Életről, látomás… versben, HIAQ –ban, apevában és 10 szavasban.

Fény nincs már létemben,
Elvesztem lét tévútjain.
Szenvedés életem.
*
Gyertyaláng, mint az élet, fénye iránytű,
Szerintem meg mocskos az élet, egy tetű.
Elképzelni sem tudom, milyen ki, boldog…
Az én lelkem gúzsba van kötve, csak óg-móg.
*
Bús,
Komor
Életem,
Boldogságom
Koporsója lett.
*
Mint másnak is, vannak kis és nagy vágyaim,
Teszek értük, vagdalkoznak kardlapjaim.
Mindez kevés, csak a levegőt suhintom,
Üres az életem, nekem nincs megváltóm.
*
Vágyaim nem apadnak,
Élni szeretnék... hiába! Életemben már, mindent learattak...

Vecsés, 1999. szeptember 18. – Szabadka, 2017. október 7. – Kustra Ferenc József – a verset én írtam, a HIAQ –t, az apevát, a tízszavast, szerző-, és poéta társam Jurisin Szőke Margit.
A vegyes címe: „Céltalan élet”.

...

A hegyek- völgyek és a vadvizek,
Ez mind a természet, mit szeretek.
Vadakat látni és bogarakat,
Megfigyelni a sok madarakat.

Ember több az állatnál, gondolkozik,
A rombolásban vajh’ visszakozik?
Nem azért vagyunk többek, hogy ezt tegyük,
A Föld urai pozitívan legyünk.

Naponta halnak kiállatok, növények,
Értem én, de nem minden az okos gépek.
Mi lesz, hogyan használjuk a gépeket,
Ha elpusztítjuk végleg a környezetet.

Az ember folyton modernizálódik,
Ennek következtében, korcsosodik.
Gyerekink tán csak gépkezelők lesznek,
Örülnek-e majd még a természetnek?

Hová lesznek tigrisek és kakaduk?
Beszántunk mindent, mi egér, - és ürgelyuk.
Levegő romlik, ezt érezzük, látjuk,
A szmog miatt gyermekeinkkel fuldoklunk.

Pénz, gazdagság kell, de bizony nem minden,
Ember gondolkozz ezen! Át egy életen!
A reinkarnáció gyermekeinkben,
Utódokban él tovább… szeretteinkben.

Vecsés, 1998. október 11. – Kustra Ferenc József

...

Az út Tihanyba lesz,
Indul a hajó, felszállás!
A jármű elstartol.
Havas, nagy tél van, olyan jó!
Dombról lecsúszik a szánkó.
*
Mindenki szájtátva,
Csodálatos a kilátás.
Pazar panoráma.
Felnőtt és gyerek síelnek,
Nevezik életvitelnek.
*
Tó felszínén úszik,
Követi az útvonalát.
Hullámok nyaldossák.
Hógolyózni, jó hóban kell,
Gyerekek teszik örömmel.
*
Vadkacsák repülnek,
A nagy szélbe kapaszkodnak.
Égi táncot járnak.
Hóból építhetünk várat,
Aztán, ledönthetünk párat.
*
Magasak a hegyek,
Simogatják a felhőket.
Frissít a levegő.
Hótól jeges úton vigyázz!
Bízz, őrangyalod rád vigyáz.
*
Nádasok köszönnek,
Közel már a célállomás,
Sikeres kikötés.
Téli mínuszban öltözz fel!
Te, ne játssz a természettel!

Budapest-Vecsés, 2016. június 5. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban. A HIAQ - kat szerző- és poétatársam Szedő Tibor írta, alá a verssorokat én. A vers címe: „Téli örömök”.

...

Csendesen múlik a nyár,
Kopogtat az ősz és már
Reggelente érezni a közeledtét,
Hűlni érzem bőrömön nyár leheletét.

