Istenem, mond mit tettem?!
Bocsáss meg, hogy vétkeztem!
Vétkem, hogy megszülettem?

Mi ez a patazaj, lihegve fújtató ördög?
Avagy kovácsfújtatóba régen szorult hörcsög?
Én így akkor hogyan élvezzem a szférák égi zenéjét?
A sors rám küldte a lihegve fújtató, patás segédjét?

(leoninus)
Az ember azt várná, hogy a szférák zenéje tán' lenyugosztalná,
De a fehér hollónak sem kedvelt a fekete had, ott nem marad.

(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
A szépen világító szférák zenéjét, csak várom, csak várom,
Az ördög meg rúgott egy gödröt és ez lett mára az nagy árkom...
A szépen világító szférák zenéjét, csak várom, csak várom,

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, kétszeres belső rímes)
Jól látom, az én lelkem nem nyerhet kielégülést az égiek által?
Jól látom, hogy hiába erőlködők én, nagyobb sas csapattal, ég által...
Jól látom, az én lelkem nem nyerhet kielégülést az égiek által?

Nézem az eget és az alkonyat pirosítja az arcomat,
Gondoltam, hogy jó ez hátha fokozni tudom égi harcomat!
Előttem nagyon bíboros színben lángol a kacsaúsztatónk,
Mi tükörsima és leülepedett, ez esti búcsúztatónk?

(3 soros-zárttükrös)
Majd, ha a nagy kaszás belép az intimszférámba,
Akkor már nem vágyok: el nem ért, égi szférákba…
Majd, ha a nagy kaszás belép az intimszférámba.

Vecsés, 2016. május 21. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

Mint egy vak zongorista… Lia!
Nem látlak… vágy előrehajtva.
Lelkem billentyűit,
Szeresd szerkentyűit.
Csak közösen, előretartva.

Mint egy dallamot, zongorállak,
De nem kell néznem, a kottákat.
Te a lelkemben élsz,
Szinte, velem átélsz...
Mi kerekítenénk kockákat...

Mint egy álmodozó ó, Lia!
Jöhetnél, már előrehajtva.
Beszéld meg vágyaddal,
Egyeztesd, álmoddal...
Horkolhatnánk egy jót, egy… ágyba.

Vecsés, 2019. május 5. – Kustra Ferenc József - anaforás, romantikus LIMERIK csokor

...

(3 soros-zárttükrös)
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot,
Mert lelkem hiába várja, sors-pirkadatot…
Kisírt szemmel várom a hajnali pirkadatot.
*

(Anaforás, 10 szavas duó)
Életemben, csak alig egy-két halovány pirkadat volt,
Lelkem, imát mormolt.

Éltemben lelkemnek, sohasem volt mit, nyugodtan habzsolni,
Nagy vesztes volt.
*

(Senrjon)
Milyen lét? Hol nem nyílik!
Virág… Kertben egér rágcsálgat.
Szeretet hol van?
*

(Septolet)
Vágyok békére,
Életemre…

Hogy lehetne béke,
Harc, lélek lételeme.
Támadás,
Visszavonulás,
Béke nincs rohanvás…
*

A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend…
A fegyelmezett mértéktartás bennem, szabadságot nem is enged…
A nyugalom légköre bennem, de szívemet sokszor szorongatja csend.

Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg,
Az udvaron, két kiskutya birkózik, hentereg…
Lelkem sír és saját fájdalmában hempereg.

Vecsés, 2019. szeptember 21. – Kustra Ferenc József – íródott Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.

...

Úgy érzem… lelkemet vasalt lópaták tapossák,
Rajtam ugrál világ, bakancsban… gyalázatosság!
Jó már nincsen, nekem régen kihalt, élet eb-rudal,
Fénybe néznék, de az meg, amit a sötétség ural.

Nem tudok én már semmit… semmit se,
A szivárvány sem világít ide.

Nézd, egy pár gyík milyen boldogan szalad,
Fű, virág tavasszal új tőről fakad,
Bár nekem ebből jó lenne… semmi sem jut.
Fránya forgószél… szemembe homokot fútt.

Nem tudok én már semmit… semmit se,
Elment az élet, bánok… semmit se.

Már régen kolonc vagyok… a nyakamon.
Mondhatnám, hogy béklyó… saját lábamon.
Le vagyok kötözve… magam akadálya vagyok.
Mindenki csak kerék alá lök… tán’ ottmaradok.

Nem tudok én már semmit… semmit se,
Gondtalan élet, eh… nem volt sohse.

Sosem voltam tömeg töltelék
Így mindig kirekesztett valék.
Tömeg… soha nem is fogadott be
Mindig csak lebegtem a semmibe…

Nem tudok én már semmit… semmit se,
Felsőbbrendű gondolatok… azt se.

Ha felmásztam egy hegyre, lelöktek,
Ha lementem völgybe, megkötöztek,
Ha nagy ötletem volt, rúgtak, elgáncsoltak,
Ha jó véleményem volt, elhallgattattak.

Nem tudok én már semmit… semmit se,
Mennék saját utamon… népmese.

Ha volna legalább egy gyertyányi fényem,
Tán látnék valamit, mit sugall az énem,
De hát rozoga élet megfosztott önmagamtól,
Hogy szilárdan álljak lábamon én, és… magamtól.

Nem tudok én már semmit… semmit se,
Vagy már tudom, de vagyok… senkise.

Vecsés, 2011. szeptember 6. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

...

Egész életemben hógolyóznom kellett tavaszi virágnyílásban,
Ám csak virtuálisan, mert hógolyóm, sem más nem volt a tavaszságban.
Mindig, jól át is éltem, hogy na -kesztyű nélkül- a kezem most lefagyott,
Aztán a semmiből a semmibe, de a testem csak alkalmazkodott.
Lelkemben azonban... örökösek maradtak a fagynyomok.
Kertészhez sem járok, de megmaradtak éjjel kínzó álmok…

Vecsés, 2021. november 17. – Kustra Ferenc József

...

(3 soros zárttükrös)
Tavasz, ha nehezen is, de végre föltápászkodik,
Lelkem már előre, e szépbe-jóba kapaszkodik…
Tavasz, ha nehezen is, de végre föltápászkodik.
*

(Septolet)
Tavaszt ámulom,
Napjait
Várom…

Idő melegszik,
Napmeleg itt lakik,
Újhodás!
Minden tavasszal, nagy újdonságozás…
*

Két gólya, már egy új család magja,
Sürgeti tavasz is, elhadarja.
A pár rá is lelt a tavalyi fészkére,
Kicsinosítják… a sajátjuk végtére…
*

(Septolet)
Vaddisznók születnek.
Megjönnek
Fecskék, legyek.
Friss eső fellegek.

Csodálom, tavasz szépségét,
Lényegét,
Szerethető újszerűségét.
*

(3 soros-zárttükrös)
Álmomban segítettem új fecskéknek falazni,
Nem lett volna jó nekik, tavaszról lemaradni…
Álmomban segítettem új fecskéknek falazni.
*

(Septolet)
Tavasz hoz húsvétot,
Erdei lombkoronázatot…
Lecseréli borongót!

Télikabát sutba,
Szekrényben alulra.
Kincs,
Hó nincs!
*

(Haiku duó)
Tavasz... újhodás.
Kifakadása rügynek.
Újdonság-hegyek.
*

Szúnyog, poloska
Sok bambino őzike.
Újra csobogás.

Vecsés, 2019. március 13. – Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformában.

...