Magyarok a Nagy Háborúban…

A csapattestemhez utaztam. Már harmadszor behívtak, mentem a frontra…
A háború már, a harmadik évébe fordult. Ez a katona sorsa.
A vonat, amin ültem, a vasutak vegyes, teher,- és személyvonata.

Komor eltökéltséggel, még a háború első napjaiba,
Lelkes-naiv felháborodással utaztam ki a szerb frontra.
Egy év múlva meg a Kárpátokban, magyar síkságra vezető utat védtem rohamok ellen.
A vadul támadó, de végül is erélytelen orosz csapatok tömkelege volt az ellen.

Most már, új frontra mentem, behívtak immár harmadszorra,
De, már másfelé, délre, az olasz frontra, Doberdóba.
Igen! Három éve még béke volt.
De! Az óta vad háború tombolt.
Doberdó, kis krajnai szlovén falu,
Már lerombolva… a látvány sanyarú.

Nekünk a Doberdó, régen nem csak, egy kisebb helyiséget jelentett,
Hanem az ott elterülő -tizenöt kilométeres ha, lehetett-,
Dél felé nyúló fennsíkot, ahol háborúzni nagyon jól lehetett.

Ez igen gyér növényzetű, szikla, szikla hátán vidék volt,
Vér áztatta terület volt… isonzói szakasz, olasz front.

Mit csapataink végigharcoltak, az a negyedik isonzói csata,
Amit találtunk, színig telt katonakórházak és tömegsírok hada.
Én ahová kerültem, a sereg hegyi dandárja
És lettem én az utász rohamosztag parancsnoka.

Lövések hallatszottak, a légben mind kinyíltak a pamacsok,
Közben az olasz gépek felettünk, csak keringtek, mint a sasok.
Néha, messzebb de, a földön voltak kisebb bombarobbanások.

Arnold, felkalauzolt egy meredek és nagyon csúszós kopár sziklára,
Fent aztán elénk tárult a doberdói fennsík, komor-szépségű tája.
A nap ugyan ragyogott, de a vidéket bevonta a ködszerű pára.

Balra, vakító verőfényben ért össze az éggel az Adria,
Jobbra a kékes messzeségben volt a Keleti-Alpok nyúlványa.
Mögöttünk meg a földig rombolt városok, Görz, Gradiska látványa.

Öt nap múlva lesz, hogy a zászlóaljunkat bevetik a tűzvonalba,
És leváltunk egy elnyűtt csapatot, a doberdói véringoványba…

Vecsés, 2016. augusztus 31. - Kustra Ferenc József – népszerű történelem! Magyarok a Nagy Háborúban! Íródott: Zalka Máté: ’Doberdó’ c. önéletrajzi-dokumentumregénye alapján.

...

Népszerű történelem…

Az első támadás, ezerkilencszáztizenöt, június huszonharmadikán kezdődött,
Hatalmas tüzérségi előkészítéssel. A háborús szerepünk ezzel megkezdődött.

Több száz olasz löveg –éjjel-nappal- egy héten át lőtte, csak morzsolta…
Ez volt az osztrák-magyar csapatok gyengébb állásának rombolása…
Nagyon szenvedtek az olasz lövegektől, magyar, védő csapatok,
A fennsíkot, félig körbevették, így pusztították az olaszok.

A védelem tűzerejének a gerincét, főként a géppuskák adták,
Aknavető, akkor még nem volt, pedig később a védelem hegyét adták.

Harmincadikán az olaszok, mindent elsöprő rohamot indítottak,
Négy kilométeres arcvonalon, először öt ezreddel rohamoztak…
Második lépcsőben, a fennsíkra még öt ezred kapaszkodott, támadtak.

Hat napon keresztül, a roham, rohamot követett,
Sőt, a harc a görzi hídfőállásra is kiterjedt.
A csata végére az olaszok vesztesége tizenötezer fő volt,
A monarchia embervesztesége, tán' tízezer főre taksálódott.

Doberdónál, ez volt az első isonzói csata
És bizony, nem tudták, de, hátra volt még a legjava…

Vecsés, 2016. augusztus 30. – Kustra Ferenc József - Magyarok a Nagy Háborúban, ahogy elkezdődött…

...

Télapóka! Gyere, a fasorról látszik, ez a mi utcánk.
Ha nem vóna télapó nap, ilyen magas lázban nem vónánk!

