Létezik még olyan csodás dolog,
Amit?l még a szív megdobog.
Akad még olyan furcsa érzés!
Felmerül? érdekes kérdés!

Miért érzem olyan egyedül magam?
De ha mellettem van eláll a szavam.
Hiányát mikor már alig tudom elviselni,
De mégsem akarok bel?le kiszeretni.

Hisz ? egy oly csodás teremtés!
Meg sem érdemelném szerelmét.
Nagy úr a félelem, és az ?szinteség.
Szívemet adnám a szerelméért!

Mindig, ha egy ajándékot viszek,
A mosolyát látom álom szépnek.
Többet adok egy apróka doboznál.
Vele adom a szívemb?l egy darabkát.

De er?sebb-e a barátság a szerelemnél?
Er?sebb-e a szívem a kezeimnél?
Hogy úgy öleljem át, mint egy hétköznapi barátot,
Vagy mint egy szerelmes, aki ?rzi szívében a lángot!

...

Te kellesz nekem
Én az életemet
Odaadnám érted
Hogy az enyém légy.

Ha az enyém lettél
Én megadok teneked
Mindent és nem kérek
Cserébe, csak hogy szeres.

Te vagy a kincs a világon
Az én számomra és ha
Mást más mást mond az hazudik
Megteszek hogy elhidd.
annyira szeretlek hogy
azt szeretném t?led,
hogy legyél az enyém
úgy mint a feleségem.

Ha nem szeretnéd
én várok a válaszodra
mert te vagy az igazi
a számomra és remélem

te is igy érzel én felém
te t?led szeretnék
szeretetet és az ölelésedet
és 1-2 gyönyör? szép
gyerekeket amilyen te vagy
De jó, hogy vagy nekem tudok kit szeretni
És tudok kire gondolni nap, mint nap
Mindent megadsz, ami kell az életbe
És jól érzem magam veled.

Nem félek temiattad, mert vagy nekem
Betöltöd az ?rt a szívem Ben és az elég
De van dolog, amiért van életkedvem
És van mit csinálni az élet Ben.

...

Magányosan sétálgattam,
Nézel?dtem, bámészkodtam.
Hideg volt, s a szél is fújt,
De bennem valami lángra gyúlt.

Melegség öntötte testemet,
A lány szebb volt, mint a képzelet.
Eldöntöttem megszerzem ?t,
Megszerzem azt a gyönyör? n?t.

Összeszedtem magamat,
Érzem eljött az a pillanat,
Hogy leszólítsam, s elmondjam:
Szebb vagy mint a pirkadat.

Minden porcikám remegett,
Mert szebb volt mint a képzelet.
Els? kérdésemre felelet:
Vártam már rád eleget!

Nem sokkal kés?bb,
Hajnalodni kezdett,
S valami zaj törte meg,
Eme békés csendet.

Ráeszméltem, csak álmodtam,
De én hiszek még az álmokban.
Tudom, egyszer rád találok,
S már tudom, akkor mit csinálok.

Megfogom a két kis kezed,
Átölellek, s te engeded.
Nem lesznek már magányos nappalok,
Sem hideg fázós hajnalok.

Tudom vannak még angyalok,
Kiknek, nem fontos a t?sarok.
Nekik az álmaik nagyon nagyok,
S veled én is közéjük tartozhatok.

...

Az életem értelmét sokáig kerestem
Nagyon sokáig kutattam, míg felfedeztem
Csak egyetlen egy a lényeg, megtalálni ?t!
Megtalálni az egyetlen csodálatos N?t

Szép vagy mint nyári szélben hajlongó rózsaszál
Kedves mint egy kiskutya, aki egy szóra vár
Egyetlen a bánatom hogy nem vagy most velem
De leküzdöm, mert tudom hogy megvársz kedvesem

Ez csak egy álom? Pedig csak valóság csupán
Most már tisztán látom és nem nézek rád bután
Veled lenni olyan, mint virágnak a tavasz
Nélküled nem leszek boldog vénül? kamasz

Az évek csak múlnak és megvénülnek a fák
A szerelmünk sose! tudom nem lesz több magány
Oly módon imádlak, hogy erre nincsen még szó
Mert nem tud senki olyat, ami ily módon jó

Nyílnak a virágok a falevelek hullnak
De a szerelmünk örök soha el nem múlhat
Ezerszer mondhatnám, csak téged szeretlek
Ebben az életben, soha nem feledlek

Nem birok már magammal nagyon hiányzik az illatod
Hiányzik a mosolyod, ahogy szemedben a fény ragyog
Már jól jönne egy ölelés, hogy érezzem a testedet
Csak érezzem az arcodat, hogy édes ajkad megremeg

...

Hiányodban fortyogok,
Szenvedek, s ócsárolok.
Ócsárolom magamat,
Mert tudom hibás vagyok!

Hibás vagyok, hisz nem láttam,
Hogy nem vagy már az,
Kit els?re megláttam.
Megváltoztam én is tudom!
De miért tetted ezt velem,
A mai napig sem tudom.

Hiányodba fortyogok,
Szenvedek, s ócsárolok.
Szeretni azóta senkit sem tudok,
Miért tetted ezt velem te Tulok!?

Vannak érzéseim még irántad,
Bár ezt t?lem rég nem kívántad.
Feledni csak lassan tudok,
S, addig meg csak ócsárolok.
Szenvedhetnél te is velem,
Kérlek felejtsd el a nevem!

...

Az magány elborít teljesen! A sötét szoba börtönében csak egy dolog tart életben! Egy név, amit kimondva leomlanának a falak és kiterjesztve szárnyaimat el tudnék repülni hozzá! Majd felkapnám, magamhoz szorítanám, és a fülébe súgnám, hogy szeretem, és nem engedem el többé soha többé! De sajnos szárnyaim nincsenek, repülni nem tudok! Csak a sötét szoba a név és az érzés maradt, meg amit iránta érzek! És az pedig az, hogy szeretlek!

...