Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Don-kanyari vízióm…
Századparancsnok voltam a mély hóban…

Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk,
Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk,
De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg,
Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg…

Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies,
És vannak kis települések ott is, az meg népies.
Most a túlparton orgonával játszik nekünk az orosz,
Balalajkától megfoszt minket, háború isten gonosz!

Egy hideg bunkerban, sarokban ülők és szenvedek egyedül,
Itt nincs hova, így a szép lelkem tőlem a pokolba menekül!
Vannak itt az embernek embertársai, de csak él… egyedül!

A fronton, hogy most tél van vagy nyár, nekem szinte mindegy
A fásultságtól az ember elvásik, így egyre megy.
Kellene nekem, egy nagy szeretet gesztus és ölelésérzés…
Jó lenne, ha áthatna az öröm és kedves női nevetés…

Én, magamban jelen vagyok!
Fáradt, magamban én vagyok!
Mellettem, csak magam állok!

Viszont itt van a mocskos, patás... sátán.
Kacaja csak zengedezik a vártán.
Ajánlottuk neki, hagyja abba és lesz hó süti…
De, nem! Ő a kacaját géppuskából ránk, kilövi…
Én magam mitévő legyek, hódító vagyok, kiengesztelhetetlen,
De, majd ha, ránk támad az orosz, ő lesz itt a vad, megfékezhetetlen.

Szinte légüres, de végtelen itt a hómező,
Rettenetes, és farkasordítóan dermesztő!
Életben maradáshoz akarat elegendő?

Itt vagyok a végtelen térbe, a valóság határán túl,
Vakvágányt már bontják, mozdony marad még és itt… ő is kimúl!

Itt parancsra megy minden, nincsen morális megfontolás,
Nem mondhatom azt, hogy nem tetszik és énnekem legyen más!
Fronton helyben lelövést kaphat a parancsmegtagadás!

Óh, Te halál, itt létezel állandóan karnyújtásnyira,
Addig jó, míg a kezem a semmibe markol, holnap... máma…

Egymáshoz egészen közel vagyunk,
Balalajka zenét mégsem hallunk…
De, van helyette orgona zene,
Sztáliné, hogy a fene megegye…

Ezek aztán, törik és zúzzák az emberi vágyakat,
A sok meghalt katona, már nem dédelgethet álmokat…
Itt biz' a katonák félig megfagyott emberi roncsok,
Ha jön is szanitéc, rajtuk már nem segítenek gyolcsok…
Itt nincs hol megpihenni egy sátáni harc közben-után,
Itt az ember nem várja, jó jön majd a túlélés után.
Gondolata sincs, a hideg uralkodik a tudatán…

Ha a fronton a mesterlövész a halál ügykezelője,
Akkor a „Sztálin-orgona” tüzér a rombolás ügynöke…
Aki ezt túléli, annak örökre megvan… menedéke?

Itt életbe csakis úgy maradsz, ha átmész a tű fokán…
Két puskalövés között igazítasz a gyűrött kapcán.
Itt a létárnyékunk, a lőporfüst homályába vész,
Képzelgek, mint egy barom! Öltözök, hazamegyek… kész…

Volt itt már velem úgy, hogy a nap sugarát átöleltem,
A megélt nem sok évtizeddel gyorsan számot vetettem…
Aztán oroszok lőttek, magamat gyorsan levetettem.

Itt a fronton nincs más társa az embernek, megöregedett sóhajnál.
Te orosz, mielőtt rám lősz, jó lenne, ha fáklyajelzéssel átszólnál…
De! Nem szólsz, inkább tűrőd, hogy a halálsírás feszítsen a torkomnál…

Mint jó parancsnok a katonáimért élek és halok,
Minden pillanatban a percek felől tangózást hallok…
Lassan minden reggel beletáncolunk az őrület reggelébe,
Katyusák szolgáltatják a zord-zenét, a hajnalfény ellenébe.

Rád gondolok, ahogy otthon vagy és a fényed nagyon belém hatol,
Szinte érzem a karod melegségét, jól esik, érzem... átkarol.
Hallom, akna süvít, le kell bukni rögtön, mert az ember elpatkol…

Nekem már a hazug szavak nem kellenek,
Az orosz puskák őszinték, csak rám lőnek…
Ha nem figyelek, a dicsfényem, csak úgy leomlik.
Hogy jutok haza, ha fölöttem a sír beomlik?

Itt most a Tál tábornok felhői között van fényszünet!
Ki lesz, aki megéri májusban, hogy lesz csillagszüret?
Vagy lesz köztünk, aki akkorra már hazafelé „üget”?