(3 soros-zárttükrös)
Ablakba már kitettük a kitisztított kis cipőket meg a hócsizmát,
Nehogy megcsúsz, óvatosan a jeges úton... nem kívánunk csak hódarát…
Ablakba már kitettük a kitisztított kis cipőket meg a hócsizmát.

Ne legyen kétséged, evés előtt mi háromszorosan mosunk kezet,
Így aztán kellően tisztán várjuk hátizsákkal megérkezésedet.

Az udvarunkban tengernyi, sok, forró és nagy parázs között
Tegnap este is, nagyon finom császár-szalonna sütődött!
Tegnap este is, szépen lobogó füsttelen lángok között…

Apa és anya is olyan nagyon vár,
Hogy hátizsákoddal gyere, gyere már.

Vecsés, 2023. december 2. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában a már publikált „Télapó hátizsákkal” c. versem átirataként.

...

Ma jött meg a Télapó,
Nagy szakálla van, fehér, mint a hó
Szép piros a ruhája,
Puttonya az ajándék kosara.

Van benne sok érdekes,
Felnőttes ajándék és gyerekes.
Van még ott nagy virgács is,
Ki rossz volt, kap ajándékba azt is.

Vecsés, 1998. december 6. – Kustra Ferenc József

...

Gyermeki öröm tobzódik
Fehérszakállú érkezik...
Gyermeki öröm tobzódik.

Pár szál jégvirág már látszik ablakokba,
Gyerek homloka belekoccan ablakba.
Várja a Mikulást nagy-nagy izgalomba...

Kint kicsit-nagyon esik a hó,
Havasan ér ide Télapó,
Gyermeknek mindegy csak fehérszakállú jöjjön,
Léptei alatt az udvar jege már döngjön.

Kiscipők nagyon tisztán ott az ablakban,
Gyerek ott áll és bízik nagyon angyalban...
Kiscipők nagyon tisztán ott az ablakban.

Várja a fehérszakállút a behavazott puttonnyal,
Mi is drukkolunk, hogy ide ér... bízunk minden bizonnyal.
Várja a fehérszakállút a behavazott puttonnyal.

Kint mínusz van és minden jeges, lefagyott,
Én bízok a szán egy árokba nem csúszott...
Kint mínusz van, Télapó biztos már nagyon is összefagyva,
Abban én is nagyon bízok, nem a jég, ami összetarja...

Egyszer csak a szán lassan, komótosan becsúszik a ház elé,
De a rénszarvas szabin-beteg lehet, mert ló van fogva elé.
Egyszer csak a szán lassan, komótosan becsúszik a ház elé.

Télapó fogja puttonyt
És bemegy a szembeni házba.
Gyerek csak zokog...
*
Vigasztaljuk, hogy ott kezd,
De szép szó, itt-most mire sem megy...
Gyerek csak zokog...
*
A hó vigasztalanul
Esik, Télapó jön szánkóhoz.
Gyerek mosolyog...

Aztán az újabb puttonnyal csúszkálva megindult a házunk felé,
Gyerek elé menne, indulna is, de ez nem szokás errefelé.
Az anyjával összenézünk és hallgassuk szíveinkről, a kő legördülését,
Így akkor ma este Télapó a napja, meghozta szíveink könnyebbülését...

Vecsés, 2019. május 23. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

...

Manapság elég sötétek a napjaink,
Manapság ledöntenék a mi falaink…
Manapság elég sötétek a napjaink.

A falainkban van bőviben szeretet,
Ebből kell nekünk, kapjunk így hát eleget….
A falainkban van bőviben szeretet.

Nyakunkon az advent együtt és mindannyian várjuk,
A szeretet terjedjen, ez tőle mind el is várjuk…
Nyakunkon az advent mindannyian várjuk.

Közben lassan ideér a gyertya gyújtás ideje is,
Az is jó lesz, mert a kis láng biz' maga a szeretet is…
Közben lassan ideér a gyertya gyújtás ideje is.

Most bízzunk, hogy el is uralkodik a szeretet,
Bizton igy lesz, ha fixírozzuk gyertyafényeket…
Most bízzunk, hogy el is uralkodik a szeretet.

Advent, karácsony egészen kitart jövő vízkeresztig,
De mi szeressük egymást gyerekek, a jövő adventig…

Vecsés, 2020. november 15. – Kustra Ferenc József

...