Fűben ülök, ez merengésem helye,
Árnyat vet rám a lombozat ereje.
Gondolatom siklik, ez fű teteje

Csend mellettem ül néma-mélán, lesben,
Mire véljem? Hallgatok, karót nyelten…
Nincsenek hangok, a fény meg sem moccan,
Semmi sem közelít… mindenhol ott van.

Felnézek a kék égre, a roppant messzeségbe,
Lehet, hogy jobb lenne ott lakni a nagy kékségbe?

Nem érzek én a lelkemben semmi rosszat,
Ezen még a nyugalom is gondolkozhat.
Az erdő széli fasoron kellene végigvonulni, talán,
Csend meg csendben követne, egészen halkan, csoszoghatna csupán.

Érzéseim nagyon lassan bontakoznak,
Lelkem bugyra mélyén, talán nyiladoznak.
Elgondolom, van helye védőburoknak?

Fájón lebénító a csendem,
Nyugalom, meg csak ural engem.
Ne így legyen! Nem engedhetem…

Ha lassan is de, felállni kéne már a nyugalomból,
Kitépni magamat a képmutató, hazug világból,
De a percek telnek, nem félek segítő kirántástól…

Fordul a Nap, suhanó árnyak kerülgetnek,
Sóhajtva, a csendemmel együtt körülvesznek…
Hol buknak vesztesek? Merre vannak győztesek?

Látom, itt majd szakadnak a lélekhúrok,
Mert a nyugalmam sem lehet oly' zárt burok…
Hallom, a csend sorvad… magam alatt kúszok?

Vecsés, 2016. február 3. – Kustra Ferenc József

...

Hétköznapi pszichológia

Kinek sorsa, hogy alakul, érdekes,
Ki tudja, élni vajh’ miért érdemes?
Persze ez a kérdés csak elméleti,
Pro és kontra válasz, csak hitvitai.

Nézzük az ember életét, mi adott;
Lét jelenti az ötven százalékot.
Ehhez ember, tanul, képezi magát,
Ez jelenti össz. harminc százalékát.

Marad még a százhoz húsz százalék,
Ez a szerencse, az életjáték.
Van, ki e tételt bőszen tagadja,
Ha nem ismeri fel, az ő baja.

Ez sajnos nem változtat a lényegen,
Biz’ minden így működik az életben.
Tudom ez csak filó kategória,
De életismeretből van alapja.

Szerencse: az általunk nem ismert,
(Mert ugyan honnan ismernénk mindent)
Események, általunk nem befolyásolható
Láncolata, mely életünkben meghatározó.

Sikerért, boldogságért mindent megteszünk,
De vajon, hogyan alakul az életünk?
Szerelmesek vajon összetalálkoznak?
Jó pár lesznek, ha majd összeházasodnak?

Feltehetjük magunknak a kérdéseket,
De bizony, évek adják a feleletet.
Kit, hogy s mire neveltek gyermekkorában,
Az előnye- hátránya házasságában.

Munkahely és hivatás, szintén csak lutri,
Előre nem tudni, melyik az igazi.
A kérdés, elfogadnak, elismernek-e?
Vagy az évek céltalanul csak telnek-e.

Sok a kérdés, jó lenne pontos válasz
És kérdés, hogy előre hogyan válassz!
Megtestesülése a szerencsének,
Ha mások akarnak jót életednek.

Hogy haladjunk, a szerencsét kutatjuk,
Miért van, kiknek szerencsés az útjuk?
Hogy kik, milyen csillagjegyben születtek,
Sikeresek hirdetik: kedvezettek.

Okos ember lehet szegény pária,
Buta lehet a gazdagság császára.
E mércét még nem találta fel senki,
De rossz, ha az ember úgy érzi, senki.

Mindhez szerencse is kell az életben
És talán benne is van a lényegben.
Lényeges, hogy megszülessünk, tanuljunk
És hasznos tevékenységet folytassunk.

