Titkok börtönébe zárva élem az életem
Kínzó érzések acélos bilincse fogva tart
Vágyódom a nyugalom csendes tengerére
Hánykolódó sajkám most éppen merre tart?

Szemem a végtelen szürke semmibe réved
Lelkem békéjét vajon hol, merre lelhetem?
Mondd mért küldött Isten az utamba téged
Átok, vagy mézíz? áldás vagy te énnekem?

Rám borul a sötét éj vasmarkú csendje
Hagyom, hogy födje be vívódó lelkemet
Kába álomba húz a messzi végetlenje
Egekre szárnyalni nekem már nem lehet

Szárnyam összetörtem véres küzdelemben
Harcot vívtam ellened-érted szüntelen
És te nem is sejted mi zajlik szívemben
Hogy nem szeretni téged többé már képtelen

Omlok, fáradok, már er?m a végére jár
Mit sem ér a harc, az ádáz, d?re küzdelem
Rád még új hajnal, fényes ragyogó napja vár
Repülj a széllel messze, nem bánom, engedem?

...

Ugye nem csak csalóka álom a jöv?, és nem csak tréfa mi múlt,
szerelmed irántam lehet tán múló, de fájón ég mi bennem kigyúlt.

...

Szívem b?nös keresztje vagy te
Vonszollak, mint Jézus a kálvárián
Megfeszülök rajtad keserves kínnal
Minden magányos, gyászsötét éjszakán

Vérvörös hajnalon újra feltámadok
Kaparok utánad, ismét akarlak szüntelen
Álarcban játszom, tagadva téged
Fáradtan cipelem meggy?lölt életem

Keservvel irtalak szívemb?l,
Minden percem, minden lélegzet Téged temet
Hogy letehessem végre gy?lölve imádott
Könnyt?l gyöngyöz?, vérázott keresztemet

...

Hiába minden vágyó ölelés
Te már nem akarsz engem
Hiába a keres? pillantás
Te már nem találsz engem
Hiába a sikoly, a vel?t rázó kiáltozás
Te már nem hallasz engem
Hiába a körömszaggató kapaszkodás
Te már eldobtál engem
Hiába, hiába minden
Te már elhagytál engem

...

Szeretlek hisz te vagy az élet, hiányzol s nélküled félek!
Mióta velem vagy boldog a lényem, nélküled elvesznék egy nagy réten!
Te vagy kivel kelek s fekszem, érted dobban a szívem!
Szeretem ölelésed, csókod, közelséged hisz a vágy valóra vált!
Nem álom és nem is mese te vagy a szerelmem megtestesít?je!
Te vagy kiért élek s bosszankodom, nehogy elbízzam magam nagyon!
Szerelmünk oly sok mindent megért már s még mennyi szépet talál!

...

Én mindig gondolok rád,
ha felkel a nap és este,
ha nézem a csillagokat.
Nagyon rossz az, hogy Te nem vagy itt velem,
Soha nem múlik el irántad a Szerelemem!
Én még várok Rád.
Nagyon hiányzik az amikor át ölelsz,
olyan sok az a többszáz kilóméter!
Most már inkább lehunyom szemem
és elképzelem,
fogod a két kezem,
Szeretlek éjjel!
Szeretlek nappal!
Szeretlek örökké boldog szerelemmel!

...