Este van;
Leszáll a csendes éj,
Sötétség vajh? mit regél?
*
Este van;
Lassan vége a napnak,
Retesz háznak, ólaknak.
*
Este van;
Uralkodik a sötétség,
Jöjjön elő a merészség.
*
Este van;
Nem kevesen tévéznek,
Mások végre pihennek.
*
Este van;
Sötétben indult a gonosz,
A bűnös oszt és szoroz.
*
Este van;
Az állatok elülnek,
Mind elcsendesednek.
*
Este van;
Már nem volna remény,
De előjön a holdfény.

Este van;
Megint eltelt egy nap,
Holnap is virrad nap.

Budapest, 1997. április 26. ? Kustra Ferenc József

...

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös)
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
*
(Septolet)
Terjedő baj, dörrenő zaj,
Átható jaj…
Önpusztító emberi faj.

Helyzetünk:
Szenvedünk…
Reszketünk,
Hogy elveszünk.
*

(HIQ trió)
Testvéri
Szeretet nincs is?
Háború!

Időben
Élettelen és
Térben is!

Asszonyok
Élte csak sírás!
Halk sírás…
*
Anya orcáján ború…
Fia ifjú férfiú,
Harcba hívja a háború.

Szomorú,
Szigorú,
Iszonyú
Háború.
*

(Senrjon trió)
Katonák imája, mint
Hajótörötteké. Péntek nincs…
Élet gyászfoltos…

Harc, véres koszorúban!
Koszorút természet megfonta!
Élet gyászfoltos…

Harc halál-koszorúban!
Hontalan mise… elhallatszik!
Élet gyászfoltos…
*
Halál tombol –
Létet rombol…
Hazafi harcol, hitvese imákat mormol.

Kedvesünk,
Gyermekünk,
Nemzetünk
Óvd Istenünk.
*

(Leoninus csokor)
Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak!
Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek…
Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél!
*
(septolet csokor)
Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít.
Fájdalom elborít,
Látvány tébolyít.

Szétnézek –
Rémképek,
Élmények:
Rémségek.
*

Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt.
Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket!
Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát!
*
Távolban színfolt – vöröslő vérfolt…
Erőszak gyilkolt,
Zsúfolt a sírbolt.

Parancsszó
Hallható,
A jajszó
Átható.
*

Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng!
Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld.
Búzamezők is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már…
*

Ott fekszik egy katona,
Harcnak hősi bajnoka…
Várja haza asszonya.

Gyászjelentés –
Késdöfés,
Tisztelgés –
Édeskevés.
*

Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert.
Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát!
A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott…
*

Bánat áztat
Özvegyi fátylat…
Fizettünk nagy árat -
Nagy ember von vállat.

Hatalmasok,
Tudatlanok – Miattatok
Jajgatok.


Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.]

...

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -majdnem- világháborús világhelyzet…

(Össztűz!)
Elhangzik a szó, katonák rárántják a závárt,
Meghúzzák a ravaszt is, megölik szembe kádárt!
Nem is tudja senki, ki van a túloldalon,
Egy mozdulat, két másodperc…napfény halotton.

(Gyorstűz!)
Akik derékig mutatkoztak, már halottak,
Ha föntről visszanéznek, nagyon bánatosak.
Katonák derékig meglőve, már nem családosak…
Halott katonák, volt gyerekesek… nem családosak!

(Szórványtűz!)
Minden harmadik fegyveres nyit teljes tüzet,
Van, hogy ezzel is elérik a célt, eleget!
Van, hogy ettől ellen lekushad, épp' eleget!

(Egyéni célra tartás és tűz!)
Kiképzetlen katona, azt sem tudja mi lőhető!
Kiképzett katona fegyvere már nem elültöltő…
Kiképzetlen katona lesz besorozás első halottja…
Kiképzett katona lehet eltévedt golyó áldozata!

