Vízió, mert fölütötte a fejét az új, háborús világhelyzet…

Vízionálom, ezerkétszázban utcákon hordák vonultak, de őseim sem látták…
Viziómban, én is emlékszek valamire, az ellenünk fönnálló gyűlöletre…
Víziómban, a szétzúzott portálokból nem is maradt semmi, régészeknek is kicsi!

Hah! Éjemnek közepén mi bántja az eszemet és vajh’ mi bántja szívemet?
Hah! Nem is gondoltam semmire, csak visszafelé kilencszáz évire…
Az égett, mocskos, üvegtörmelék, még szegély lovakat is tönkretették.

Kilesek a redőny résén, ma nincs ló, de van veszett ember, modern és ennek nem való!
Kilesek, más az öltözet, a módi, telefon cseng, van ki esend, hevenyül könyörög.
Kilesek, látom fiuk-lányok után vannak, felújított portálokról mit sem tudnak…

A csendem közben nekem a zavaró tényezőm, csak beszél hozzám és nem előkelőm…
Ő mondja, én is értem, hogy a csendem a háború pártfogója, de bíz’ ezt nem értem…
Juj, de ki akkor az élezetlen élet pártfogója, mert jobb volt ősök háborúja!

Hallottam TV- ben, hogy az atomot már hegyezik, a nagymenők magukat agyon-keresik…
A csendem is mondana erre beszédet, hallhatóságnak hívnám a szomszéd népet!
Mára világ sorsa merő kárhozat, de legyőzni úgysem tudják oroszokat!

A művelt nyugat, mondják a TV -ben, győz a háborúban… emberiség ott vész vágóhídban!
A csendem ezt nem akarja, sutyorog nekem, békekötésnek nem lenne már hamarja?
Egy pár az utcán nevet, visongat… lány meg követ rúgott s már ettől is sírogat…

Lehet, hogy a lány meg én, előre atom-kóborolók vagyunk? Ebben vajh’ mi lesz harcunk?
Túlélés kihullott a kopasz hajunkkal. Biztos, hogy megússzuk, pár nagyobb monoklival?
Csendem beszédet tart, víziómban nem én vagyok hibás… de ha csak ketten voltunk és más?

Vecsés, 2022. november 22. - Kustra Ferenc József - íródott a világ, az emberiség -élő háborús- jelen történelmi helyzetéről.

...

Hová lettél? Kereslek Helen!
Már mindent megtennék, csak legyen…
Jól elveszett lettél,
Rosszabb… félelemnél.
Tudod, hogy hajkurászlak Helen?

Már kidobtam lélekcsápokat,
Bezsebeltem lélekálmokat.
Gyere már... hibázol?
Vágyamban... hiányzol.
Helen! Győzd le lélekvágyadat.

Álmaim vágya vagy, ó, Helen,
Nem lehet, hogy élet elrebben…
Kéznél fehér-galamb,
Lehet… mesegalamb.
Jelentkezz már, de hevesebben!

Vecsés, 2018. december 14. - Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor.

...

(3 soros-zárttükrös csokor)
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget,
Azt bevonja tejüveg-szerűen a sötét, így már mi nem látjuk felleget…
Ülünk a családdal az udvarban és együtt nézzük az esteledő eget.

(2 soros leoninus csokor)
Kertben együtt a család, csodálja ég csillagát.
Sötétség terít fátylat, felhő köré von árnyat.

(HIQ duó csokor)
Ülhetünk,
Eget bámulva,
Esténként.

Családos
Tevékenységünk,
Udvaron.
*

A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat,
Előttünk az utcán, alig látunk autókat, betonon nem verik föl porgócokat…
A fránya sötét hozott magával egy kis érződő hűst, kerestük a kardigánokat.

Lehűlt a nyáresti szél, pulóver most már elkél.
Szemben kihalt utcasor – nem száll a füst meg a por.

Sötétség,
Magányos utca,
Hűsölés.

Előttünk,
Program hiánya
Nyugalom.
*

Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,
Jó volt már igy, adomázás, régi ballagási történetek mesélése mellett…
Nálunk; este és a tűzmelegség fény kézen fogva jár, bogrács-parázs élesztve lett,

Táncol az esttel a fény, üst alatt tűztünemény.
Feldereng sok-sok emlék, szállnak a régi mesék.

Melegség,
Jó ennivaló,
Mellettünk.

Élhetünk
Így még örökre,
Mesélve.
*

Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt,
A tejüveg sötétség sűrűsödött, de a mi tűzünk ébren volt, nem aludt…
Közben a nap is lement, miután rongyosra kopott, már sötétségben aludt.

Lehunyta szemét az ég, szürkévé vásott a kék.
Éj, sötétbe öltözött, bográcstűz még őrködött.

Elkopott,
Már sötétség volt,
Nálunk is.

De csakis,
A tűz fényt adott,
Nem alhat.
*

A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,
Játszunk a kockákkal, gyerekeket összerakni kérjük, mind örömmel nézzük…
A mi kis tűzünk lobogó fény és árny legókat legyárt, mind örömmel nézzük,

Árnyak s fények játéka, sok mozaikdarabka.
Rakjuk ki minden részét, s élvezzük az egészét.

