Tűnő napsütés még szétterül a tájon,
Ez már nem sokat szárít… vályogtéglákon.
Kevéske meleg beborít utoljára,
Ha több nem is, nekünk ennyi jut még mára.

Már egyre kevesebb látni, az égszínkék eget,
Helyette látjuk, takaró sötétes fellegeket.
Azért, mert még, néha melegek a nappalok,
Este már ősz van, hűvösülnek az alkonyok.

Éj halkan kattogva épül be, ég végtelenébe,
Visszhangként hívnak a harangok az esti misére.
Nyár az ősszel ilyenkor tájt nagyot paroláz
De a gyengülő nyár, erőtlen, nem zaboláz.

Augusztusban a nyár készül, a start vonalhoz áll
Mert majd nekilódul, elmegy, szavunk majd’ eláll.
Hajnalra, már nedves pára telepedik a tájra,
Kertben, már nincsen szükség új ültetésre, virágra…

A lesodort falevélnek nincsen nyugta,
Mert a viharos szél vadul tovább fújja,
Nem hagyja neki, hogy oly’ békés avar legyen,
Sodródik, nem tud uralkodni fergetegen.

Elhervadnak a kerti virágok
S ottan maradnak a szár-kórók.
Míg a hó le nem esik, ez mementó,
Tartana még kis nyár, az lenne a jó!

Vecsés, 2013. január 28. - Kustra Ferenc József

...

Hithűen képzem magamat… én a lúdtoll, rendi harcosa vagyok,
Kergetem a tudást, mit elődjeim fölhalmoztak… ők a nagyok!
Hithűen képzem magamat… én a lúdtoll, rendi harcosa vagyok.

Hiszem, hogy a művészetemben, nincsenek látható flancok,
Mint a lúdtoll, hithű, rendi harcosa, tudom, mit akarok!
Hiszem, hogy a művészetemben, nincsenek látható flancok.

Huszonegy éve képezem magam, tán’ a lúdtoll, huszárkapitánya is vagyok,
Igyekszem tovább elmélyülni a témákban… lehet, hogy elérem, mit a nagyok?
Huszonegy éve képezem magam, tán’ a lúdtoll, huszárkapitánya is vagyok.

Írom én a verseket, tán' van már több mint kettőezer négyszáz.
A versformák változatosak és jók... abból meg van hét-nyolcszáz...
Írom én a verseket, tán' van már több mint kettőezer négyszáz.

Alkottam több új versformát, magam és az olvasóim örömére,
Álmélkodnak, dicsérnek, méltatnak, lelkemnek tovább építésére.
Alkottam több új versformát, magam és az olvasóim örömére.

Igyekszem továbbra is mélyülve elmerülni a különféle témákban,
Az olvasókat ki kell szolgálni, egy kalamárisból származó tentában.
Igyekszem továbbra is mélyülve elmerülni a különféle témákban.

Fontos nekem és az olvasóknak is, hogy írjak kínai és japánformákban,
Az ő kultúrájuk is van olyan jó, hogy nekem, terjesztenem kell a hazámban!
Fontos nekem és az olvasóknak is, hogy írjak kínai és japánformákban.

Írtam már japán haikut talán több mint háromezer négyszázat
Eredeti stílusban és Európaiban talán négyszázat…
Írtam már japán haikut talán több mint háromezer négyszázat.

Nagyon igyekszem továbbra is, Macuo Basóék hátha már kineveznének
Lúdtoll-kezelők ninjájának, mert én nem akarnék csalódást okozni néktek…
Nagyon igyekszem továbbra is, Macuo Basóék hátha már kineveznének.

Vannak szerzőtársaim, így írunk két és háromszerzős közös verseket,
Vannak ezek olyan jók, hogy a csillárról leverjük velük a legyeket…
Vannak szerzőtársaim, így írunk két és háromszerzős közös verseket.

Volt már több szerzőtársam, akik a közös munkát talán elunták…
A Margit és Tekla?! Ők, két csúcs poétatárs! Nem idealisták!
Volt már több szerzőtársam, akik a közös munkát talán elunták…

A szakirodalomban írva, nem találni ilyen szerző duót, vagy triót,
Az olvasóknak meg fölöttébb nagy élvezet lehet, föltörni eme diót…
A szakirodalomban írva, nem találni ilyen szerző duót, vagy triót.