(Katonai gondolatok két tűzparancs között!
leoninus)
Anyám, apám szeretlek benneteket, látlak még életben benneteket?
Asszonykám, gyerekeket… vajon fel foglak nevelni én benneteket?
Drága családom, jól orrba vágott a háború, lelkemben hiányotok a bú!
Drága családom, lesz még együtt karácsony? Itt ez maga a mákony…
Drágáim… hol laktok, van fedeletek? Vagy egy romos árokban leledzetek?
Barátaim, ti vagytok még, vagy a front már elnyelt… akkor meg éltek még?
A papunknak van, akinek misét tarthat? Papunk Istenről kinyilváníthat?
A túra kerékpáros egyletben még vannak? Még versenyezni velem is akarnak?
Vajon a sakkegylet még nagy összetartó erő? Most, de nagy menedékhelyünk lenne ő…
Apám a lakatosműhelyem még megvan? Vagy lebombázták… mások mondják: ugyan’?
Anyám, vigyázz apámra, főzz neki, mint cukrosnak… Te is ezt edd, jót tesz a hasnak.
Asszonykám, ha még van mesekönyv, esténként olvas nekik, imakönyv nekik mesekönyv!
Bobikám, újfundlandi kutyusom még megvan? Mondjátok neki, jövők, ha itt vége van…
Hmm… nem gondolkozok ellenségen, nem bántott! Ilyen hatalmasokat világ még nem látott…

(Kézigránát-sorozat!
leoninus duó)
Feküdj, gránát! Ordította a parancsnok… később nem mind álltak föl a harcosok!
Süvítés! Feküdj(!) és parancsnok lerogyott… Kazettás bomba nagy hatást hagyott…
Dörrenés a bunkerben… fegyver tisztítási módszere volt a katonának helytelen…

Bármi van, csak újra parancs = tűz! Jó a tankosoknak, kisablakon még a nap betűz…
Errefelé már háromszázezer katonasír van! Kit érdekelt, hogy otthon dolguk van?
Látom, hogy férfi nélkül marad ezen ország… Itt ez az új, demokratikus valóság!

Vecsés, 2023. július 13. – Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta látjuk TV híradóban a videókat is…

...

Fölütötte a fejét a háborús világhelyzet…

(3 soros-zárttükrös)
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
Katonák lövik és másképp is irtják egymást, Nem létező -végső- szeretet társításon…
Dörömbölő síkságon, egyre messzebb és magasabban zokog a baj… Át a hullákon.
*
(Septolet)
Terjedő baj, dörrenő zaj,
Átható jaj…
Önpusztító emberi faj.

Helyzetünk:
Szenvedünk…
Reszketünk,
Hogy elveszünk.
*

(HIQ trió)
Testvéri
Szeretet nincs is?
Háború!

Időben
Élettelen és
Térben is!

Asszonyok
Élte csak sírás!
Halk sírás…
*
Anya orcáján ború…
Fia ifjú férfiú,
Harcba hívja a háború.

Szomorú,
Szigorú,
Iszonyú
Háború.
*

(Senrjon trió)
Katonák imája, mint
Hajótörötteké. Péntek nincs…
Élet gyászfoltos…

Harc, véres koszorúban!
Koszorút természet megfonta!
Élet gyászfoltos…

Harc halál-koszorúban!
Hontalan mise… elhallatszik!
Élet gyászfoltos…
*
Halál tombol –
Létet rombol…
Hazafi harcol, hitvese imákat mormol.

Kedvesünk,
Gyermekünk,
Nemzetünk
Óvd Istenünk.
*

(Leoninus csokor)
Torz arcok vigyorognak, de a jó és szép szavak nem használnak!
Össze gereblyézett jajok bőszen ölelkeznek, szent szolidaritással, fékezhetetlenek…
Síksági facsoportból előzúgó szél, sisakleverő, csak hazafiasáról beszél!
*
(septolet csokor)
Mostoha délibáb karmazsint vetít, tájra terít.
Fájdalom elborít,
Látvány tébolyít.

Szétnézek –
Rémképek,
Élmények:
Rémségek.
*

Katonák vére már eláztatta mezőt, itt úgysem használ, nem használnak kereplőt.
Testvér! És újból felváltotta posztján a zubogó csöndet, elássák halott elődöket!
Ki még él szenved és szenvedést lát! Parancsnok meg tüzelj… az akkurátusát!
*
Távolban színfolt – vöröslő vérfolt…
Erőszak gyilkolt,
Zsúfolt a sírbolt.

Parancsszó
Hallható,
A jajszó
Átható.
*

Mínusz húszban a vércsőpp piros és már hideg, a halál is fázik? Mert már feszeng!
Mint a szemafor tilosa, oly piros a véres föld, ahol a férj és fiú van, az a véres föld.
Búzamezök is elázottak, piros a búzaszár, katonákat összefogdossák és viszik már…
*

Ott fekszik egy katona,
Harcnak hősi bajnoka…
Várja haza asszonya.

