Perceket amit veled eltöltök,
Minden percét élvezem.
Ha soká távol vagy t?lem,
Ezek a csodás percek,
Tartják bennem az életet.
Gondolok kett?nkre,
Azokra a csodás percekre
Amit adhatunk egymásnak,
Kedvesem!!!

...

Nem vagyok, már hamvas fiatal lány, de nem is bánom ezt már.
Átéltem már sok jót és rosszat, bele mentem több rossz kapcsolatba!
Kaptam az élett?l hideget, meleget és az évek teltek a fejem fölött!!
Ahogy a fiatalságom halványodik, az értékrendem is változik!

Visszagondolván fiatal éveimre, nem tudtam úgy értékelni az érzéseket!
Most, hogy érettebb és tapasztaltabb lettem, jobban tudom értékelni az érzéseket!
Ki hitte volna, hogy így 50 felett, egy férfi jön és megdobogtatja szívemet!
És ez az érzés nem akár milyen, soha, de soha ilyet még nem éreztem!!!

Megkérdezem többször magamtól, normális ez az érzés, vagy csak álmodom???
Nem, nem álmodom, az érzés, mi eluralkodik szívemben, lelkemben, ez nem más,
Mint egy csodálatos érzés, ez a szerelem, mi oly széppé varázsolja az életem.
Ki nem hiszi, az higgye el, hogy így 50 év felett is van szerelem!!!

...

Gondolatban, hozzád szállok,
Megölellek, megcsókollak, megölelek
Tengerkék szemedbe belenézek,
Amiben ott meglátom a lelked.
Lelked láttán, boldogság viharzik át testemen,
Zöld szemem mélyében, tengerkék szemed,
Vad vihart kavar fel.
Vad viharból tornádó támad fel,
Amit ketten Mi alkotunk meg.
Testünk, lelkünk eggyé válik,
Mint egy tornádó, mi magasból a földig ér le.
Lassan elcsendesednek vágyaink,
Mint ahogy a tornádó lassan felszívódik!
Még egyszer belenézek tenger kék szemedbe,
Ami megcsillan az én zöld szememben.
Aztán testünk elválik egymástól,
De a lelkünk ott marad egymásnak!

...

Írok valakinek aki nem is várja. Könnyes szemem s arcom, álmában sem látja. Írok valakinek remegve félve Hisz jól tudom nem várja s nem jutok eszébe. T?le nem kérek mást, csak egy sort írjon. De ha nem szeret ne is válaszoljon. Dobja levelem kigyúlólángokba. Takarja múltat örökös homály. Legyen élettársam az örökös magány. Csendes némaságban teljenek az évek. Ne tudja meg senki hogy: SZERETLEK TÉGED

...

2011 júli 22. a nagy nap
A szerelem ki nem apad
Ne törd darabokra össze szívem
Azt mondtad szeretsz, neked elhiszem!
Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Ez a mi dalunk már
100meg 100 csoda vár
De örökké együtt maradunk
S egymásért harcolunk
Mert egymást szeretjük
Benne hibát nem keresünk

Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Szívem te érted dobban
Ett?l szívem lángra lobban
Rémület az élet nélküled
Epekedve vágyom arra hogy együtt lehessek veled
Teljesen elb?völtél engem
Légy most itt velem
Ezt szeretném mindennap
Kedvesem, ha téged láthatnálak

Éden kertben érezheted magad velem
Neked csak jót akarok kedvesem!

Refrén(2×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

Te veled örökre együtt édes
És ez a kapcsolat nem mézes
Gigantikusan téged imádlak
Ezért soha el nem hagynálak
De tényleg szívb?l kívánlak! :$

Refrén(4×)
Szeress most drágám
Ne hagyj itt árván
Tudom hogy engem akarsz
S mással sosem kavarsz!

...

Úgy gondoltam anyáknapi köszönt?t írok én
Te vagy nekem a legjobb anya ezen a földtekén
Hisz t?led kaptam mindent mi mást is kérhetek
Köszönöm hogy feláldoztad érettem az életed

Édesanya mikor látlak minden bánat elkerül
Szívedb?l az élet mosolyogva rám derül
Szemedb?l mindig jóság áradozik énfelém
Bár életeded sokszor csínytettekkel terhelém

Oh mi sokszor cselekedtem készakarva ellened
S tanácsaid csak azért sem fogadtattam el neked
De bármi történt hibáimat elnézted énnekem
Megbocsátasz ha ígértem ..soha többé nem teszem

És védelmeztél mid?n apám fegyelemre intene
A te szíved mindig jósággal és szeretettel van tele
Te kiálltál mellettem oh oly sokszor ellene...
Pedig azt hittem ehhez inkább egy óriás kellene

S ha olykor engem néha betegség sújtana
Éjt nappal át virrasztottál ágyam mellett ..oh anya
Meghálálni úgysem tudom soha mindezt teneked
Csak tudatom hogy sugárzott bel?led a szeretet

Életedben fáradoztál már úgyis éppen eleget
Vézna vállad gyönge tested hordozta a terheket
S minden jajjszó nélkül viseled az élet kínjait
El sem tudom mondani milyen mikor nem vagy itt

Tudod anya ha te nem lennél énnekem
Mint kopár sivatag üres lenne életem
És sírodra borulva köszönném meg teneked
Ki még a síron túl is a gondomat viseled

...