Íródott ebben az atomháborút szorgalmazó környezetben… A kezdeményezők is meg fognak halni!

(3 soros-zárttükrös, leoninus)
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom,
Sokszor bánatomban nem érvényesül a torkom… bánatom, ha néma lelkembe folytom.
Sokszor előfordul, hogy szavam, nem hagyja el torkom… bánatom, néma lelkembe folytom…
*
(leoninus csokor)
Hiszed… kerti óvóhelyed megvéd? És mi lesz, ha elfogy az ennivalód és a vized?
Hiszed, ha fölötted robban atom, akkor te kevesebben leszel… válogat az atom?
Ha elpárolognak a kintiek, neked ezt adta az atom? Megsemmisülsz! Taglalom…

Láttál filmeket két japán atomról? A szőröstől, bőröstől elpárolgottakról?
Láttad filmekben, hogy nézett ki a két város? Még rom sem volt, mi megégett... nem sármos!

Tudod Te ész nélküli, hogy Csernobilban is volt atomrobbanás… mi agyad megsüti?
Az a vidék máig is zárolt terület, úgy van, mint robbanáskor és nincs szűz kerület.
Vannak páran, ott élnek, szívük-lelkük rajta, hogy vegetálnak mégsem súlyos betegek.
Tudod, hogy a mentősök, helikopteresek, ultrák, sőt a cégvezetők is mind hullák?

Te mit teszel, ha környezetszennyezés okán nem jöhetsz elő? Mesés hülyeség-nyelés?
Előkapod a bankkártyád? Sajnálnád... nem élne mamácskád? Dicsekedj, mutasd bankszámlád…
Minek, kinek kellenének, miközben a haldokolásod senkit nem érdekelnének!
*
(HIQ trió, a félhaiku-lánc elviségében)
Leszel Te
Egy hősi halott!
Emberek…

Családod
Már csak egyveleg!
Emberek…

Jó sokan
Elpárolognak!
Emberek…
*
(Senrjon)
Ne gondold… nem ijesztés.
Millióknak halála nem vicc!
Vége emberek…

Ebben Te is ok leszel!
Még nincs rá… elvi büntetőjog!
Vége emberek…

Vidd magaddal bankkártyád!
Nem kell… bankok, törmelékrakás!
Vége emberek…
*
(Apeva)
Az
Élet
Nektek csak
Összes-ennyi.
Ó, Ti népírtók!
*
(Senrjú)
Repülő közelg,
Benne óriás bomba!
Már nincsen vég se!
*
(senrjon)
Otthon, ha nincsen senki,
Akkor vajon ki fog zokogni?
Nincs ki…! Sírás kincs…!

Vecsés, 2024. május. 11. -Kustra Ferenc József- íródott: egy nagyon valószínű atomháborúra figyelmeztetésként. Ez nem a ’Komédia Szinház’ előadása lesz! Szakértők szerint = a 8 milliárd emberből, legalább 5 milliárd meghal. A túlélők meg kezdhetnek kőbaltát pattintgatni...

...

Ott fönt, ilyen a vizionálásom…

Messzire láttam árbockosárból, messzire néztem,
Mint marionett rángatózott világ, miben éltem.
Én úgy... csak éltem, mint mások az anyaméhben
Elhamvadtam, később felnőtt életben… létben.

Mondták, hogy életben folyvást, mindig vétkes leszel!
Engem a rendőr, ha nem vétkezek is lemeszel!
Kosárból lenézve, vízben látod az arcod,
Vagy nem, de mindegy is, mert folytatnod kell harcod…

Pohár bor egy sétabot az öregnek, mert az egy tudomány
És a fiatalnak meg az asszonyi lény bolondos hullám.

Élet repül. Árbockosár életem felett csendben,
Éjjelente, csillagok ragyognak rám fenn az égben.
Hallik madárdalos hangja lelkemnek, én csak zengtem…
Árbockosár az életem, nagyon féltem, kilengtem.

A partról is hallottam a lódobogást, szép volt, oly szép,
De ennyi idő után a kétszersültem, nem lett csak pép.

Árbockosárban is közelg már az óra,
Távozni készülök majd én… nyugovóra.
Jönnek majd angyalok, akkor virradóra?

Nagy a kívánságom a kosárban láthatatlanul,
Ne tűnjek el emlékekből csendesen, nyomtalanul…

Vecsés, 2014. július 26. - Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként.

...

Vágyva…

Huh! Már majd’ itt van,
Közelg’ a Valentin nap!
Kérdés, Te hol vagy?

Lehetne szép nap
Együtt és nagy kettesben!
Örömben… együtt.

Ha már Te nem jössz,
Akkor kicsit gondolj rám…
Tudom, messze vagy!

Gondoljunk másra,
Mint napi problémára…
A párod vagyok.

Ott a messzibe
Legyen szép napod… végig.
Egyszer, majd megjössz.

Jövőre leszel
Kézközelben, mit várok.
Én még szeretlek.

Vecsés, 2024. február 10. – Kustra Ferenc József- írtam senrju csokorban: a távolban dolgozó kedvesemnek!

...