Már a hó-ismereti tudás tárházát birtoklom, itt az Uriv falucskában...
Mondhatom, hogy a hóval-jéggel bélelt lövészárok az én házam, az én váram…
Kint, lövészárok partján sem lehetsz, bele kell bújni jégbe, mind, a hét-határban.

Feladat, hogy itt a hómezőn, maradjak életben, mint hópihényi ember,
Élet-halál közt hullámzik életem, akár egy nagy hófúvásban a tenger!

Bennem él még a régi lelkem, aprón-sűrű rezdülése
Meg van, az orosz orgonától… lélekhúrom pendülése.
Hozzám szól az orosz orgonahang, szinte bársonytálcán,
Dallam, belém hatol, szívembe ketyeg, zene ritmusán.

Itt a messzibe, az őszülő fürtök végleg lebuknak,
A hómezei estben, értük gyertyák nemigen gyúlnak….

Hallod? Már teljesen elfagyott, nekünk nem dorombol régi idő…
Itt ez a hómező, mint egy fehér vérmedve, nem szelídíthető.

A félelmünk a hidegben is lebegő,
A fejünk felett szétlőtt már a levegő…
A halál előtt, lehet egy perc, ketyegő?

A jéghideg vasfogakkal mardosnak őrségben az éjszakák,
Hiába van sisak homlokon, itt halálra várnak a bakák...
Érzem a bőrömön a halál-lappangás átható szagát,
Meredve csak nézem... tegnap még életnek a hó-lenyomát.

Ami itt van, arra nincsen szó, talán egy-két ima is kevés...
Barátokat elgyászoltuk, miránk még vigyáz a gondviselés...
Teljes csend van, titokzatosan halálos csend.
Az őrség nem alszik, a holdvilág is esend…
Ha kinézek a lövészárokból, pofán csap a jeges-hó végtelen…
Katonának nincs elég reménye, bizodalma, minden elégtelen…

Ma itt a háborúban is csend van, megpihent a lárma,
Nem szól felesleges szó, nem fúlunk aknarobbanásba.
Csend, vackában honol, de, nincsen-miért, minden hiába?

Itt a monoton csendesség is úgy hallatszik,
Mintha a halál órája... idehallatszik.
Ó! Te háború… Te éhes, vad, öldöklő kutya,
Te vagy az, ki az én elmémet szétmarcangolja!

Vecsés, 2015. november 3. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 13
Kustra Ferenc József Érdek, Bánat, Csalódás,
Rossz vonatra szálltam…?
Lehet, hogy én tévedtem és rossz vonatra szálltam?
Megszülettem az „állomáson”, vonatom vártam…
Jött is éppen arra egy életvonat
Ez volt mi… határozta holnapokat…

Felsírtam… anyám biztosan azt hitte, hogy örülök,
Jött egy pőre kocsi, rádobott… én belekövülök.
Vert az eső, beterített hó, szemembe vágott a szélvihar,
Volt még menetszél, szemembe a mozdony füstje… ami betakar…

(Senrjú)
Kicsi élet csak,
Megjő és semmibe megy…
Életkitöltés.
*
Vad életvonat
Robog a semmiken át.
Utas, mit tehet?
*
Utas bóklászik
Saját életvonatán…
Nézi jegyét… más!
*
Zuhog az eső,
Könny, így nem látszik arcán.
Bánattakaró!
*
Embernek bőre
Pőre kocsin, cserzett lesz.
Szépség múlandó!
*
A kidöntött fa
Síneken, útakadály.
Mozdony átgázol?
*
Pőre kocsin Te
Csak pőre utas lehetsz.
Nincsen védelem!
*
Ha megszületsz, feltesznek vonatra… nem boldog hullámvasútra,
Indulsz azonnal, húz a mozdony… de nem kellemes „társas útra”.
Menetközben ezért úgy érzed, élet maga a hullámvasút,
Azt meg már tudod, hogy ez nem... a valódi, kacagós társas út!
Egyszer bizony lent és egyszer meg fent van, így robog a vonatod,
Bár látod, hogy a sín egyenes, sőt, kinézel és te is tudod!

Hatvanhét éve meditálok, hogy vajon jó vonatra szálltam?
Mit nem tudok, hogy előző életemben és épp erre vártam?
Hosszú menetben van bőven, sínek, kitérő, mozdonyfordító,
Nagyon tűzött nap is, vert eső, volt hideg is… farkasordító!
Biz' leszállni, átszállni, lemaradni állomáson nem lehet,
A vonatom velem együtt utaztatja a megírt végzetet…
A vonatom magányos, bár pőre kocsin, néha sok az utas!
Ők jönnek, mennek, állomáson átszállnak… van ki meg társutas.
Van még potyautas, fiataluras, én meg... az öreguras.