Reggelente már nagyon hűs a levegő,
Már nem jó viselni a nyári lebegő,
Könnyű kis ruhát, e helyett már szokni kell
Beöltözést, s összeszokni a hideggel.

Ahogy jön az ősz, minden meleget kiírt,
De nem azért mert rossz, hoz ő más elixírt.
Biz' azért, mert ez az élet, folyamatos rendje,
Fogadjuk el… ne menjen el ettől ember kedve…

A tájat már belengi az őszi pára,
A kaszálón, már nincs jó széna illata.
Mély szántva lett nyári vetés learatott táblája,
A természet hangjai hallatszanak éjszakába...

Szél postás hozza nekem a sok levelet,
Annyit, oly’ sokat, amivel elképesztett.
Vészterhes felhők… a villámok cikáznak,
Dörögve, dühöngve, őrült táncot járnak.

Még álmélkodva szürcsölőm a nyár, lanyhuló mámorát,
Bár úgy tűnik elmulasztottam nagy nyári kirándulást.
A kifelé vezető út is csodás, bele csúszunk az őszbe,
Megkeressük benne szépet, lesz viruló jégvirág a télbe...

Ha már túl vagy a nyári hőség nehezén,
Akkor most, suhanj… vidáman és könnyedén!
Bár, már hidegen esik az őszi eső,
Ezt várta, növény, fű, virág, erdő, mező.

Már bíz’ hűvös a hajnal, hűvös a szeptemberi szél,
A nyár eltávozik, szomorún, slattyogva mendegél…
Ősz már nekünk saját nótáját húzza… az messze száll.
Fölötte komor, havas, felhőtömeg még szundikál.

A meleg öröme az ősz érkeztével messze elszáll.
Színes ősznek érkeztével minden más… de rend helyreáll.

Bár már kabát kell, meg nagy esernyő,
Lesz még nyár, s bízunk lesz még jobb jövő…

Vecsés, 2013. szeptember 20. - Kustra Ferenc József

...

Szürkület, eget
Nagyon ural hajnalban.
Kis ködszitálás.
*
Vak-sűrű a köd…
Csöndbe fojtott szenvedély.
Hajnal, nem derűs.
*
Vonuló felhők,
Tán’ tőlük függ a holnap.
Köd-sötét hajnal.
*
A napsütés már
Késik, köd takarja el.
Fekete hajnal.
*
Hajnalban már, a
Félhomály ritkás-ködös.
Nyirkos levegő.
*
Kora hajnalban
Halványsárga napkelte.
Kis köd láttatik.

Vecsés, 2016. december 20. – Kustra Ferenc József – íródott, eredeti Baso féle haikuban.

...

(Septolet)
Hűvösek reggelek,
Erdőben lépdelek.
Ménkűbe megyek…?

Vihar közeleg,
Ázás didereg!
Rohanok haza,
Isten szamara…
*

(10 szavas)
Már nem járok kis-gatyába,
Hűsült biz' az idő mára,
Nyár meg jól fölmászott fára…

Mese nincsen, itt van az időváltozás,
Hozta is magával azt, ami haragvás,
Nagy szélvihart,
Vizes vihart.
Levegőben cserepeket összekavart,
Eső meg összegyűlve pincét betakart.

Mentem és vittem magammal ernyőt, eső ellen,
Nagyon új volt, de nem volt ráírva, hogy szél ellen,
Nem ér semmit, nem jó másra, mint szitálás ellen.

Ernyőmet mérgemben eldobtam, szélvihar meg jól fölkapta…
Én csak néztem, mérgében az első falnak jól nekivágta,
Aztán jött egy másik roham, az meg egyből átvitte a szomszéd
Udvarba és el is tűnt a szemem elől. Erről lesz majd beszéd…

Visszamentem, mérgemben le is feküdtem és elszunyókáltam,
Mert más tennivalóm nem volt, így a vihar végét jól kivártam.

Vecsés, 2020. február 3. – Kustra Ferenc József

...