Ahogy csendben megül a néma, csöndes este,
Látszik a sok hallgatag, fénylő csillag teste…
Lágyan, csöndben körbe ölel az este keze.

A csend hallgatja a vadul süket csöndet,
Mozdulatlanság, kiszívja az erődet…
Eltakart napsugár égeti bőrödet.

Gondold végig éltedet… meghökkentőket,
Karácsonykor rád tukmálják primőröket…
Már sosem találod… fagyba veszendőket.

Vak csöndet hallgat a harsogó rádió,
Csendesen koppanva hullik le a dió…
Csendben hallgatod, az életben mi a jó!

A csend rafináltan csak ül és meghallgatja a zajokat,
Állatkertben tán' már rothadt banánnal etetik majmokat…
Elmulasztod életedben a fölséges pillanatokat?

Maga a csend, a harsogó szférák zenéje,
Közben vízcsepp sodródik szivárvány szélére…
Gondolj a csendre, mint a léted egészére.

Az életben csak botladoztam, oly' csendben, többnyire egyedül,
Utólag érzékelem, nem éreztem magam csöndben, remekül…
Csendben megmondták az öregjeim, az élet csak úgy elrepül.

A csend hallgatja, ahogy hazában terjed a penész,
Ebben a csöndben olyan megfoghatatlan az egész…
Pedig a csend már tudja, előbb-utóbb, hídba lemész.

Ha bekapcsolod a rádiót, melegszenek a picike csövek,
De nem szól, Te meg hallgatod a csöndet, bénán ülve, mint a cövek…
Bánatod csendben dühöng, nincs hatása az érzéstelenítőnek.

Csendben, mindent látni lehet, utcai lámpák fénykörén
Fakadó amorf árnyak, csendben… játszanak járdánk kövén…
A többit, csöndben látom én a tiszta holdfény üstökén.

A létem végén, valahol, vak csendben, nyitott kapu vár,
Szerintem minek oda zaj, azon a kapun, nincsen zár…
Ott már csak mélységesen csendes csönd van, végső magány vár.

Vecsés, 2016. január 25. – Kustra Ferenc József

...

Mindenütt pára, örvény, árnyékok,
Ködgomolyból néha, nagy hegycsúcsok,
És hihetetlen magas sziklafal.
Ezt látni felér egy szép álommal.

A mélységből előtűnik a tó,
Látványához nincs hozzáfogható.
A vize varázslatosan szép kék,
Csípem magamat, mintha álmodnék.

A hegyekben a Bow-tónál ilyen,
Lelki szemeimmel látom milyen.
Mert biz’ ez nekem marad csak talány,
Mi látható Kanadában; talán.

Vecsés, 1999. július 4. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia

(senrjú)
Kérlek, adj nekem
A tudásodból csöppet.
Én jól elteszem.
*

(6 soros szakversszak)
Hatvan éves kor alatt, még egyszerűen nem is lehet bölcs az ember,
Ezért célszerű figyelni és lehetőleg megfogadni öregek tanácsát.
Persze a korral együtt -ki milyen, olyan- sem lesz mindenki bölcs ember,
Meg
A tanácsok elutasításával sem kell megsérteni a tanácsadóját.

Aki meg fiatalon csak az észt ossza, más szemében nem bölcs ember.
*

(septolet)
Sors egyenetlen,
Nehéz,
Döntés kőkemény.

Mindenkinek egy útja van
Göröngyös,
Rögös,
Éljük le tartalmasan.

Vecsés, 2020. június 10. ? Budapest, 2020.07.16. - Kustra Ferenc József ? íródott; 6 sorosban ? a senrjú ?t és a septolet ?t szerző-, és poéta társam írta: Gani Zsuzsa és a címe; ?Döntés?

...

Hol vagy már, kedvesem?

A vágy bősz bizsergése lúdbőrösséget okoz,
Ha nincs ott a partnered, az élet ezzel pofoz.

A gondolatok is nehezülnek
És nagyon vaddal kiegészülnek…

Csak egy éjszaka, a földöntúli boldogság,
De élet, ha nem adja, lesz elkárhozottság.

Kérdések halmozódnak, igazi válasz nélkül,
Bennem a vágyódás, katasztrofálisan mélyül.
A bizsergés, eluralja eremet,
Forróvá teszi oly' habzó véremet…

Már nem is tudok semmi máson gondolkodni, csak fellebbenő szoknyádra gondolok,
Úgy tűnik, hogy a nyári, meleg időjárás is ellenségem, magamban harcolok.
Szoborszerű szépséged, betölti a látómezőmet,
Kiterjeszti a nagyon felbuzduló férfi énemet!

Vad gondolatokat letörni,
És imádsággal segíteni…
Bizony, marhaság elmélkedni.

Bizsereg a vérem, a libabőröm, meg minden is,
Másra már nem is gondolhatok, bőrödre, rád, csakis…
Megölelnélek én, hogy érezd, hogy remegek most is.

Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc József

...

Hol vagy már, kedvesem?

Vágy bizsergése,
Lúdbőrösséget okoz.
Nehéz lélegzet
*
Megnehezülnek
A gondolatok. Érzők!
Tehetetlenség.
*
Oly’ földöntúli
Boldogság, szeretgetni!
Beteljesülés.
*
Gyűrött lepedő,
Tán’ vasalásra szorul.
Idő rablása.
*
Másnap ismét csak
Kívánalom lényege.
Megint lepedős!
*
Gyötrő bizsergés,
Napközben is támadó!
Libabőr levét…

Vecsés, 2016. július 21. – Kustra Ferenc József – íródott senrjú csokorban.

...

Pattog a száraz fa,
Már sül a szalonna,
Lecseppen a zsírja,
Kenyér ízt beoltja.

Tábortűzhöz, ez az élet illat illik,
Mások, fóliában, már krumplit is sütik.

Tudom, ma már sajna' olyan kevesen sütnek szalonnát,
Pedig az életérzés, fa, pattogó lángjából jön át.

Modern ez a világ, de tableten nem lehet szalonnát sütni
És kenyeret sem lehet, előtte vastagon befokhagymázni.
Nyers hagymát sem lehet virtuálisan felszeletelni,
Létezés poklát és a mennyt itt a tűznél kell megélni.

Sütjük a szalonnát, tűz már kissé lanyhul,
Parázs még adja a hőt, akaratlanul.
Este van, támad a hűvös, közelebb ülőnk a tűzhöz,
Falatozunk, szél is már támad, vinnyog, mint hisztis dizőz.

Vecsés, 2012. június 21. – Kustra Ferenc József

...