Éjszaka, ott látok, ahol, van rendes kültéri világítás,
A nappal meg rendben van, mert akkor a napsugár a fényforrás,
De nem nekem, mert fejem felett nagy, vastag esőfelhők vannak.
Napfény sem világit, csak a más vonaton ülőnek, csak annak...

Ha leugranék, futnék, én, magamat utolérni sem tudom,
Mert arra nincsen vasút, nincsen sínek, arra nem megy… vonatom.
Kinek milyen vonata jött, amikor rádobták,
Olyan lesz élete, ez lesz, ez az mit... rászabták.
*

(Senrjú)
Éltem már hosszú
Volt, remélem, tart is még!
Én bízva bízok!
*
Éltető remény,
Mi benned, lelket tartja?!
Ne veszítsd magad!

Vecsés, 2015. február 27. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjú -ban. Önéletrajzi írás...
...
Eddig ennyien olvasták: 13
Lehetőség, Remény,
Szalonnasütés 3.
Szalonnasütés egy fölséges foglalatosság,
Elkezdéséhez, kell biz’ némi akaratosság.
Vannak különféle szalonnák,
Ki mit szeret, azt felszúrhatnák…

A legfontosabb része azonban a finom meleg tűz,
Ez az, mi a szalonnával lelkileg totál összefűz…
Jó szalonnasütés, jó emberséges alapot ad, rendesen
Égő tűz, jó lelki élet, így lesz majd sütés bajtól mentesen…

Ha már ég is a tűz, azért legyen vékony fa kéznél,
Mert lehet, hogy leég, a fele szalonnasütésnél
És a vastag fa meg nem gyullad! Nincs rosszabb éhségnél.

Akkor lesz a megsült szalonna gyomrunk finomsága,
Ha olyat eszel, ami a kedvenced, gyomrod várja!
Van választék bőven… kinek most mi a leghőbb vágya?

Zsíros a szalonna, milyen legyen? De ne hidd, nem hizlal, csak fald bátran,
És egyél hozzá bőven kenyeret, ez a zaba, jó ha, zabolátlan.
Tiszta lelkiismerettel, ha ily’ fölséges finomságot eszel,
Nyugodt lehetsz te, ha, elmész aludni, nyugodtan hullámzik kebel.

Tűzmester! Itt aztán ne feled, hogy a gyantás fa nem alkalmas,
Más talán lehet, és akkor mindenkinek jól lakik üres has…
Ja! És legyen a kezed ügyében egy nagy tűzi fogó,
Mert a tüzet is kezelni kell, akkor lesz jól pattogó!

A nyársad lehetőleg legyen kétágú, akkor nem forog a feltűzött,
És semmi le nem fog esni, fenn marad úgy, ahogy Te azt oda feltűzöd.

Legyen, amit feltűzöl, például jó kis angol szalonna,
Majdnem tiszta hús, és ezt még a rossz gyomrú is enni bírja.
Ez, a vékony zsírréteggel, megsüti magát,
De nem lesz kemény, öregnek sem vássa fogát.
Ha a húsos részét eszed, abban a kényeskedőknek sincs zsír,
Csak amennyiben megsült, és aki ezt sem eszi, az, az emír.

Ki a zsírosabbat szereti, tegyen fel a nyársra, jó füstölt szalonnát,
Ez bizony, puha marad, zsírja kenyérre csepeghet, majd eteti magát.
Ha előre meg csak egy kenyeret szúrsz föl, akkor lesz finom pirítósod,
Aztán a szalonnazsírt rácsepegtetni, fölséges foglalatosságod.
Van itt még vastagabb kenyérszalonna,
Süsd azt, és az is lesz fölséges kaja.
Van, aki a húsosabb erdélyi szalonnát kedveli,
Süsse bátran, különleges, majd kedvét ebben megleli.

Vannak persze még sokféle húsos szalonnák, mik érdemlik a sütést,
Szeld kisujj vastagra, úgy szúrd fel, biztos eléred a beteljesülést.
De! Nem elég a szalonnaféleség, kell még mellé, valami kolbász,
És az legyen, kb. tíz centis, ez a nyárson nagyon jól mutat, kicikornyáz.
Meg vörös hagyma, mit beteggyomrúak nem is ehetnek, de itt sütve?
Felszúrod a szalonna mellé, zsír ráfolyik és így lesz készre sütve.

