1256 év

Talán egyszer megérted, mit jelentesz nekem.
Nem az id? számít, hanem az érzelem.
Semmi más, csak TE, s nincs olyan, hogy talán.
Mondhatsz bármit, múlhat nap, nap után
a szív is kevés,mert ez a lélek útja már!
Bármi volt a célod
el már nem érheted
mert ebbe a szíved,s lelked összekeveredett.
S, ha majd átadod magad,akkor leszel szabad!
De akkor már szabadnak lenni kár,
jobb szeretni és örülni már.
Akkor, majd az út végén a lélek megpihen
és megérted miért éltünk, itt lent...

...

Nevedet halkan, remeg?n ejtem ki számon,
mert bátortalan szívem, én azt most kitárom.
Kit takar e név? Mónika
A N?T!
Csupa nagybet?vel,
de ? még álmodban nem t?nt fel.
Ám nem egyszer? lény az, kit keresel mélán,
kinek neve nem ráz fel ágyadból bénán.
Lelke bonyolult, teste gyönyör?, szemei igéznek.
Melyt?l vágyra gerjedsz ha rád néznek.
Csábít arra, mit gondolni sem mernél,
mit legféltettebb titkaidban sem reméltél.
Hát ? Mónika. A n?, ki szívem titkos vágya,
és lesz-e szó mely e titkot kizárja.
Lesz!
E szó a szerelem halk szava: Szeretlek!
Melyet szívem mond halkan szívednek.
Melyt?l én rabod lettem, és te rabom leszel.
S míg lélegzel, lélegzem, mellettem leszel.

...

\\\"Ecce, carissimi, dies illa judicii magna et terribilis instat. Praetereunt dies nostri, et velociter advenit praeclarus adventus Domini.\\\"

?Ha azonban valaki mind le akarná írni - azt hiszem -, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.?

Szeretem az éveket,
amikor életem része voltál és leszel.

Szerettem a füstös kocsmát,
ahol el?ször láttalak,
a félhomályt,
a billeg? kis asztalt,
a cigaretta maró ízét,
idétlen fekete b?rkabátodat,
annyira nem illett Hozzád!

Szeretem a nyíregyházi éjszakát,
amikor megismertelek,
még akkor is,
ha észre sem vettél.

Szeretem az er?t, ami Bel?led árad,
hogy nem tör meg az élet,
hogy van er?d mindig újrakezdeni.

Szeretem a megújulást:
amikor beléptél az ajtón,
fáradtan és megtörten,
de ahogy barátn?ddel csevegtél,
megfiatalodtál,
s t?ntek a nehéz évek,
a megtörettetés.
Gyermeki voltál megint,
tiszta, lelkes és fiatal.

Szeretem a pillanatot,
amikor rájöttem,
fontos vagy nekem.

Szeretem a napot,
a múltba visszanézve,
amikor megtudtam,
hogy a városba költözöl,
s szerettem a délutánt,
amikor bejöttél hozzánk,
bár láttam,
hogy rám nem nagyon emlékezel.

Szerettem a múlt órák sorát,
ahogy ott ültél,
s a munkát magyaráztam

Szerettem a régi utakat,
amikor az országot jártuk,
szeretem a téli esték emlékét,
a fagyott cigarettafüstöt,
messzi helyeken,
kiszakadva a napi robotból.

Szeretem,
hogy álmodban kimondtad nevem.

Szeretem a kis piros versenyautót,
amit fiamnak adtál,
meseautónak hívja mindig,
az örök Karácsony titka az.

Szeretem ?szinte szavaid,
szeretem lelked meztelenségét,
titkolt bölcsességedet.

Szeretem,
hogy jobbnak hiszel engem,
mint vagyok,
hogy ösztönzöl arra, hogy jobb legyek.

Szeretem, hogy mindig
mellettem voltál és vagy,
bármit tettem,
vad ?rültségeket.

Szeretem bölcsességedet,
hogy megérted gondolataim,
egy pillantás, egy szó elég.

Szerettem okosságodat,
hogy értetted, hogy
?minek egy zsidónak papagáj...?

Gy?löltelek és gy?löltem a szegedi éjszakát,
gy?lölöm, ahogy kérdésed bennem él,
gy?lölöm ezt a lelki rákot,
mit belém oltottál.

