Az Egyén szabad akarat,
és hit és gondolat...
Szabadon hisz és gondol,
de a gondolat hit
vagy akarat csupán?
Eltéved néha mindezek halmazán?
Hinni a gondolatod
gondolni akaratod
akarni hited, hisz
így lehet Tied
a valóság látszata.

Valahol Odahaza
ott Benned legbelül
hol minden kiderül
Hittel gondold akaratod,
Hidd Önmagad,
örökké így leszel szabad!

...

Ringass karodban, mint gyermekedet,
hisz azzá válok, ha ölelsz, nyomban!
Elfészkel?döm óvó karodban,
szoríts magadhoz, félts, hogy féltselek!

Úgy kapcsolt össze minket véletlen,
f?höz virágot, ételhez a sót.
Minek bizonygatni nyilvánvalót?
Halálodon túl én sem létezem...

Szeretlek. Ringass, mint hajót a víz,
párát tavaszi szell? tó felett.
Hozzád simulva átdobban a szív,

és felgerjedt, csúcsosult élvezet,
hogy ajkad csókra csupán engem hív,
s szemed tükre elemi szeretet...

...

1256 év

Talán egyszer megérted, mit jelentesz nekem.
Nem az id? számít, hanem az érzelem.
Semmi más, csak TE, s nincs olyan, hogy talán.
Mondhatsz bármit, múlhat nap, nap után
a szív is kevés,mert ez a lélek útja már!
Bármi volt a célod
el már nem érheted
mert ebbe a szíved,s lelked összekeveredett.
S, ha majd átadod magad,akkor leszel szabad!
De akkor már szabadnak lenni kár,
jobb szeretni és örülni már.
Akkor, majd az út végén a lélek megpihen
és megérted miért éltünk, itt lent...

...

Meghalnak az érzéseim,szét tiportad a lelkem
megalázó minden gondolat hervad a vágy
peregnek a könnyeim,
megpróbáltam de nem tudtam nem gondolni rád.
Gyümölcsöz? szavaim mond mennyit érnek?
A semmibe szálnak...
Tudom soha nem fog eljönni a nap
bár talán belehalok annyira várlak.
Hol vannak a reszket? hanggal ígért mondatok?
Amikor azt mondtad ne féljek örökké a tiéd vagyok.
Eltiltottál magadtól,eltemettél
de én tudom id?vel az élett?l visszakapod!
Szomorú vagyok kopár az éltem elhagytál
mond hogy próbáljak meg ha nem tudok nem gondolni rád.

...

Én egy ?szinte, igaz emberre vágytam,
Hittem, hogy tebenned végre megtaláltam.
Fürödtem két szemednek bársony melegében,
Éreztem a szerelmet minden ölelésben.

Vágytalak szeretni tisztán és piszkosul,
Mint vulkán ha kitör, tüzesen, oly vadul.
Gondoltam, most szabad, repülni lehet,
Elhittem, miénk a boldogságsziget.

Ám jött egy keserves, óvatlan pillanat,
Melyben megmutattad valódi önmagad.
Most itt állok kábultan, bénán, megcsalatva,
A reményt, a holnapot, mindent feladva.

...

Én már csak téged várlak

Én már csak téged várlak,
Hogy összefonódjon testünk,
És a lelkünk szigetén megpihenjünk.
Nekem más nincs, csak te vagy,
Soha nem felejtem hangodat,
Szemedet, ahogy meggyullad a vágytól,
A szádat ezernyi csók harmatától.

Még várakozunk, mint egy állomáson,
Elválni látom mégsem tudunk.
Te ölelve szorítasz magadhoz,
Míg elmegy a sokat várt vonatunk.

Maradunk ketten, titok a szerelmünk
De minden éjjel rólad álmodok.
De ha egyszer eljön a nagy nap,
Lehet az utolsó napon: öledbe ringatva,
Mint vadrózsa: hervadva meghalok.

Mert én csak arra vágyom ,
Az egész egy futó pillanat,
Hogy szám megpihenjen a szádon,
Mikor csókolsz az id? nagyon szalad.

Csak arra vágyom, hogy enyém légy ,
Csak néhány óra, ennyi az egész,
Buján szeretni fogjuk egymást,
Utána én jobbra, te talán balra mész !

...