Ne feledd a krumplit, oly' fontos kelléke ennek a lucullusi lakomának,
Mosni és egyenként alufóliázni, ezzel is megadod fényét a mának…
Ezeket csak úgy bele kell tenni a parázsba, ez része lesz az alkotásnak.

Nagyszerű, ha tálalóban előre felszabdalt a paradicsom, paprika
És ha már úgyis füstszagú vagy, legyen pucolva egy nagyobb marék fokhagyma!
Meg nagyon egészséges, ha van a nyers vagy kovászos, már jól beért uborka...

Itt elég előre egyszer kezet mosni, a többi már szappan pazarlás,
Ha kéz, füstős, zsíros, erős paprikától csípős, kell az alkalmazkodás.

Virsli jó sülve, de nem a legjobb a nyárson sütni,
Mert a már sül, lehet, hogy a parázsba fog kikötni.

Tű mellett, jó, ha boldogságos, nagy békesség van,
Gyerekeknek példát mutatni erre idő van…
Mert a játékból, hamar végzetes baleset van!

Sertés és- marhahúst inkább ne használj, mert azok lassan sülnek,
Ha leég a tűz, vége, akkor talán nyersen még, ki is hűlnek.
Szalonnasütés közben ne vegyétek elő a gondokat
Hogy kinek lesz, étek finomabb, ebben forogjon gondolat!
Dobd le addig a telefonost meg a táblagépet, tűz ég a nélkül is,
Beszélgessetek, egyeztessetek, hogy a nyársra felszúrt, sül és miért is?

A kenyérre azért figyelj csak, hogy vastagabb szelet kell legyen,
Könnyebb megfogni, kezelni, meg az emberfia jobban egyen…
Kenyérnek a durum kenyeret ajánlom! Egészséges legyen!

Van, ki csinál még francia vagy más, egyéni salátát,
És ezzel kedveskedik, ezzel is megadja a módját.

Célszerű a nagy nap előtt a késeket is megfenni,
Mert bot éllel, egy jó sült szalonnát nem lehet jól szelni.
Ha, van, aki kávézik utána, akkor az legyen előre lefőzve,
Hadd igya a lelkem, lehet, úgy érzi, hogy neki ettől fényes a bőre…

Ha vége az úri-murinak, akkor a tüzet, le kell locsolni ez a lényeg,
Ne hagyd magára, az bűn, mert ha valami leég, hiába esz meg már a méreg.

Én már innen látom, ahogy folyik az álladon a zsír,
A tűz, ha leégett, halkan pattog, ilyen, amikor sír…

A nagy parázs, sütéshez, isteni meleget adott,
Részt vevő meg a nap végén, bíztunk, dalra fakadott…

Vecsés, 2015. június 20. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 16
Lehetőség,
Szalonnasütés 1.
Szalonnasütés egy fölséges foglalatosság,
Elkezdéséhez, nem kell semmi akaratosság.
Vannak különféle szalonnák,
Kik már magukat felszúratnák.

A legfontosabb rész azonban a finom kis tűz,
Mert az a szalonnával lelkileg jól összefűz.
Jó szalonnasütésnek, nagyon jó alapot ad, rendesen
Előkészített, megrakott tűz, így lesz sütés felségesen…

Megmondom a receptet, tűznek legjobb az akácfa,
És ha megspékeled cseresznyefával, így lesz lángja
Jó! Akkor lesz a szalonna a gyomrunk finomsága.

Elmondom, ha cseresznyefát a füstölőbe beteszel,
Akkor nyugodt lehetsz, este mehetsz aludni, lefekszel,
Tiszta lelkiismerettel, majd nagy finomságot eszel.

Tűzrakásra, minket még rég, ötvenöt éve tanítottak,
Mikor úttörőtáborban voltunk és mindent megmutattak.
Gyújtós, nagyon fontos, hogy csak vékony szálakból álljon,
De még csak akácból. Közben legyen szemed akácon,
Már szépen, vastagabbra vágott fa-szálakon,
Most a tűz felelőssége nálad… válladon.

Aztán rakjál vastagabbat, többet egymás mellé,
Majd egy sort tegyél keresztbe, úgy derékszög felé…
Ezt ismételt meg, vagy kétszer egymás után,
Ha leég, akkor bízhatsz, pazar tűz lesz tán’.
Ne feledd Te halandó, a gyújtástól a sütésig,
Figyelmeztetés maradandó… csinál két óráig!