Gyászjelentés –
Késdöfés,
Tisztelgés –
Édeskevés.
*

Katona csak attól lesz, hogy egyenruhát kap és fegyvert. Be is járják lövés elől a bunkert.
Európa, látszik nem szégyelli magát, segítőn csak bővíti háború poklát!
A nagymenőket nem érdekli a százezernyi halott, a döntnökök hada tudatlanságtól bigott…
*

Bánat áztat
Özvegyi fátylat…
Fizettünk nagy árat -
Nagy ember von vállat.

Hatalmasok,
Tudatlanok – Miattatok
Jajgatok.


Vecsés, 2023. május 4. – Pápa, 2023. június 1. -Kustra Ferenc József - írtam: a világ, az emberi-ség jelen történelmi helyzetéről. A septolet csokor: szerző-, és poétatársam Nagyné Vida Renáta írása! [Íródott: Bencz Boldizsár: (1901 – 1949) azonos c. verse átirataként.]

...

Mónika, Játék, vagy Szerelem? Nem mindegyik érzelem! A játékoddal, azt hiszem, elveszíted Szerelmem. Kincs az, mit elveszítesz Kedvesem, mert ritka, az igaz Szerelem.

Mint kékl? virág, mi egyszer elveszíti szirmait, úgy hullajtom Érted, Én is könnyeim. Szerelmet adtam, min Te csak nevettél hetekig, de ezt most már felednem kell, hogy ne vérezzek évekig.

Szerelmem adta kezedbe hatalmad, hogy rabságba szívemet örökre megtarthasd. De fájdalmas ez szívemnek, mert érzem öröm ez Néked, ezért hát a T?led kapott Szerelmet, most megfojtom végleg.

Szerelmes csókodra, vágyakozni oly balgaság volna, mint azt hinni, talán Szerethettél is volna. Mert minden férfi az, ki meg?rül Érted sorba, hisz ezernyi szívet teszel majd így örökre nyomorba.

Oly jóles? lelkednek, látni, hogy mások is szenvednek, hogy elfelejted azt, mi is kell valójában a szívednek. Szerelmem ezernyi képen mondtam el Néked, de ha nincs rá szükséged, kérlek, pusztítsd el végleg.

Óvakodj T?lem, ezt mondtad Nékem, azt nem mondtad miért, így hát nem hittem Néked. Féltesz Engem, ezt suttogtad halkan, közben rájöttem szándékodra, szépen, de sajnos csak lassan.

Ígérem, nem fogsz Te Engem, ?rl?dve látni, kerülni foglak, inkább ?rl?djön bárki. Eleresztem hát sérült megtört szíved, hogy ne lássál sírni, így szándékod miatt, többé már biztosan nem fogok írni.

Pedig Én voltam, az egyetlen, ki megértette tetted, mond, miért bántottad szívem, mond, miért tetted. A csábítás az, mi Néked er?t ad évekig, hisz jól tudod, nincs férfi, ki ellenállna hetekig.

Jól tudtad, ez mi er?t ad Néked, látni a férfit, ki meg?rül Érted. Ez eddig tudatlan szívemmel mostanra átlátom szándékod, Te a Világra haragszol, s kik elvették árnyékod.

Kinek nincs többé árnyéka, annak nincs is teljes élete, így elveszed hát másokét, hogy beteljen életed. Szabadnak születtél, nem t?röd a vasláncot, pedig a Szerelem az, mi okozza a legszebb rabságot.

A teljes Élethez, keresd, kutasd az igaz Szerelmed örökre, mert Én,

Szeretni Téged nem tudlak, de Gy?lölni sem foglak Mindörökre.

...

Álmodj szépet, gyönyör? rétet,
Ahol a f?ben és a fák között pezseg az élet.
Ha nem is látod, de tudod, jól,
Körül vesz az élet, ha nem is látod!

Álmodj arról, hogy fekszel a szép zöldben,
Az égen nézed a felh?ket.
A szemed el?tt a bárányfelh?k,
Mint a pókháló, szétfoszlanak lassan,
Aztán elt?nnek, mintha ott sem lettek volna.

Álmodj szépeket, ahol csak béke van,
Nyugalom mily oly édes egy álomban.
Álmodd, hogy Te vagy egy boldog ember,
Ki boldogságot adja annak, akit szeretsz.

Mert ha fölébredsz, a szép álom szertefoszlik,
De maradjon meg benned, és ha napközben,
Rossz kedved lenne, gondolj erre a szép álomra,
És, egy kis id?re megnyugszol és jobb lesz a kedved.
Melegítse át lelkedet, érezd, hogy a léted
Nagyon fontos másoknak, akik szeretnek Téged!

...