Mekkora köd, micsoda homály vesz körül.
A sűrű bizonytalanság nyálkás, iszapos szaga valósággal átitat.
Mit keresek? Kit keresek? Hogy fogok rálelni az én kedvesemre?
Tán magától megjelenik majd szívem sötét, ködbe burkolózott,
és a kétségbeeséstől fonnyadt dombjain, hogy az éjt nappallá varázsolja?

Hihetetlen, de így történt ez velem is.
Meglátni és megszeretni. Megszeretni, mint azelőtt senkit.
A haja fekete volt, mint a holló, a ruhája piros, mint a tűz,
mely lángra lobbantotta szívemet, a kétségbeesést reménnyé,
a korom sötétséget világossá varázsolva.

Ott állt előttem. Ott állt előttem,
és én szégyenlős kisfiúként sétáltam fel, s alá izgatottan.
Hát tényleg létezik? Ez tényleg valóság?
A szívem az első pillanatban elhitte, a szemem azt hitte: tündérmese.
Tündérmese, de, hogy lehet, hogy a valóság szebb, mint az álom?

Hirtelen reménnyel telinek, erősnek, bátornak, hódítónak éreztem magam.
Aztán a szemébe néztem. Egy addig nem ismert érzés lett úrrá rajtam.
Azt hiszem a gyönyör itt kezdődik. Azt hiszem, hogy a gyönyör megfogható.
Az erős érzés szinte kitöltötte a levegőt, szinte fizikailag érintett.
Minden álom, minden szerelem, minden vágy, amit ember érezhet, megtestesült előttem.

Te voltál az, édes szerelmem.
Lényeddel megtisztítottad a szívemet, erőt adtál nekem.
Bátorságot kölcsönöztél, legyőzhetetlen vagyok veled.
Te vagy, ki mellettem állt mindig, te vagy, ki támogat, bármit is teszek.
Te vagy az odaadás, te vagy a kedvesség, te vagy a szerelem.

Te vagy szerelmem az életem, te vagy a kihívásom, te vagy a győzelmem.
Te vagy a vetésem, de te vagy az aratásom is.
Te vagy a gyengeségem, de te vagy az erősségem is.
Nélküled üres, de legfőképpen elveszett vagyok.
Nélküled hideg vagyok, akár a tél, sötét, akár egy dohos pince.

Édesem, kincsem, kicsikém, hercegnőm, királynőm!
Te teszel engem érdekessé, tőled vagyok színes, tőled vagyok igazi.
Te teszel engem férfivá, s te teszel engem emberré.
Miattad akarok élni, bizonyítani, szeretni és szeretve lenni.
A te bőröd illatát, a te leheletedet és szeretetedet akarom érezni örökké.

Nem kérek egyebet, csak, hogy viszont szeress engem úgy,
ahogyan csak én tudlak. Téged úgy, ahogyan én,
még nem szeretett senki, és nem is fog.
Nem kérek egyebet, csak, hogy őrizz meg engem és az emlékemet örökké.
Ne feledd nevemet soha, mert az én szívem soha nem fog feledni téged, Fanni!

...

Elindultál az élet ösvényén s egy szép napon a szerelem ösvénye keresztezte utadat onnantól már a szívedbe volt az kit rád talált! S már ketten folytattátok az élet útját boldogan egymás kezét fogva! Mikor már a szívetekben is érezted azt mit a tested érzett akkor már tudtad ő a nagy szerelmed! Életedbe engedted őt s minden rezdülésedet figyelte mert ő igazán téged szeretne s mikor egymásra néztek csak egy perc kellet s nincs többé lélegzet mert csak ő létezik már s a csókja édesebb mindennél!

...

Létezik még olyan csodás dolog,
Amitől még a szív megdobog.
Akad még olyan furcsa érzés!
Felmerülő érdekes kérdés!

Miért érzem olyan egyedül magam?
De ha mellettem van eláll a szavam.
Hiányát mikor már alig tudom elviselni,
De mégsem akarok belőle kiszeretni.

Hisz Ő egy oly csodás teremtés!
Meg sem érdemelném szerelmét.
Nagy úr a félelem, és az őszinteség.
Szívemet adnám a szerelméért!

Mindig, ha egy ajándékot viszek,
A mosolyát látom álom szépnek.
Többet adok egy apróka doboznál.
Vele adom a szívemből egy darabkát.

De erősebb-e a barátság a szerelemnél?
Erősebb-e a szívem a kezeimnél?
Hogy úgy öleljem át, mint egy hétköznapi barátot,
Vagy mint egy szerelmes, aki őrzi szívében a lángot!

...

Létezik egy érzés, mi tiszta s önzetlen. Létezik testünk lelkünkben, mely ragyog, ha reád tekint! Hogy mi ez az érzés mit érzel? A szerelem, mi betölti életed, nekem te vagy a vég s a kezdet,,,,,mi éltet

...

Egy szív, mely csak szeretni akar,
Egy nőt, kit az átlag el nem takar.
Kitűnik Ő, ha szüntelen keresed
S boldogságod rögvest megleled.

Mert nem létezik oly szó vagy tett
Mi ily szempárt veled elfeledtet.
Ilyen gyönyörű lelket melyet,
Isten csak egyszer teremtett.

Nappal karodban tartanád,
Éjjel álmába ringatnád,
Majd fülébe halkan súgnád,
Leszek az ki örökké imád.

Szereted, hisz mást nem tehetsz,
Szíved szerint cselekedsz
És szíved most már mást akar,
Boldoggá tenni őt még a föld eltakar.

...

Én csak téged tudlak szeretni
Szeretnék örökké veled lenni
Hiányzol már régóta
Azóta hogy utolsó szavad kimondtad
Mondtad hogy maradjak veled
De nekem el kellett mennem
Azóta is fáj a szívem
Hogy nem lehetek veled
A szavakat mit leírsz nekem
Oly szépek és kedvesek
Nyomot hagynak a szívemben
És én nem feledlek el
Egész nap rád gondolok
Éjszaka veled álmodok
Elveszíteni nem akarlak
Mert az életem csak te vagy
Lehet hogy most mást szeretsz
Lehet hogy most mással vagy
De tudom hogy a szívedben
Rám vágysz majd
Te vagy akit szeretek
Te vagy akihez ragaszkodom
Te vagy akivel úgy érzem mindent lehet
Te vagy ki mindig hiányozni fog
Együtt a sorsunk boldog, nem mostoha
Egy ami biztos: nem hagylak el soha
Amíg- e világon létezik szerelem
Addig csak téged szeretlek!!!

...