Ironikusan: Ukrajna a megvalósító ország, de elfogyóban van…

Vajon élnek-e még a holt lelkek? Vagy ők már a kutyának sem kellenek?
Mondhatnám, csend uralkodik felettük, megnézni őket most odamegyünk.
Vettünk föl közömbös nyugalomból védőruhát… ’a máriáshuncutját’.

Egy kanonok is velünk akarta magát jönni, de mondtuk: ’maradj csak Öcsi.’
Mi már hallottuk, az holt lelkek már nem igénylik az imát: ’azt a hétszázát.’
A fronton éjjel le kell csukni szemed, hogy a sok mocskot ne érezze a lelked…
Ilyenkor igy már nem van már valóság, de érezni, holt lelkek nyújtják parolát…

Nappal arcok hirtelen bevillannak, az egységgel meg őrmesterek alakiznak.
Persze régebben öket is megölte egy akna, igy a többiekkel itt maradva…
Nincs felhős ég, akkor van melegítő napsugár, de nincs ló elé fogható batár…

Ha tűzszerész trehányan dolgozik, sokat nem gondolkozik, beáll és alakizik…
Van itt még egy régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy, két éve már csak egy gépagy.
Jól megnéz minket, nem is tud hova tenni, értetlen, mért’ kell nekünk itt kóricálni?

Hátulról jön egy biciklis, a robbanás-göröngyök nem otthoni fotel könyöklők.
Majd elsírom magamat, kanonok mily' hithű! Marhája: rövid vagy hosszú életű?
Küldöm egy mozgó sirhanthoz, kanonok áss! Épp’ jön ki egy újabb holtlélek… imához!

Nekünk gyorsan telnek a napok és látjuk, sokkal nagyobbak az alakízó sorok…
Régi-ronda oly’ koszosan élő őrnagy pusmogott... besorozna, magában morgott.
Kanonoknak mondtam, fogd cajt’! Irány hazafelé, jövünk mi is... mond el ki igénylé…

Itthon tör rám a gyalázat, nem fekete-kos alázat… 3 napig is tömték tarsolyokat…
Hajnalban kutyánk nyűszít, fölijedek, emléket nem keresek, kiutat meg nem lelek…
Gazdag gyerekek nyáron egyetemre járnak, létüket meg csak úgy, mondják pazarságnak…

Vecsés, 2024. május 30. – Kustra Ferenc József, írtam: Tiszai P. Imre „Holtak és az élők” c. ötletadó verse ihletésével. Ezt a borzalmat álmodtam… gondoltam is egyet, nektek leírtam! (Valóságban: Ukrajna a Kreml előtti főtéren alakíztatna…)

...

A II. Világháborúban?

Béke követei mentek, tárgyaltak,
Eltaposták őket, rajtuk fanyalogtak?
Vélemények árnyaltak?
*
Embermilliók botorkálnak a nehéz sárban,
Végül egyesülnek, nagy tömegsír halálban.
*
Frontvonalon a sötétség végre leszállt,
Nem hallani csak nyögést, kiáltást.
*
Az ágyúcső többször is felugatott?
Nem biztos, hogy elkapta hurutot.
*
Kínosan vánszorgó sebesültek,
Az utak megteltek.
Elszabadult lovak, kötözőhelyek,
Tömérdek.
*
Csikorogtak a stráfkocsi kerekek,
Akkora súlyúak a sebesültek?
Lovak, kehesedtek.
*
Fáradt katonák álltak csajkával sorba,
Viharlámpa fénye vetült megkövesedett arcokba?
*
A pajta tövében azonnal végig terültek
Az emberek, fáradtan álomba merültek.
*
Hallgatott a táj, a messzeség,
Hallgatott az éjszakai hallgatag sötétség?
*
Pópa, miseruhában szentelte sárga halmokat,
Ami felett őrt, fakeresztek álltak.
*
Húzzátok le bakancsot,
Ordította ezredes parancsot?
A baka örömmel ugrott.
*
Ellenség gépfegyvere kezdett kelepelni,
Igyekvés hasra vágódni!
Katonák kezdtek meghalni?
*
Szemközti házból is kifröccsent a géppuskatűz?
Lélek sem maradt szűz.
*
Géppuskást bekerítették,
Halála útjára elkísérték?
Sisakból kiomló, hosszú haját nézték?
*
Fehérnép! ? Kiáltotta valaki a padlásról,
Minek döfitek, eltávozott e világról?
*
Ajtócsapkodás! Sikoltozás! Kutyavonítás közepette,
Szüntelenül hallatszott a gyalogság ütemes menetelése.
*
Szerencsétlen nap, szerencsétlen órája,
Suhogott halál kaszája?
Ez, ő órája!
*
Távolból hallani gépfegyver ugatását,
Ez is segíti szív, jegessé válását.
*
Gépfegyver okádja az ólmokat,
Aknavető akna a repeszdarabokat,
Halálokokat?
*
Őrmester! Ez naplóba került?
Géppuskatűzbe került?
Súlyos sebesült.
Végleg elszenderült?
*
Az őrmester megint leitta magát,
Tántorgott és kieresztette repedtfazék hangját.
*
Magasban, két károgó varjú kerengett,
Leszállt hullák mellé, ott merengett.
*
A háború kutyái folyvást ugattak?
Emberanyag csak veszett! Hallották! Hallgattak...
*
Hurrázás, repesz ellen nem ad védelmet,
Ezt hazudják bakának? vélelmet.
*
Fákon, varjúsereg károgott,
Templom keresztje szikrázott?
Fegyvernek használták? gyalogsági ásót!
*
Golyó sodorta le a sisakot,
Látta géppuska tűzét, miközben zokogott.
*
Mellette golyószórós keze, ernyedten leesett,
Aztán meg lecsúszva, odébb hengeredett.
*
Mozdulatlan maradt, belenyomta arcát agyagba?
Golyók fütyültek! Mászása, csiga lassúsága.
*
Hajnali fényben, tüzérség vijjogva rákezdte,
Fényben fürdő égbolt, visszhanggal éljenezte.
*
Srapnelek robbantak fent a levegőben,
Gépfegyvereztek kifelé rétre, erdőben.
*
Erdőszélről,
Falu belsejéből,
Lovasság megindult,
Az ezred rohammal elindult.
*
Csatárláncban indul rohamra sok baka,
Többségük, soha nem megy haza.
*
A vastag köd ráereszkedett a mezőre,
Csatárláncok, szökellve törtek előre.
*
Harmadik napon, ég felhőbe burkolózott,
Ősz megjött, nagy esőket hozott!
*
Gyalogság, elkínzottan, szürkén vonszolta magát,
Óriás hüllőként, húzódott mezőn át.
*
Szuronyra tűzött sátorlaptól vártak védelmet,
Menetközben aludtak, álmodtak disz-asztalt, élelmet.
*
Út, kanyarhoz érkezett,
Sötét szakaszához közeledett,
Szellő hozott, madár éneket.
*
Háború hiénái sajnálják, hogy vége,
Még pár évnyi pénzkereset kéne?