Tűzmester! Itt aztán ne feled, hogy még a fákból kettő-kettő
Cseresznyefa lehet, mitől szalonna teli szájjal ehető!

A nagy parázs nagy, forró meleget adott,
A nép meg a nap végén, dalra fakadott…

Vecsés, 2015. június 19. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 21
Boldogság,
Poétának lenni
Poétának lenni, mások lelkébe hatoló dolog,
Poéta biz’ másnak ír, míg ez a világ forog.

Te figyelj a jóra, a rosszra, a felületesre, a maradandóra!
Ezekből írsz egyveleget, mi már örök marad papírra róva.

Poéta légy ügyes, igyekezz maradandót alkotni,
Hogy majd a leszármazottak is tudják olvasni…

Ha ügyes leszek, lehetsz Te az irodalom egyik csillaga,
És még láthatod, hogy versed mennyi olvasó olvassa.

Ne feledd, légy te munkásságodban az alázat maga,
Légy Te az irodalom tűzhelyének tápláló parazsa.

Vecsés, 2019. június 13. - Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 40
Remény,
Lassan betakart a sötétség… 2/3.
Képzeletem…

A nagy-hegynyi sötétség ölén, mélázva, konyult fűben feküdtem,
Elgondolkoztam, életemen, sorsomon, mily’ a nyugdíjas létem.
Elnehezült szívem, mire végig zongoráztam rongyos életem.

A szépséges, bársonyfekete, lágyan ringó sötétség,
Nem segített, hogy könnyebb legyen az elviselhetőség…
Mert bizony szép kor a hatvanhét, és ez a számszerűség.

Az áthatolhatatlan sötétet a csillag-sziporka mutatja,
Mert én belül tudom, hogy megy tovább, nem áll meg, óra mutatója.
Minden elmúlik, de a jövő perce, az előző folytatója.

A sötétben nincsen korkép, vad gondolataim úgy cikáznak,
De nem durván, nem fájók, Inkább szabadon magukban cicáznak.
Ez a korlátlan korlát-nélküli sötét, mit sokan imádnak.

Sötét hőségben hallgatnak, a fű, a bokor és a fák,
Ebben a vakságban nem látom, hol vannak broméliák.
De magamról mindent tudok, gáncsolnak a száraz csutkák.

Érdekes az éjszakai világ a meglevő tényekkel,
Még akkor is, ha magadévá teszed a vad éjt, lélekkel.
Ha gondolkozol, ha odatartozol, ha visz jó érvekkel.

Most nem vagyok sugárzó napfényben,
Csak leledzem az éber éj-kéjben,
Úszok a vaksötét semmiségben.

Igyekeztem, mindenképpen maradásra bírni a napfényt…
Nem akartam éjsötétben élni saját szívben, ön-rabként…
De élet csapdákkal teli, idő meg csak halad, óraként…

A vaksötét, csendben zümmögteti a sötétséget,
Ebbe, mint lovat befogja a világmindenséget.
Én meg részt veszek benne, élvezem e semmiséget.

Talán a sötétben, unos-untalan rovod az utadat,
Közben lehet, hogy sokszor sírás fojtogatja a torkodat,
Te meg elhagynád a sötétben, de nem lehet… a gondodat.

Lehetsz Te igazságos, életerős, vagy életharcos,
Ha nincsen jó kövesút! Amin mész pocsolyás, buktatós,
És ezeket nem biztos, hogy legyőződ… lelked magasztos?

A fénytelen csillag-fények, millió-számra égnek
És nekem azt sugallják, hogy nem lesz vége az éjnek,
De én tudom, a reggel véget vet a vaksötétnek…

A szénfekete éjtenger, teljesen belepte eget,
Fájó gondolataim nem is fogják fel a fény-szelet.
Reggel majd jobb lesz, ha a Nap egy délibábot feléget.

A fekete düh tüze is fellobbanhatna bennem,
Mert az életem is éj-fekete, dühítő nekem…
És mégis várom a fényt, fogam erre nagyon fenem…

Reggeli napsütés arany-viharában eltűnik majd fekete éj
És az aranyárban messzi elúszik a sötét-éj, mi már úgysem mély.
A napfény tűző, elhatalmasodó hullámai… maga a fény-kéj.

A természet lágy ölén, harmóniában csillagfényes éggel, világgal,
A diszharmóniától eltávolodunk, begyűjtött égi sugárzással,
És az élet megy tovább szépen, idő is megy időleges megnyugvással.

Vecsés, 2015. június 28. – Kustra Ferenc József
...
Eddig ennyien olvasták: 31
Remény,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó