|
|
---|---|
Horváth Ferenc (53 éves, férfi) Mit is irhatnék magamról , élem életem mint mindenki más ezen a világon. Megpróbálok talponmaradni a nehéz helyzetekbe is.
Volt gyönyör? családom, azt hittem mindig így lesz, de elj? az a pillanat mikor már nem a h?ség, a megértés a f? szempont, hanem a kaland vágy vezérelte utak. Ki mentem küldföldre hogy jobb megélhetést biztosítsak a családomnak, és mire vissza jöttem, csak a ház rideg falai vártak engem. El?ször nem tudtam mit csináljak, mihez kezdjek, ezzel a ténnyel, de az id? nem áll meg, forog rendületlenül. Azon gondolkodtam : -Vajon hol rontottam el? Értelmi választ sosem kaptam csak annyit, hogy ? még fiatal és szeretne mást is kipróbálni még az életben. Sosem néztem más n?re, nem jártam haza részegen, se fizikailag, se pszihiailag nem bántottam, de a nagy távolság mindent megváltoztatott. Most már eldöntöttem magamba hogy ha netán mégis megtalálnám az igazi páromat sosem hagynám magára! Már lehet öreg vagyok már a párkereséshez, de még látok némi reményt rá. | |