnia kell, hogy elkerülje a vad kutyákat.
Ki tudhatja, lehet, mindannyian mégis kicsit rosszak vagyunk?
Ha erre gondolunk komolyan, őrülettől föláll a hajunk!

Ja és a száncsengő, az csak esti mesében vagy álmunkba zavarhat meg...
Honnan kapunk mi majd gyümölcscukorkát, virgácsot, ha senki nem hallja meg?

Vecsés, 2016. január. 30. – Kustra Ferenc József

...

Szellő halkan susogó…
Szántalp alatt ropog a hó,
Úgy hallom, megjött a Télapó.

Szakálla vastag és hófehér,
Mély hangja, messzi tájról mesél…

Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett,
Már nem kell várni az éjszakát, reggelt.
Mi boldogan fogadtuk a Mikulást.

Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó,
Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó.

Ez a nap, még a felnőtteknek is nagy nap,
Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap.
Gyermek, mind izgatottan, izzadva várja,
És ez bizony az álmai netovábbja.

Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát,
Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát…
De viszi még tovább a szeretet sok csomagját.

A gyerekek nagy őrömére,
Betesz mindenki cipőjébe…
Van hol a terasz lépcsőjére.

Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot,
És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott…

Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár,
Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly’ hevesen jár…
Ősz a szakálla, a szemüvege, meg bent... párás már.

Aztán ahogy jött, el is ment
Jövőre várjuk őt újfent…
Majd várjuk, mert ő nem álszent.

Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József

...

(Bokorrímes)
Magaddal hoztad a hideg iránti érdektelenséget,
Tömegkívánsággal kapcsolatosan... nemtörődömséget,
Meg a vizet nagyon keményre fagyasztó lelketlenséget?

(3 soros-zárttükrös)
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján,
Kíméleted nincs? Ennek Te rendesen vagy híján…
Ó, te tél, előre törsz a téli hideg hídján.
*
(Senrjon csokor)
Repülő lett az idő,
Nem számít kit akarunk, ő jő!
Ilyen ez a tél…

Már évek óta telet
Még csak nem is láttunk, most vajh’ lesz?
Ilyen ez a tél…

Azt a kacifántosát,
Mikor meg a naptárba megjött…
Ilyen ez a tél?
*
(senrjú csokor)
Csípős szellő itt
Játszik velünk, hideg hol?
Ilyen ez a tél…

Nem voltam senki,
Nem is lettem én senki…
Ködben, köd nélkül!

Mi sem szikrázik,
Ha nem párja a hideg…
Ha nincs, minek köd?
*
(haiku csokor)
November útja
Már beleér a jégbe.
Hószállingózás.

Rögök sötétbe
Burkolództak, megfagytak.
Erdő hóban áll.

Erdő, vastag hó
Alatt, mint ami kihalt.
Téli álomban…

Vecsés, 2020. március 5. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában!

...

(3 soros-zárttükrös)
A múltam, maga az életem és folyton belemerülésre hívogat,
Én máris ugrok és megyek, közben előveszem az árny-emlék arcodat…
A múltam, maga az életem és folyton belemerülésre hívogat.

Voltál, mint boldog szellő az életrengető életviharom előtt,
Fényedben sütkéreztem és rád gondolva vágytalak mindenekelőtt…
Voltál, mint boldog szellő az életrengető életviharom előtt.

(Septolet csokor)
Arcoddal feküdtem,
Keltem,
Ettől ébredtem…

Az egyetlen ölelésünk
Akkor még békességünk…
Elromlott életünk,
Szerelmünk…

(anaforás, 10 szavas duó, mondat önrímes)
Látom, Te már nem kerülsz közelebb hozzám,
Elfelejtettél, Te hozzám…

Látom, Te már soha nem fogsz tartozni hozzám,
Elfelejtettél hozzám…

(Bokorrímes)
Sors ellen úgy sem lehet erőlködni…
Neked mondjam, hogy sors könyve csak közli…
Érzelem nem számít, mit lehet tenni?

(dupla anaforás Senrjon csokor)
Sorsban, egyéni érdek
Bizony, nem is befolyásoló!
Éli, mi rárótt!
*
Sorsban szerelem,
Írva, vagy íratlanul nincs is.
Éli, ha van ily'.
*
Sorsban kapcsolat
Nem játszik, sors vak-érdektelen.
Éli kiróttat.
*

(bokorrímes)
De tudd Babám, hogy én - hiányban - azért sem feledlek,
Még az emlékemben is szívvel-lélekkel szeretlek.
Hiányod folyvást fönnáll, így aztán el nem feledlek,
Hiányomban állandóan eszembe vagy, kereslek...

Vecsés, 2021. október 1. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, alloiostrofikus versformában.

...