Mesterségünk az is, hogy a fő témában más versformákban írunk,
Ez nem csak az olvasóknak élmény, ettől magunk is kivirulunk…
Mesterségünk az is, hogy a fő témában más versformákban írunk.
***


Több szerzőtárssal dolgoztam, jók voltak! De, közös munkát megunták...
Margit és a Tekla?! Két csúcs poétatárs! Műveik, labormunkák...
Több szerzőtárssal dolgoztam, jók voltak! De, közös munkát megunták...

Nagyon igyekszem tovább, Macuo Basóék hátha érdemesítenének,
Lúdtoll-vezetők ninjájának megtennének, ne legyek én, csalódás néktek…
Nagyon igyekszem tovább, Macuo Basóék hátha érdemesítenének.

Huszonegy éves képzéssel, tán’ már lúdtoll-huszárkapitány vagyok,
Igyekszem mélyülni témákban… lehet, hogy elérem, mit akarok...
Huszonegy éves képzéssel, tán’ már lúdtoll-huszárkapitány vagyok.

Szigorúan képzem magam tovább és írok! Én a lúdtoll-rend harcosa vagyok,
Űzve-kergetem a tudást, mit elődjeim (Nekem?) fölhalmoztak… mind a nagyok!
Szigorúan képzem magam tovább és írok! Én a lúdtoll-rend harcosa vagyok.

Vecsés, 2018. augusztus 14. – Kustra FerencJózsef- írtam: 3 soros-zárttükrös –ben, ami az én fejlesztésem. [Ez úgy kell olvasni, hogy az első és második sort egyben, majd a 2. -3. sort szintén egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága.]

...

Filozófáció…

Optimista vagy pesszimista?
Pesszimista vagy optimista?
Optimistán legyek pesszimista
Vagy tán' pesszimistán optimista?

Mind a kettő az élet része,
Elhagyni lehetne? Mi végre?

A kérdés az előre adott,
Ki az, ki már szelet kifogott?
Ki az, aki már szelet fogott?
Van-e, ki már szelet megfogott?

A filozófiát már oly' régen kitalálták,
És a logikát is elég régen alkalmazzák.

A helyes útra a tanítónak van magyarázata,
Légy Te reális és legyél optimistán pesszimista.
Az optimizmus, főként a vágyak, a remény, áltatás,
Egy kis ború várás, mi jóra fordul... itt a megoldás.

Vecsés, 2015. április 22. – Kustra Ferenc József

...

Bűn az élet, mondják nekünk papok,
Én is tán’ hasonlókat papolok?
Nem, dehogy… nehogy ilyennek tűnjön,
Reális vagyok, ez minden bűnöm.

Sötét áradás töri át gátat,
Köveket, sőt életet is mállaszt.
Nemcsak a folyó, élet is ilyen,
Nagy gát kell, hogy ember boldog legyen.

A jó keresztény tízparancsolat,
Minden jóra, szépre utasítgat.
Igaz tényleg, be kéne tartani,
De akkor élet gátját elsöpri.

Azt mégsem lehet, hogy jó az ember,
Közben rossza előjönni nem mer.
A többiek ugyanis keményen,
Eltapossák, lehet véglegesen.

Az ember szép és jó, ez idea,
De helyes, hogy ez az élet vágya.
Micsoda balgaság és dőreség,
Várjuk… nem változik emberiség.

Budapest, 1998. január 8. – Kustra Ferenc József

...

Utazni a vágyak vonatán,
Ezt teszi mindenki... sajátján.
Kalauz és a masiniszta,
Zúgva robog saját vonata.

Szerkocsiban a vágy szén helyett
Tölti ki a hajtó elegyet.
Víz helyett erünkben véráram,
De nem lesz gőz, az nem vágyáram.

Pőre kocsira rakjuk mindazt,
Mi segít és vágyat úgy fakaszt.
Mi is utazunk, de pullmanban
És végig ott alszunk vágyunkban.

Vecsés, 1999. január 23. - Kustra Ferenc József

...

Fakeresztek, márványoszlopok,
Halottaim közt, körbejárok.
Kicsikét könnyeztem,
Zsebkendőm elteszem.
Éppen van temetés... virágok.

Éreztem a síroknál… vártak.
Meghallgattam... Nem válaszoltak…
Tolultak emlékek,
Körbevettek lelkek.
Míg élek, ne félj, látogatlak.

Mikor kijövők beszélgetünk,
Fontos, hogy néha együtt legyünk…
Elmentél, hiányzol,
Majd jövők… Te várol?
Életben nem menekülhetünk...

Vecsés, 2020. február 2 – Kustra Ferenc József
„Várol” = vársz! Régies szóhasználat!

...