A hosszú távú
Gondolkozás a siker
Legfőbb záloga.
*

A részsiker is
Lehet oly’ nagy eredmény
Mi maradandó.
*

A részsiker ne
Tegyen oly’ öntelté,
Hogy végül vesztesz!
*

Jó hosszútávra
Tekintve, szerencsével,
Sikeres leszel.
*

A siker újít
És feltölt, regenerál,
Lelket felépít.
*

Sikered legyen
Az eredmény, mi marad.
Lelked, nem apad.
*

Ha félelmed meg-
Izzaszt is, urald magad,
Vagy elvész siker...
*

Ha a sikered
A fejedbe száll, véged!
Pénzes senki vagy.
*

A sikered, ha
Fejedre száll, elveszel!
Magad számára!
*

A végső siker
Megélése jó lesz,
Ha magad maradsz.
*

Ha jő sikered,
Ne képzeld, hogy lettél...
Maradj embernek!
*

A sikeredtől
Több vagy, eredményesebb,
De ne élj vissza...
*

Sikerépítés:
Az alázatos munka
És odaadás.
*

Ha sikered a
Boldogságod alapja,
Fogd, ne engedd el.
*

Sikert elérni
Könnyebb, mint megtartani.
Az kemény munka.
*

A döntéseid
Helyességét mutatja,
Megjött sikered.
*

A siker olyan,
Mint kelt tészta, hagyni kell,
Jól megdagadni.
*

A peches ember,
Nem lehet sikeres, mert
Nincs szerencséje.
*

Élet rejtelme,
Ki lesz sikeres, ki nem.
Szerencsén múlik.
*

Siker nélkül az
Élet nem szép, nem jó, rossz.
Evakuálódsz!
*

Ki életében
Sikeres volt és boldog,
Ritka kivétel.

Vecsés, 2013. április 28. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

...

Nagy remény, hogy már jöszöl, Ilon,
Remény, hogy itt leszel állandón…
Ha fogod a kezem,
Kissé vesztem eszem.
Én visszasimogatom… nagyon!

Megyek, szívem oly lágyan dobban,
Mint tavasz, ha csókot lop halkan.
Karodban pihenek,
Álmodban ott leszek.
A szerelmünk nő csillagokban.
*
Reményem, hogy végleg itt leszel,
Szeretünk majd, nagy szerelemmel.
Engedd, csókoljalak,
Meg puszilgassalak.
Boldogságban itt, velem leszel.

Hiszem, együtt leszünk míg élünk,
Szeretetben, míg napra kélünk.
Öröm, egyetértés,
Szívünknek kísértés.
Örökre Veled, míg csak leszünk.
*
Úgy vágyom már, simítson kezed,
Meg azt is, simítson a lelked…
Talán egy pár leszünk,
Ez lesz oly’ jó nekünk!
Csak rád vágyok és élni veled…

Szívemnek féltett, legszebb álma,
A lelkem titkos, édes vágya.
Én lelkem, Te lelked,
Mindig együtt veled.
Bízom benne a sors megadja!

Vecsés, 2025. június 13. – Siófok, 2025. június 14. Kustra Ferenc József- írtuk: két szerzős versnek, a beteljesüléséről LIMERIK-ben. A páratlanokat én írtam, a párosokat Gránicz Éva szerző-, és poétatársam.

...

Gondoltam, témát majd csak megtalálom.
Megírom, majd szép lesz, mint egy nagy álom.
Ihletemet, nyugtalanul… csak várom…

Fiatalságom csak, huss… gyorsan elrepült!
Írói kedvem ettől van… és nem renyhült…
Agyamba, lelkembe bölcsesség települt.

Ma már nagy okosan tudom, mit sem ér egy önlázadás,
Az idő nem áll meg, magától mindig jő a változás…
Legföljebb, ha papír szálkás, akkor van nálam ágálás.

Nekem még nem írtak fel, így nem is hiányzik a séta-botom,
Erre nem is gondolok, amikor a lélek útjait rovom…
Rájöttem, maradok én magamba, mert a lelkem a hatalom.

Ücsörgők a lassan sötétes, komoras szobámban,
Nézelődők, a gyérülő napfény-világításban.
Elmémmel próbálok keményebben írni, ügyködni,
Sőt, a pennámmal még ezeket le is kéne írni.

Egyszer csak, bumm! Mint az égen a csillag,
Gondolatom tolul: esthajnalcsillag.
De mondhatok bármit, hazudhatok igazat, mesés szépet,
Ha nem festem előre nektek, szebbre és jobbra a létet…

Leírom, hogy mit ér a hideg érintés,
Minek egy, csak viselt langymeleg ölelés?
Az igazi, ha nem kell habzásfékezés?

Papírom a toll érintésére megrezdül,
És ha felébred benne vágy, el nem menekül.
Ő viszi tovább gondolatot, belemerül...

Óh, tollam! Éltemben kérlek, kísérj egészen végig,
Legyen kezemben, utamon a toll, a halálomig.
Még nem csalódtam benned, leszel itt velem a sírig?

Úgy írnék én, hogy ne csak cipeljem gondolat húrokat,
Szeretném, ha nem maradna bennem több fölös gondolat.
Lehet, hogy lassan vége? Tollammal oldjuk meg gondomat.

Ha a tüzes villámfény behatol az ablakomon,
Hogy jobb legyen, inkább leülök kint a balkonomon…
De írok tovább… nem zavar a paca a karomon…

Vecsés, 2016. január 17. – Kustra Ferenc József

...