Arcomon táncot rop a hold sugára…
Álmok táncolnak rajt’ alkony utánra.
Nézem, bármerre csak halvány fények derengnek,
Nézem, ilyenkor tobzódnak a bántott lelkek.

Lelkem a sötéttel, jaj, elvegyül,
Elegyedik, de tán’ hitetlenül,
Mert mégsem ez lenne az én világom.
Napfény, derű, ez az mi… én kívánom.

Várom a hajnalt, tudom, csak jó sokára jön,
Lesz még kikelet, virágbimbó is előjön.
Ahová nyúlok, nyálkás, de majd fölszárad,
Isten szólt: fiam, építsd újra a várad!

Vecsés, 2011. október 9. – Kustra Ferenc József

...

Balaton vízfelülete, mint tükörkép lopja távolságot,
A hullámok meg, sokszorozzák… Ezt a gyönyörű mohóságot…?!

Itten kéne lenni, egyszer és mindenkorra,
Akkor is, ha reggelt, vagy éjfélt üt az óra,
Így lenne állandó az élvezet, nem lenne a kín,
Lelkem, boldogan játszana a szeretet húrjain…

Ez a gondolat felvetés, dráma, szinte tudatzavar.
Életlehetőség erre nem adott, nincs döntés hamar.
Marad inkább az emésztő, nagy vágy, már gyermekkorom óta.
De tudott lehetetlenre várakozni… kész idióta.

Én nem vágyok az Adriára, messzi Balira!
Nekem, te kelessz télen és nyaralni nyaranta!
Mondd, szeretett Balaton, ki is vagy te énekem...?
Azt hiszem, te vagy az a... el nem múló szerelem…

Ha parton, én kint maradok és rám zuhan a csillagfényes éj,
Ámulok, ahogy visszatükröződik… vibrál a hullámtaréj…

Vecsés, 2015. május 25. - Kustra Ferenc József

...

A remény förtelmes prostituált
Az emberhez, mint megmentő kiált.
Azt akarja, pazarold rá élted,
A végén Te is hiszed, úgy vélted.

A remény nem segítség, csak áltat,
Az életen, mint vadló átvágtat.
Változtassak vagy ő lesz hóhérom?
Nem érdekli; lelkemben haldoklom…

Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József

...

(Kereszt anaforás)
Szerelmünkkel nem gubództunk mi egy éji-ködös álomvilágba,
Nekem nem volt jogom… most meg élhetek kicsinyes panaszkodásba.
Szerelmünk tele volt a sorskönyvembe részletesen beírt tüskés gubókkal,
Nekem meg ebbe nem volt beleszólásom, bár híven hadakoztam gubókkal.

Tiszta szívemből, tiszta szerelemmel örültem neked,
Gondoltam sorsom javul, ha szerelemben élek veled.
Én vagyok a próbabábú, sorsával senki sem... nem küzdhet meg,
Mit abban egy öreg szerzetes beírt, nem változtatható meg.

(Anaforás bokorrímes)
Szerelmem gondolatimat mindig a Te síkodra vezérelte,
Szerelmem uralta az agyam-lelkem, Te vágyam, örök végzete.
Szerelmemben folytonosan csak vágytam rád, de nagyon és eleve.

Tudom is azt is, hogy te születtél életem párjának,
De nekem nem jár ez, sorsomba beleírt páriának.
Sajnálom, hogy ebbe az élhetetlen életbe, Te is belekeveredtél.
Én ugyan igyekeztem, de sajnos végső szerelmem így bizony nem lehettél!

Szoktam volt már sokszor mondani; „kire mit rótt a sorsa,
Azt kell élnie” egészen a lét végéig… halódva!
Szoktam volt mondani; „embernek a gaz sorsa az ura!”

(Bokorrímes)
Gondban vagyok nem vagy, szerelem elment, sőt megszűnt,
A fölmerült jobb világ csak úgy lelépett, letűnt…
Vagy az is lehet, hogy a szerelmem nem szembe tűnt?

Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; a szerelemről, alloiostrofikus versformában.

...

Van, hogy az őszidő is lejár, neki is biz’ véges az ideje,
A szép színes világnak -avar véggel- is eljön egyszer a vége!
Az ősz is lejár, neki is véges ideje, biz’ szabott a léte!

