Mónika, Vágyakozó szívem, végre megkapta mire vágyhatott, ölel? karjaidban Szerelmesen hálhatott. Mámoros volt, fantasztikus érzés, ahogy csókjaid teljében elfogott az érzés.

Mint, ha Álom lett volna, oly csodálatos volt, fényl? pillantásod, biztosan igaz volt. Öleltük egymást, mint Földet a változás évszaka, remegett testünk, ahogy telt az éjszaka.

Ahogy gyengéd érintésem, megrázta érzékeny tested, már tudtam, kívánsz Engem, s a buja Sexem. Ahogy gyengéden áthatolt rajtunk a vágy illata, amúgy is szapora szívünk, felgyorsult egy pillanatra.

Nem irányított már ész, és gondolat, szenvedély volt az, mit?l felejted minden gondodat. Ajkam kéjes mámorában fürdettem tested, s öleltem, felizgult megfeszült melled.

Szenvedélyt?l izzó testünk, lassan, teljesen egyé lett, s kéjes sikolyoktól hangos éjszakán végre teljes lett. Ellazult testünk, lassan, megpihenni készült, de Szerelmes csókodra, sor, ekkor, vaj miért nem került.

Mit eddig csupán álmaimban hittem, lassan elt?nt, s a józan észnek hittem. Úgy vágytam csókodra, de Te nem voltál ott, mit éreztem, az csupán Álomnak volt játéka ott.

Megtréfált Álmom ismét Engem, csalódva, sírtam, csalódva keltem. Rá kellett jönnöm, Álomból nem lett valóság, megizzadt testem csupán, mi most, az igaz valóság.

Íj szép Álmokkal élni, tán ez marad Nékem örökre,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Mónika, Fájdalmas titkod, végre megosztottad vélem, melyr?l azt hitted fájdalmat okoz majd nékem. De megértést kaptál, mert Szeretlek Téged, hisz csodálom, impozáns, er?t?l duzzadó Éned.

Kikr?l azt hitted megértenek majd Téged, bántottak sokszor, mert mégsem értették lényed. Mert nem éreztek ?k soha, fájó, kínzó, gyötr? Szerelmet, pedig biztosan kimondták valaha, Szeretlek.

Szerelem az, mi hiányzik most a Te lelkedben, de nem is adhatok Néked most mást, Kedvesem. Sz?z az, mi harcol a Skorpióval szüntelen, de lelke mélyén érzi, hogy esztelen.

Esztelenség harcolni az ellen, mi magunk vagyunk teljesen. A Bika, mely sebzett vadként nem halt meg lelkeden, most legy?zni készül a Skorpiót szíveden.

Rég kihunyt szíved, tüzes szívemmel gyújtható, talán a Sz?z lesz az, mi Sz?zre hallgató. Tátongó ?r van megsebzett szíveden, melyet egyszer, kitölt majd Szerelmünk teljesen.

Álmaimban oly sokszor beteljesült már a vágyam, hogy azt hittem, együtt álmodunk, közösen, Párban. Mikor beteljesül Szerelmünk, megsz?nik az álom, s végre ébren is, csak a Te Szerelmed vágyom.

Vágyom, hisz szívedben Veled leszek örökre, mert,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Karácsonykor se légy más mint máskor
ne legyél szomorúbb vagy boldogabb mint máshol.
Nem égnek a gyertyák sem
gyorsabban vagy lassabban az ünnepi fákon,
aki nem ajándékozott egész évben
az mástól ma ne várjon!
Nem lessz más ízü az áldott étel az asztalon,
nem lessz édesebb a gyümölcs íze az ajkadon.
Karácsony van!
Legyen csak békés és boldog az ünneped mint máskor.
Elküldöm hozzád az ünnepi angyalom és álldja meg családod,otthonod
azt kívánom.

...

Drága, szép szerelmem, szívemnek virága, még többet írnék, ha szívem nem fájna, de mivel szívemnek parancsolni nem tudok, rajtad kivül szeretni mást nem fogok!

...

Tudom megbántottalak, de minden percben bánom.
Szeretjük egymást és ez a fontos ezen a világon.
Te az életembe, mint napsugár jöttél.
S abba rengeteg színt vittél.
Jöhet bármi, MI legy?zünk mindent.
Mert ketten vagyunk MI egyek!!!

...

Ne haragudj rám azért,
mert nem tudlak feledni.
Ne haragudj rám azért,
mert nem tudok mást szeretni.
Ne haragudj rám azért,
mert csak érted élek.
Két szó az egész: SZERETLEK TÉGED!

...