Megmarad,
Örömet szerez,
Játékunk.

Gyerekek,
Kocka játékok,
Mind öröm.
*

De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás,
Én slaggal fojtottam le tüzet, vendégek szedelőzködtek… lassan hazavonulás…
De, a gyerekek gyorsan álmosodtak, érdektelenségben, lakásba bevonulás.

Lurkók már elfáradtak, aludni masíroznak.
Víztől a láng kialszik, vendég hazautazik.

Álmosak,
Lakásba mennek,
Tűzoltás.

Oly gyorsan,
Álmosodtak ők,
Elmentek.
*

Vecsés, 2023. május 5. - Pápa, 2023. május 26. - Arad, 2023. július 18. - Kustra Ferenc József - Az alapművet én írtam. A leoninus duókat szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta. - a HIQ csokor: Ghica Izabella Iasmina szerző-, és poétatársam munkája.

...

Szelíd lankáidon mászkálni,
Völgyeidet, mindet bejárni…
Azonosulni… bőn,
Magamat hergelőn…
Sötétség ködében járkálni…

Este parkban, padon csücsülünk,
Sötétedéssel, sötétedünk.
Oltári szép a csend,
Nyugalomért esend.
Csókolgatlak, ez bíz’ jó nekünk!

Váltanék sebességet még föl,
De, te nem! Félsz a nagy hevemtől!
Hergelés bent marad,
Kint, látható a kard…
Elkísérlek, gerjedelemtől.

Megkívántalak, nem szégyellem,
Csak egy baj van, épp’ nem vagy velem!
Vágy fiókját nyitom,
Harcom, magam vívom!
Ígérd, előbb-utóbb Te... velem.

Csókolgatom majd a földet, mint
Az élet, helyi oltárát… kint!
Aszott már a remény,
Nálad, nincs engedmény…
Hogy jobb legyen? Igen, ha… amint…

Én bizonytalanul, csak várlak…
Veled kéne élni… ma, mának!
Volna közös öröm,
Libabőr... bőrömön.
Nem mondok le rólad, csak várlak…

Vecsés, 2018. szeptember 6. – Kustra Ferenc József- Romantikus LIMERIK csokor

...

Bámulok a sötétbe, Ilon!
Rajtad jár az eszem, vágyódon…
Csillagokat nézem,
Tőled függ a létem.
Sötétben kísérnélek, óvón!

Sötétben látnánk-e messzire,
Vagy csak ülnénk egymás ölibe?
Suttognék füledbe,
Fognálak, kezembe.
Szemedben látnák… Hold szemibe.

Sorsom, akarja-e ezt nekem,
És azt vajh’, hogy itt legyél velem?
Én, hullócsillagot
Néznék; világítót.
Lehet, hogy Te meg, fognád kezem?

Vecsés, 2018. november 5 – Kustra Ferenc József – Romantikus LIMERIK csokor

...

Öreg testben öreg lélek,

Elmeséli mostan néked.

Hogy kergette szíve vágyát,

Hallgasd meg hát balladáját.



Ifjú délceg gondolt egyet,

Nem telhetnek így a percek,

Órák, hónapok s évek,

Hogy e balga fukar népek,

Nem lelik mi szívet éltet.



Szép szavakat nem hallott már rég,

Bókra s udvarlásra nincs is már igény.

Bántotta lelkét e puszta tény,

Hogy az emberb?l kihal a szenvedély.



A csók mi régen szerelem pecsétje volt,

Ma játék s tisztasága zord.

Boldogságot tárgy okoz csak,

Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.



De álj! Hol marad a tiszta lélek!

Példát adok majd ti néktek!

Nem kell ide pénz se gyémánt,

Hogy a lelked szépen széttárd!



Elkezdte hát hosszú útját,

Szétszórta a bókok bókját.

Öntözte az élet fáját,

Szerelemnek violáját.



Tette ? ezt nagyon bátran,

S hogy ember jobbá váljon.

Teltek múltak hosszú évek,

Egyre n?ttek a remények.



Példa ím volt: hajolt bókolt,

minden hölgynek kezet csókolt.

Tépett szívet összezavarta,

Szava a lelket simogatta.



De volt ? neki titkon vágya,

Meglegyen az ? mátkája.

Kereste is szüntelen,

Járt poklon s egen.



Korszak ellen fogott kardot,

H?sként vívott lélekharcot.

Ámbránd lelke nem sejthette,

Hogy saját maga lesz a veszte.



Volt közel s távol, határon innen és túl,

E történetre mégis, bús végzet borul.

Kinyílt a szem, hogy e rút században,

Mit ér a szív, ha páratlan.



De a vagyon többet ér másnak,

Minden vágyat el is áshat.

Mivel neki kincse nincsen,

vesztes lett az életringben.





Nem akadt e földön kinek szíve kell,

Így a halál magányosan ragadta el.

Szíve megszakadt......

S a tanulság mi néktek megmaradt,

Egy fecske........... nem csinál nyarat!

...