Szeretem az energiaital-íz?
ébredéseket.

...

Egy álom ,az vagy csupán ,
S el nem érlek soha talán ,
De szívemben mindig lesz hely emlékednek,
S téged soha, hidd el soha nem feledlek!
Messze megyek és vissza se nézek,
De a szívem egy részét itt hagyom neked!
S bár tudom ,hogy a te szívedben,
Nincsen helye emlékemnek,
De akarom ,hogy tudd:t?lem jobban
még talán soha senki nem szeretett!
Bárhol jártál és bármerre is vitt az utad,
Veled voltam és egyengettem boldogságodat!
Viszonzást én soha nem vártam érte,
Csak az a bolond szívem remélte,
Hogy talán majd egyszer megszeretsz érte!
De mostmár feladom mert meghalt a remény,
S nem akarok vele halni én!
Elmegyek hát,hogy feledni tudjak,
S remélem a vágyaim egyszer majd megfakulnak!
De most még két szó él bennem ,mely fáj és éget,
Csak két aprócska szó:\\\\\\\"SZERETLEK TÉGED!
Évek múlva majd ha egyszer visszatérek,
S majd akkor újra a két szemedbe nézek,
Ne vesd majd a szememre kérlek,
Amit érzek most,s majd akkor is érzek!
Mert én tudom,hogy soha nem feledlek téged!
Egy álomban éltem hosszú id?n át!
S mint egy naív gyermek,vártam a csodát!
S bár a fájdalom már rég agyongyötört,
Az álom csak most ,de darabokra tört!
S bár szívemet már összeraktam százszor ,s?t ezerszer
De most millió szilánkja túl mély sebet ejt!
Már nem tudom összerakni újra!
Majd ha már meggyógyult,talán pár év múlva!
Remélem megtalálom majd,azt az egy szilánkot,
Mely az én lelkemen oly mély sebet vágott!
S remélem legalább te nagyon boldog leszel!
S az élet viharos tengerében,el soha nem veszel!
Kérlek nagyon,hogy légy boldog egy életen át!
S ne úgy mint éncsak várd,hanem éld át a csodát!
De mostmár búcsúznom kell,s indulnom tovább!
Felejtsd el,hogy voltam és éltem!
Azt is hogy bolondságokat reméltem!
Felejts el engem mindörökre!
S szemedb?l-ha ejtettél-a könnycseppet töröld le!
Mosolyogj! Légy nagyon vidám és boldog!
S szeresd azt kit a szíved választott!

...

Hiányoznál


Hiányoznál, ha nem volnál,
A Szüleidet ily gyakran nem látnám,
A Szüleidet, kik Téged szívb?l
Oly nagyon, nagyon szeretnek.

A szeretettel nincsenek egyedül,
Papád, Mamád együtt érez velük.
Miel?tt születtél már vártam a napot,
Hogy fiú, vagy lány unokát kapok.

De boldogság öntötte el a szívemet,
Mikor megtudtam gyönyör? nevedet
Boglárka, - mert ez a Te neved --
Alig vártam, hogy mondhassam Neked

Oly rossz nekem, ha nem vagy velem,
Nem foghatom azt az édes kis kezed.
Ahogy telnek a napok, a hetek,
Látom mindig szebb, és okosabb leszel.

Azt kívánom, ha majd igazán nagy leszel,
Akkor is legyen nagyon boldog az életed.
Mert most boldogságban nincs hiány,
Ezért hidd el, hiányoznál, ha nem volnál.

...

Ígérd meg nekem,hogy mindig velem leszel.
Ha gyötör a bánat, te akkor is ott leszel.
Úgy rohan az id?, futnak az évek.
De súgd a fülembe, hogy ezt már velem éled.
Oszd meg velem múltad, bár nem voltam része.
De ne engedd a jöv?t a múlt feleméssze.

Kezdjünk új életet, hisz még van sok éved.
Én boldoggá teszlek, és ez nem ígéret...
Csak érezzem, hogy szeretsz ez fontos nekem.
És akkor te leszel, az egész életem.
S, ha életem alkonyán lehunyom szemem.
Ígérd, hogy akkor is ott leszel velem.

...