Vecsés, 2015. november 22. ? Kustra Ferenc József ? íródott: 10 szavasokban.
Eusebiu Camilar ?FERGETEG? c. műve ihletésével. {Szikra kiadás 1949}

...

Hétköznapi pszichológia - Messze vagy de, most megvallom, amit érzek irántad?

A szerelemet vallani, végzetes vallomást,
Jól elmondani, hogy éppen ez van? és semmi mást...
A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.

A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát
De folyvást bocsátja magából, a ragyogó fénysugárt.
A szerelem elszigetelt sziget, életóceán közepén,
Csak ez a fénylő, lánglobogás haladjon? párocskát követvén.

A szerelem, álom és csoda, két ember ékessége?
A szerelem, lélek színek választéka, a szív kincse?
A szerelem, élet körénk fonódó, betakaró burka?
A szerelem, a termékenység völgye, termékenység szikla?
A szerelem, mellkason taposó vágy, édeskés veszedelem?
A szerelem, sárba taposó, vagy égbeemelő érzelem?

Van, élet állomás és mindegy, ha üres, fő, hogy meleg?
Szerelemes pár, ha összebújik, akkor nem didereg.

Vecsés, 2015. február 1. ? Kustra Ferenc József

...

A vágyódás hétköznapi pszichológiája…

Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki,
Magamban vergődők, vágyódok, mint egy senki…
Ahogy este lefekszek, nincs velem ott senki.

Már a vacsorámnál alig bírok a vágyó lelkemmel,
Hogy nem lelek rád, bíz' rossz, érzem heves veszedelemmel…
Már a vacsorámnál alig bírok a vágyó lelkemmel.

Van, hogy felkelek, ablakon át nézem az üres utcát,
Szememmel kereslek, érezem lelkem vadult mámorát…
Van, hogy felkelek, ablakon át nézem az üres utcát.

Mire elfáradok, betakar az álom és visszafeszek,
Egyezkedek izzó lelkemmel, látom, néznek ablakszemek…
Mire elfáradok, betakar az álom és visszafeszek.

Képzeld, csókom rád vár a számon,
Képzeld, csókom csak vár rád vágyón…
Képzeld, csókom rád vár a számon.

Vecsés, 2018. január 3 – Kustra Ferenc József – 3 soros-zárttükrösben. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem!)

...

Bók neked,
Hegynyi csók veled…
Imádlak!

Tűz vagy bennem perzsel szavad, csókod édes íze bennem marad.
*

Bókolok,
De csókolnálak…
Imádlak!

Szavaddal szívemet gyöngéden átöleled... forró csókjaimmal felelek neked...
*

Szeretet
Bókolásomhoz.
Imádlak!

Éltet szíved, tündöklő fényed ragyog, imádlak, vágyam hozzád szárnyal, lobog.
*

Bókokhoz
Jöszöl-e Te már?
Imádlak!

Lángod éget, úgy remeg testem, szóval hívsz, s már eszem vesztem.
*

Szeretés,
Át kell, hogy menjen.
Imádlak!

Érzem a szereteted minden pillanatban és reszket szívem a mellkasomban.
*

Bók neked,
Veled szeretni!
Imádlak!

Vágyban szívem, hogy veled összeérjen... s hozzád lelkem is, szelíden térjen.

Vecsés, 2025. május 12. – Siófok, 2025. május 13. írtam: romantikus HIQ csokorban. Alá a romantikus leoninusokat szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

...

Hétköznapi pszichológia az elengedésről…

Elmentél... Debóra kisleány...
Beszélnék veled... de ködfoszlány!
Nincsen kérdés többé,
Nincs már válasz... többé?
Már egy darab se... nincs szófoszlány!

Szerettelek... mér' menekültél,
Vagy megcsalál és le is léptél?
Emlékezésem él!
Lelkem, bennem regél...
Szerettelek! Megelégeltél?

Szemeim... ont felhőszakadást,
Önsajnálatot érzek, mi mást?
Szívhelyzetem gyötrő,
Sorsom... elképesztő!
Ilyen nőt nem lelek... Debórást...

Vecsés, 2024. május 21. -Kustra Ferenc József- íródott: romantikus LIMERIK csokorban.

...