Szerencsés, ki szerencsés az életben,
Ki sikert, sikerre halmoz létében.
Csodáljuk nagyszerű életüket,
Sajnálkozva éljük le miénket.

Budapest, 1997. május 2. - Kustra Ferenc József

...

Jó lenne végre, kedvesem…

Te drága, szívem-szottya, Zsuzsó!
Tudod, hogy lelkemnek így nem jó?
Lám… Te csak fütyülsz rám,
Hogy pátyolgass, várnám…
Ez így, semmi állapot Zsuzsó!

Elvinnélek egy cukrászdába,
Belekóstolnánk, több tortába…
Térdünk összeérne,
Lelkünk ezt még kérne…
Kóstolhatnánk, kapucsínóba…

Meg korzózhatnánk kézen fogva,
Biz’ megtehetnénk mutatóba!
Hívnék én egy konflist,
Így csökkenne a list’.
Mikor már? Szívem-szottya, Zsuzsó!

Vecsés, 2020. október 18. – Kustra Ferenc József – szerelemről: LIMERIK csokorban.

...

(anaforás, négyszeres belsőrímes)
Ugye eljössz még, ha hallod majd a szívdübörgést?
Ugye eljössz még, ha hallod a csöndes ücsörgést?
Ugye eljössz még, ha látod, veled szemben a szerelmemet?
Ugye eljössz még… látod majd' elveszteni józan eszemet?

(anaforás, ötszörös belső rímes, bokorrímes, bokorrímes)
Kiscicám, ó, Te Karolina, nem jönnél gyorsabban… dorombolva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél már, rólam bőn' áradozva?
Kiscicám, ó, Te Karolina, jönnél? Tükröm lenne mosolyodba!

(anaforás, hatszoros belsőrímes, bokorrímes)
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél nekem a szív záloga!
Akkor várlak, kedvesem Karolina, legyél lelkem pátyolgatója!

(leoninus)
Gyere Karolina, jőj, igyekezz, nem bírom soká’ hiányod. Gyere… kegyelmezz!

(TANQ)
Szerelmem töretlen,
Jössz és kimutatom Neked!
Szerelmünk végtelen!
Hívlak, várlak, hiányollak!
Szívem, lelkem... majd csókolnak!

Vecsés, 2021. január 30. – Kustra Ferenc József – íródott: a szerelemről.

...

Avagy a régi emlékkönyved még megvan?

(3 soros zárttükrös csokor)
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni,
Az múlt sorscsapásra nem lehet fölkészülni…
Kár lenne a jövőt nagy plakátokon kitenni-

(HIQ csokor)
A múlt már
Semmit nem játszik!
Csak emlék.
*

A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak,
De érzem, bennem meg ök, mint tudók, kardoznak…
A régi emlékek, lehet, hogy már nem is valósak.

Bennem van
Múlt, de valósak?
Csak emlék.
*

Sorsom nem mindenbe… beleszólt! Valósan ő irányított,
Néha hittem, mily’ szép a világ… valóságban irányított…
Sorsom nem mindenbe beleszólt! Valósan ő irányított.

Emlékkönyv?
Én fiú vagyok!
Csak emlék.

*
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe,
Közben a halált nem tudjuk földolgozni az életbe…
Mindegy mi van, az új út kezdi magát a mennyekbe.

Sors könyve?
Soha nem láttam.
Csak emlék.

*
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem,
Lehet, hogy közben a volt jót magamnak mesélgettem…
Jó vagy tragikus volt az élet, épp’ azt kellett átélnem.

Élet majd
Mindent lekezel…
Csak emlék…

Vecsés, 2025. március 17. - Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.

...

Öregszek és már töpörödők.
Öregszek, már nem örökölök.
Vágtató lóról már leesnék,
Én már nagy ember, nem lehetnék.

Zúgó szél az arcomba vág,
Pech rám vigyorgó pofát vág.
Már nem vonz a szép pirkadat,
Jó lenne… csendes alkonyat…

Vecsés, 2004. április 17. – Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

...