Van ez a hol kellemetlen, hol nyirkos is... szűkölő, redőny-ködfátyol,
Ha látni akarunk, sohasem engedi, éppen bűvölő a fátyol.
Bandukol már és pont erre a tél, az ember érzi a csontjaiban,
Nem rossz majd a tél sem, (Juj, a nagy hideg!) de csak hógolyózás csatában.

Van olyan kellemetlen, nedves-nyirkos nem átlátszó ködfátyol,
Ha látni akarunk, soha nem engedi, akkor terül fátyol.
Süvítő szél még leveri a zizzenő, maradék levél csapatokat,
Erdő meg tudja, hogy itt marad kopaszon, elejt fárasztott sóhajokat!

Van munkája bőven az ősznek, most erdőkben, még kertekben, fasorokkal,
Ha meg a tél ideér, átveszi a melót, és zenél a jégcsapokkal.
Lesz akkor nemulass, nekünk is természetnek is, jéghideg holnapokkal!

Van ez a hol kellemetlen, hol nyirkos őszidő de, neki is véges az ideje,
Csinálja is, meg tudjuk is, hogy élvezkedik, ha a vastag ködfátyla kiterítve!
Tudjuk, hogy becsületes a lelkem, mert színesre zsugorit majd' mindent, ami még zöld,
De majd a fránya tél... néha ő is előveszi -csak hogy ne lássunk- azt, ami a köd!

Vecsés, 2013. október 30. – Kustra Ferenc József

...

Látunk egy közeli háborút és fölütötte a fejét a -vége elérhetetlen- háborús világhelyzet…

(Apeva trió)
Baj,
hogy nincs
Nyugalom,
Egy kis béke!
Harcnak nincs vége...

Én,
Miért
vagyok, ki?
Hetvenötként,
Miért én szívok?

Baj,
Másik
Földrész is...
Ott háború?
Vész Európa...
*
(leoninus duó)
Nincs már egy szál népmese sem, ennél nagyon baj, hogy nincs béke sem!
Mert még mi akarnak a háborús uszítok? Ők a továbbra is gazdagodók...
Róluk írtam már ők a fekete kosok, de sajnos, nem ők a fronton harcolók.
Ha őket is besoroznák és irány a front, már nem volna sikoly... jaj, ez a front!
De talán még nagyon baj fekete bárányok hada, ők csak követők, ügynökök hada.
Mind a kétfajtának üresség van a fejében, sötét pénz érdekeltség jár eszében.

Nagy nyerészkedők, akik pozícióban vannak, vastag dollárért vesznek és...’eladnak’!
Ne fizetős menekülőt hibáztassátok! Ott lennél, imigyen... Ti is eljárnátok...
Aki bevonul önkéntesen, van biz' indoka, aztán hogy mi lesz az, az ő gondja...
Mondjuk, ki haza szeretetből viszi bőrét... maga viseli tette nem semmiségét!
Lehet is ezen vitatkozni, hogy családszeretet, vagy háborúban hazaszeretet?!
Ily' öregen és már tán' elmenőben: romokban a szívem, a lelkem, meg szeretetem?
*
(3 soros-zárttükrös)
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett,
És ha fekete, kos-szarvú is, akkor ilyesmi kölyköt is nemzhetett...
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett.

Majdnem idáig hallom, hogy harckocsi -tarack- ágyúval nagyon lőnek,
Aláásó gyanú, ettől képzelhetik magukat oly' nagymenőnek...
Maga a mai világ a nagy baj, mert bizony mindenki egy kufár lett,
Valahol a messzibe laknak a nagyon gazdagok... Most gazdagabb lett.
*
(Senrjon trió)
A békét én hol lelem?
Pedig az... lélekben kedvelem.
Francba a harcot!

Gazdagnak, csak pénzem kell,
Neki jó, ha az enyészettel...
Francba a harcot!

Nem kellek, azt sem bánják,
nem bánják, nem kellek estétől!
Francba a harcot!

Vecsés, 2023. július 31. – Kustra Ferenc József- íródott; alloiostrofikus versformában, a világ, az emberiség jelen -élő- háborús-történelmi helyzetéről. Végveszély van, Afrika is háborús fél lehet…!

...