Öreg testben öreg lélek,

Elmeséli mostan néked.

Hogy kergette szíve vágyát,

Hallgasd meg hát balladáját.



Ifjú délceg gondolt egyet,

Nem telhetnek így a percek,

Órák, hónapok s évek,

Hogy e balga fukar népek,

Nem lelik mi szívet éltet.



Szép szavakat nem hallott már rég,

Bókra s udvarlásra nincs is már igény.

Bántotta lelkét e puszta tény,

Hogy az emberb?l kihal a szenvedély.



A csók mi régen szerelem pecsétje volt,

Ma játék s tisztasága zord.

Boldogságot tárgy okoz csak,

Mily nagyobbat a gazdagabb okozhat.



De álj! Hol marad a tiszta lélek!

Példát adok majd ti néktek!

Nem kell ide pénz se gyémánt,

Hogy a lelked szépen széttárd!



Elkezdte hát hosszú útját,

Szétszórta a bókok bókját.

Öntözte az élet fáját,

Szerelemnek violáját.



Tette ? ezt nagyon bátran,

S hogy ember jobbá váljon.

Teltek múltak hosszú évek,

Egyre n?ttek a remények.



Példa ím volt: hajolt bókolt,

minden hölgynek kezet csókolt.

Tépett szívet összezavarta,

Szava a lelket simogatta.



De volt ? neki titkon vágya,

Meglegyen az ? mátkája.

Kereste is szüntelen,

Járt poklon s egen.



Korszak ellen fogott kardot,

H?sként vívott lélekharcot.

Ámbránd lelke nem sejthette,

Hogy saját maga lesz a veszte.



Volt közel s távol, határon innen és túl,

E történetre mégis, bús végzet borul.

Kinyílt a szem, hogy e rút században,

Mit ér a szív, ha páratlan.



De a vagyon többet ér másnak,

Minden vágyat el is áshat.

Mivel neki kincse nincsen,

vesztes lett az életringben.





Nem akadt e földön kinek szíve kell,

Így a halál magányosan ragadta el.

Szíve megszakadt......

S a tanulság mi néktek megmaradt,

Egy fecske........... nem csinál nyarat!

...

Kedves emlék amit ?rzök
Szívem mélyér?l el?tör
Ki tudja mikor és miért
Nem adnám oda semmiért.

Könnycsepp fut végig arcomon
Néha egy emlék fáj nagyon
Merengve élem újra át
Gyász elhamvadt s?r? porát.

Az érzések szüntelenül
kering?znek lelketlenül
játékot ?znek szívemben
Átélt múltam a jelenben

...

Mónika, Nem lehetsz Te boldog, ha azzal vagy szüntelen, Ki nem jut eszedbe, s nem hiányzik esztelen. Te az vagy, Ki hiányzik szeret? szívemnek, mert rád gondolok folyton, kívánlak szüntelen.

Vénusznak vagy Te gyümölcse, ki oly sok gyönyört adhatsz, Vágyom testedre, hogy mind e gyönyört megkaphasd. Fényességed, mint hajnalcsillag mutatja az utat, csillagként ragyogja be örökre álmaim, s az utam.

Mond, miért Vágyom, miért gondolok rád minden nappal s éjjen át? E gondolat mi emészti fel testet, lelket, nappalt, s éjszakát. Az, mi jelenti, boldog lehetek Véled, nem más, mint, hogy Szeretlek Téged.

Boldogságot látok mindennap szemedben, csak szeretném remélni, hogy T?lem Kedvesem. A Boldogság az, ha felgyorsul szívünk, mert Ki velünk van éppen, az, kedves Nékünk.

Boldog lehet az, kit szívb?l szeretnek, de még inkább az, Ki szívb?l szerethet. A Boldogságnak ára van, mit nem mérlegel Szerelmes, de értelme volna ?e, ha többé nem lehet Szerelmes?

Veszélyes magaslat mit megmászni készülök, ha nem leszel mellettem, egyedül szédülök. Mert szédülök a magasban, ha egyedül kell másznom, ha Velem tartasz Kedvesem, megtörténhet Vágyam.

Érjünk fel Együtt a Csúcsra, ez minden Vágyam, teljen be Szerelmünk egy folytonos Vágyban. Folytonos Vágy, mi gyötri lelkem szüntelen, hisz Velem vagy mindennap, de Te, nem szerethetsz engem.

Szerelmed Nékem drága kincs, mit veszítenem nehéz volna, mert feledni Téged, szinte ?rültség volna. ?rült az mind, ki Szerelmet ad, mert fájdalmat okoz néki, ha Szerelme azt másnak ad.

Ha Vágyaimmal egyedül is maradok örökre, Én akkor is,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Egy szív, mely csak szeretni akar,
Egy n?t, kit az átlag el nem takar.
Kit?nik ?, ha szüntelen keresed
S boldogságod rögvest megleled.

Mert nem létezik oly szó vagy tett
Mi ily szempárt veled elfeledtet.
Ilyen gyönyör? lelket melyet,
Isten csak egyszer teremtett.

Nappal karodban tartanád,
Éjjel álmába ringatnád,
Majd fülébe halkan súgnád,
Leszek az ki örökké imád.

Szereted, hisz mást nem tehetsz,
Szíved szerint cselekedsz
És szíved most már mást akar,
Boldoggá tenni ?t még a föld eltakar.

...

Ha felnézek a kék égre,kicsiny szívet látok felfestve. Eszembe jut szerelmes N?m, Ki távol van, de mégis itt a szemem el?tt. Ha felnézek a kék égre, kitáruló lelket látok felfestve. Szerelmes lelked ajtaja nyitva van, bekopogok és minden vágyam, érzésem otthagyom. Így szeretek egy N?t, így kell szeretnem: ? az igazi énnekem.

...

Hevér József [Abdul]
Mi a lélek?
A lélek az ember tükre,ami elkísér egy életre
Kinek nincs az nem lehet rá büszke
Lelket mindenkinek adott a teremt?
Csak nem mindegy min?t
Jót adott a jónak
Rosszat a rossznak
Miért nem teremt?dött mindenki jónak
S nem lenne hatalma a rossznak.

...