Vágyak nélkül, múlik el az élet,
szerelemhez nincs már sok remény.
Nem élnek régen már a fények,
kialudtak szerelmünk egén.

Eszembe jutnak,régi szép emlékek,
látom még,az arcod mosolyát,
Szép ajándék,volt az akkor nékem,
olyan volt mind,egy szerelmes varázs.

Hazugság volt,most már Én is érzem,
becsaptad a szerelmes szívem.
Az volt nekem egyedüli vétkem,
azt hittem,hogy itt a szerelem.

Engem te soha nem szerettél,
volt neked más,kedvesebb barát.
Másnak mondtad,szeretlek téged,
eldobtál,mint egy rongybabát.

...

Két kéz, mely egymás nélkül nem teljes,
két szív mely a másikért dobog s verdes.
Tenger lágy öblében repdes a boldogság,
s ez oly jó, mint madárnak a madárház.
A szerelem fontos , mint embernek a víz,
mint állatnak az élelem, s mint földnek az ember.
Néhol a szerelem rombol, de máshol épít,
s ha éppen rombol lesz egy szép múlt,de ha épít lesz sok felejthetetlen szép dolog.
Mikor csók csókkal, száj szájjal , kéz kézzel egyé válik,
akkor tudod igazán mi jó, s mi számít.

...

SZerelmünk nem tartott sokáig
Ezért talán az id? is kevés volt,hogy kicsit
Részletesebben megismerjük egymást.
Ezért tehát azt gondolom,hogy ennek így kellett
Történnie de,hogy miért azt nem tudom,de
Lehet,hogy egy szép napon majd megtudom.
Egyet soha el ne felejts,
Kedvesem: ,hogy NAGYON SZERETLEK Téged!

...

Ülök csendben a sötétben,
Magam vagyok úgy hiszem.
De nagyot tévedek,
Hisz a magány ül mellettem.
Némán, szótlan üldögél,
S nem fordul felém.
De mégis tudom mire gondol,
És csak csendben könnyem hullatom.
Emlékképeket mutat hangtalan,
Mi talán sosem volt igaz.
Talán a múlton rágódok,
S a boldogság után vágyódom,
De számomra nem marad semmi más,
Csak az örök h?séges magány.

...

A szív tehetetlennek érzi magát,
Ha érte másik kett? harcba vág.
Tehetetlennek érzi akkor is magát,
Ha reá egy id?ben kett? vár.
Két szív közt nem választhat,
Hisz tudja az egyik boldogtalan marad.
?si ellen fele a szívnek az ész,
Döntési lehet?séget most ? kér.
De a szív iszonyúan makacs,
S minden lehet?séget megtagad.
Nem bír választani a szív,
Hisz mindkett?t igazán szereti.
Nem bírja tovább a fájdalmat,
S a szív fájdalmában meghasadt

...

Egy csillag lehullott.


Egy csillag lehullott, valami elszakadt.
Hatalmas tervekb?l fekete gyász maradt.
Valaki elhagyott búcsú nélkül ment el
Könnyeim nincsenek hisz még nem fogtam fel.

Ha majd évek mulvá elfoszlik a szemfedél,
emléked akkor is, örökre bennem él.
Mert téged nem felejt, a rokon, a barát,
hiába ragadott el a kegyetlen halál.

Ezután nem dobog egy szív, nem beszél egy száj,
könnyeim nincsenek, csak érzem, hogy fáj.
Miért az ment el, aki szeretetben élt
válaszolj hát Istenem: MIÉRT, MIÉRT???


Kókai András

...