Szeretlek téged, mert Istenem így akarta
Nem kerestem, kértem, csak a szívembe adta
A tébolyult érzést mely téged vágy szüntelen,
Mely sasként vág sebeket vívódó lelkemen

Nem akarlak én már, mert fáj szeretni, nagyon
Meghalok érted minden magányos hajnalon
Átok vagy nékem, örvénybe rántó gyötrelem
Sejtekben, pusztító métely, reszket? félelem

Menekülnék t?led, de nincs er?m, nem tudok
Egy kábult érzés fogva tart, bárhova bújok
Lábam ingoványon áll, egyre lejjebb merül
K?be zárt szívem csendes halálba szenderül

...

Vágyak nélkül, múlik el az élet,
szerelemhez nincs már sok remény.
Nem élnek régen már a fények,
kialudtak szerelmünk egén.

Eszembe jutnak,régi szép emlékek,
látom még,az arcod mosolyát,
Szép ajándék,volt az akkor nékem,
olyan volt mind,egy szerelmes varázs.

Hazugság volt,most már Én is érzem,
becsaptad a szerelmes szívem.
Az volt nekem egyedüli vétkem,
azt hittem,hogy itt a szerelem.

Engem te soha nem szerettél,
volt neked más,kedvesebb barát.
Másnak mondtad,szeretlek téged,
eldobtál,mint egy rongybabát.

...

Két kéz, mely egymás nélkül nem teljes,
két szív mely a másikért dobog s verdes.
Tenger lágy öblében repdes a boldogság,
s ez oly jó, mint madárnak a madárház.
A szerelem fontos , mint embernek a víz,
mint állatnak az élelem, s mint földnek az ember.
Néhol a szerelem rombol, de máshol épít,
s ha éppen rombol lesz egy szép múlt,de ha épít lesz sok felejthetetlen szép dolog.
Mikor csók csókkal, száj szájjal , kéz kézzel egyé válik,
akkor tudod igazán mi jó, s mi számít.

...

Szeretném ?t elfeledni,
legyen végre nyugalom.
A múltat megtagadni,
ne fájjon már oly nagyon.

De feledni nem lehet,
szívet cserélni sem.
Borzasztó érzés fojtogat,
lelkembe itt a csend.

Mint vihar el?tt a tengeren,
ki lesz az áldozat.
Érzi szívem,megremeg.
mint hajón a boltozat.

Túlélni ezt a szerelmet,
nincs hozzá remény.
El süllyedek,mintegy vén hajó,
az élet tengerén.

...

SZerelmünk nem tartott sokáig
Ezért talán az id? is kevés volt,hogy kicsit
Részletesebben megismerjük egymást.
Ezért tehát azt gondolom,hogy ennek így kellett
Történnie de,hogy miért azt nem tudom,de
Lehet,hogy egy szép napon majd megtudom.
Egyet soha el ne felejts,
Kedvesem: ,hogy NAGYON SZERETLEK Téged!

...

Ülök csendben a sötétben,
Magam vagyok úgy hiszem.
De nagyot tévedek,
Hisz a magány ül mellettem.
Némán, szótlan üldögél,
S nem fordul felém.
De mégis tudom mire gondol,
És csak csendben könnyem hullatom.
Emlékképeket mutat hangtalan,
Mi talán sosem volt igaz.
Talán a múlton rágódok,
S a boldogság után vágyódom,
De számomra nem marad semmi más,
Csak az örök h?séges magány.

...